A legendás Aranycsapat egyik tagja a Széna téren fegyvert ragadott.
Czibor Zoltán egy igazi lázadó szellem volt a labdarúgás világában, aki bohém életstílusa mellett páratlan tehetségével hódította meg a pályát. Sokak szerint ő volt az Aranycsapat legkreatívabb és legzseniálisabb tagja. 1929-ben Kaposváron látta meg a napvilágot, majd a család Komáromba költözött, ahol a fiatal Czibor elkezdte felfedezni a foci iránti szenvedélyét. Már 1948-ban a Ferencváros színeiben debütált, és azonnal bajnoki címet ünnepelhetett. A következő évben az ezüstérmes helyezés sem szegte kedvét, de 1950-ben, amikor Budai II László és Kocsis Sándor az államvédelem nyomására a Budapesti Honvédhoz szerződött, Czibor – akit sokan csak "Bolondnak" vagy "Rongylábúnak" hívtak – más utat választott. A Csepel csapatához csatlakozott, hiszen az a munkásosztály csapata volt, és remélte, hogy ott biztosabb lábakon állhat. A sors azonban közbeszólt: Farkas Mihály honvédelmi miniszter közbelépett, és behívót küldött neki, így végül Kispestre került. Ott először a második helyezést érte el, de 1954 és 1955 között már bajnoki címet ünnepelhetett, miközben 21 mérkőzés alatt 20 gólt szerzett, ezzel elnyerve a magyar gólkirály címet. Czibor Zoltán játékstílusa és egyedi karaktere örökre beírta magát a labdarúgás történetébe.
Tudták róla, hiszen ennek lépten-nyomon hangot adott, hogy megveti a kommunistákat, ezért 1953-ban valószínűleg zsarolással beszervezték, hogy jelentsen Puskás Ferencről. Az ÁVH-t leginkább Öcsi érdekelte, mert azt gyanították, amerikai kém. Azonban Czibor ügynöki jelentései - ha voltak ilyenek egyáltalán - használhatatlannak bizonyultak. Aztán gyűlölete cselekvésre sarkallta, és ő lett az egyetlen sztárfocista, aki 1956-ban a felkelők mellé állt, a Széna téren fegyverrel harcolt.
Czibor ugyanúgy döntött, mint Puskás és Kocsis, a forradalom eltiprása után nem tért haza a Honvéd dél-amerikai túrájáról. A kiváló csatárt 1957-ben leigazolta a Róma, azonban a disszidenseket sújtó eltiltás miatt nem játszhatott. Talán nem is volt ez baj, hiszen így egy év múlva a Barcelonához került. Később játszott más spanyol kluboknál, Ausztriában és Kanadában is. Visszavonulása után a katalán nagyvárosban maradt, mert tartott tőle, hogy nem felejtették el: fegyverrel harcolt a kommunisták ellen. Ezért csak a rendszerváltás után tért haza, utolsó éveiben a komáromi focicsapat elnöke lett, aki 1993-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, majd a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjét. Czibor Zoltán 68 esztendősen, 1997-ben halt meg, Komáromban nyugszik.
