Weber, Mendelssohn és Dvořák, a romantikus zene három kiemelkedő alakja, akik műveikkel gazdagították a klasszikus zenei örökséget. E három zeneszerző mind saját egyéni stílusával és kifejezésmódjával járult hozzá a romantika korának zenei palettájához. W
A korai romantikusok szemében az élő nagyság - természetesen Beethoven kivételével - Carl Maria von Weber volt. Virtuóz zongorista, zenéje megelőzte korát, természetfölötti témájú operákat írt. Mára (A bűvös vadászt, három opera nyitányát, a zongorára írott Konzerstücköt és egy szonátáját kivéve) nagyon kevés műve maradt műsoron. Felix Mendelssohn a korai romantikusok közül Mozarthoz hasonlítható tehetség. Családi, vagyoni háttere nem tette fogékonnyá forradalmi eszmékre, csak abban különbözött a többi arisztokratától, hogy történetesen zseni volt. Antonín Dvořák, a zseni, aki úgy néz ki, mint egy üstfoltozó, írták róla. Brahms örült, ha kijavíthatta a kompozícióit. Muzsikus volt, de nem volt művelt.
A Zenei Napok május 15-i műsorán: Carl Maria von Weber: Oberon-nyitány, Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny, Antonin Dvořák: 9. Újvilág szimfónia. Karmester: Radu Popa, hegedűn szólót játszott Iulia Teodora Todoran.
Az Oberon-nyitány, mivel az opera jelenleg nem kerül színpadra, Shakespeare művészetéhez is kapcsolható. Ha a Szentiván-éji álomra utalok, máris belépünk a varázslatok világába. Titánia, Puck, Oberon és Theseus nevei egyenesen a mesék birodalmába repítenek minket, ahol a tündérek és csodák szövik a történetet. Weber csodálatos zenéje olyan, mint egy tálca, amin a történések pompásan elénk tárulnak, a nyitány pedig összegzi mindezt. Nem igazán lehet elrontani, legfeljebb, ha a karmester egy hoppmester jelmezében vezényel, ami kissé mulatságos látványt nyújt.
Felix Mendelssohn-Bartholdy e-moll hegedűversenye, op. 64, MWV O 14, az utolsó versenyműve, amely méltán vált a zenei világ egyik legnagyobb klasszikusává. Ősbemutatóját széles körű elismerés övezte, és azóta is a legfontosabb hegedűversenyként tartják számon. Azonban, ha egy fiatal hegedűművész karrierje kezdetén áll, talán érdemes lenne elkerülnie ezt a darabot, legalábbis a legelső próbálkozások során. A mű nem csupán technikai virtuozitást igényel, hanem sokkal inkább mélyebb zenei kifejezést és személyes interpretációt. Úgy tűnik, hogy a műszaki tudás és a zenei megértés ugyan jelen volt, de az előadásban hiányzott az az egyedi színfolt, amely a művész személyiségét tükrözheti. Egyszerűen fogalmazva: az interpretáció nem tudta maradandóan átadni az előadó egyéni hangzását és érzelmeit.
Antonín Dvořák, a cseh zenei világ kiemelkedő alakja, hírnevének köszönhetően a szláv zene egyik legfontosabb képviselőjévé vált. Zeneművei, melyek gazdag kulturális örökséget tükröznek, széles körben megkedvelték Európában. Talán legismertebb alkotása a 9. szimfónia, amely az "Újvilágból" címet viseli, és a zenetörténet kincseivé vált, hiszen minden egyes tétele és melódiája olyan ismerősen cseng. A hangverseny záró, második része különösen nagy ovációt váltott ki a közönségből, akik lelkesedéssel ünnepelték ezt a felejthetetlen zenei élményt.
