Varázslat a Bükkben! Ezt a különleges élményt mindenképpen érdemes felfedezned!
Ahogy az őszi nap fényei átszűrődnek a Bél-kő sziklákkal tűzdelt csúcsain, a hegység rejtett ösvényein bolyongva cserszömörcék ragyogó vörös és arany árnyalataival találkozunk. A levelek lágy susogása szinte életre kel, mintha a szél régmúlt meséket suttogna, és minden lépés egy újabb fejezetet nyitna meg a Bél-kő titokzatos krónikájában. Elhoztunk néhány lenyűgöző képet az őszi erdő varázslatos szépségéről, amely biztosan elbűvöli olvasóinkat.
Bél-kő nem csupán egy egyszerű hegység; ez egy varázslatos birodalom, ahol a természet és a mítoszok szorosan összefonódnak. Az őszi napfény aranysárga és tűzvörös árnyalatokkal festi meg a cserszömörcék leveleit, amelyek mintha élő lángokként ragyognának a sziklák között kanyargó ösvényeken. Minden egyes fa, minden levél titkokat rejt, és a helyiek még ma is úgy vélik, hogy a hegy rejtélyes története IV. Bélához fűződik, számtalan legenda született arról, mi történt itt évszázadokkal ezelőtt. Bél-kőt a homlokát ráncoló hegy néven is ismerik - ezt a kifejezést Szabó Magda írónő örökítette meg -, és őseink egyszerre tekintették szent helynek és nyersanyaglelőhelynek, múltja pedig több mint 240 millió évre nyúlik vissza, tele titkokkal és csodákkal.
A legújabb információkért és izgalmas hírekért ne felejtsd el követni a Heol.hu Google News platformját!
Tudtad, hogy a Bél-kő neve mögött izgalmas történet rejlik? A legenda szerint...
A legenda szerint, miután IV. Béla és hűséges vitézei súlyos csapást szenvedtek el a tatárok kezétől, a Bükk hegység sűrű erdeibe menekültek. Az élelem és a víz gyorsan elfogyott, és a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. Ekkor lépett elő Beél, a bátor harcos, aki elszántan megígérte, hogy mindent megtesz a király és a társai megmentéséért, még a föld mélyéből is vizet hoz. Napokon át kutatta a hegyek titkos zugait, mígnem végre, kimerülten, egy csodásan csobogó forrásra bukkant. Megörülve ivott a friss vízből, megtöltötte kulacsát, majd rohanva visszatért a királyhoz. Ezzel életet mentett, és megakadályozta, hogy társai a szomjúság martalékává váljanak. IV. Béla, amikor a tatárok végleg elvonultak, hálából Beélnek adományozta a hegyet és környékét, s így született meg a Bél-kő neve, míg a közeli település, Bélapátfalva, a bátor vitéz emlékét őrzi mind a mai napig.
