Visszatért a pokol mélyéből, és szinte leszakította a Művészetek Palotájának csúcsát.

A Hiperkarma varázslatos akusztikus élménnyel kápráztatta el a közönséget a Művészet Palotájában 2024. december 29-én. Az alternatív zenekar, amely két vokalistával, zongorával, hegedűvel, csellóval és fuvolával gazdagította hangzását, élő előadásában ritkán hallott dalokat is életre keltett. Bérczesi Róbert, az együttes karizmatikus frontembere, mintha csak a pokol mélyéből tért volna vissza, újjászületve lépett a Müpa színpadára, hogy elragadó előadásával varázsolja el a közönséget.

A világ nyolcadik csodája talán az, hogy Bérczesi Róbert, a Hiperkarma legendás frontembere még mindig közöttünk van, és ráadásul színpadra is lép. A kilencedik csoda pedig, mondhatni, ünnepi esemény, hogy zenekarával egy olyan akusztikus koncertet varázsolt a Művészetek Palotájában, ami egyszerűen lenyűgöző volt. Igazán csodás ez a történet, hiszen Bérczesi a szó legszorosabb értelmében megjárta a poklot: kábítószer-függősége miatt hosszú éveken át úgy tűnt, hogy a hazai zenei színtér egyik legkiemelkedőbb tehetsége bármikor eltűnhet. Mégis, most itt van, és a zenei varázslatával újra elbűvöli a közönséget.

Minden jel egy borzasztó tragédia irányába mutatott. Olyan rossz és annyira illuminált állapotban volt, hogy pár éve még balatoni koncertjét is félbe kellett szakítani. De emlékszem olyan akusztikus koncertjére is, amit hosszú évekkel ezelőtt egy kis budapesti klubban adott, de ahhoz sem volt elég ereje, hogy a gitárját rendesen kézbe vegye és stabilan álljon a színpadon. Inkább ülve zenélt, arról már nem is beszélve, hogy jóformán a közönség énekelte helyette ikonikus, mára a közbeszéd részévé vált dalszövegeit, mert Bérczesi nemes egyszerűséggel elfelejtette azokat. Nem értettük, miért áll színpadra, ha ennyire és ilyen mélyen van.

A pokol kegyetlen hője már nem vonzza, így elhagyta a drogok világát, és most, tiszta fejjel, generációkon átívelő slágereket alkot.

A Hiperkarma Müpa-beli fellépése minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Bérczesi nem csupán tehetséges előadó és egyedi hangzású dalszerző, hanem igazi harcos is. Visszatérve a mélységekből, közönsége egyöntetű csodálattal tanúskodik arról, hogy szinte újjászületett, és egy teljesen új frontembert ismerhetnek meg a színpadon. Ez a Hiperkarma, amelyre a zenekar közel huszonöt éves pályafutása alatt mindig is vágyott.

Egy ideje már figyelemmel kísérem a zenekar munkásságát, és bátran kijelenthetem, hogy Bérczesi talán még sosem, vagy csak pályafutása csúcsán volt ennyire felszabadult a színpadon. Mesél, táncol, és nem csupán teljesíti a kötelezőt, hanem igazi örömzenét ad elő. Végre láthatóan boldog a színpadon. A legszebb az egészben, hogy igazi hálával tekint a közönségére, tudja, és nem rejti véka alá, mennyi mindent köszönhet a rajongóinak.

Úgy vélem, hogy zenésztársaival sikerült elérnie azt a vágyott harmóniát.

A két vokalistával, zongorával, hegedűvel, csellóval és fuvolával kiegészült alternatív zenekar nem vacakolt, hanem azonnal belecsapott a lecsóba: lendületesen, egymás után zúdították a slágereket az akusztikus koncert során. Őszintén szólva, nehezen tudtuk magunkat a helyünkön tartani. Az biztos, hogy sokaknak komoly kihívást jelentett ez. Volt, aki annyira belemerült a zenébe, hogy szinte kirepült a székéből. Valójában mindenki állva élvezhette volna az előadást, de a helyszín eleganciája miatt talán túlságosan is visszafogottak maradtunk. A féktelen tánc helyett inkább a székekben ülve mozgott mindenki, ringatózva és hevesen bólogatva adta át magát a Hiperkarma varázsának. Valójában csak egy hajszál választott el minket attól, hogy a decens Müpás koncert helyett igazi rockfesztivál hangulatában érezzük magunkat, fúvósok és csellósok ide vagy oda!

A rajongókat valósággal elkényeztették a Bérczesiék, nem elég, hogy a karma minden egyes albumáról csendültek fel slágerek, élőben ritkán játszott dalokat is felvettek a repertoárba (Tesséklássék, Királyok, síelők). Az akusztikus hangszerelésért felelős Ott Rezső remek munkát végzett. Egyedi alkalomról beszélhetünk, nagy valószínűséggel kizárt, hogy újra hallhatjuk ebben a formában a Hiperkarma dalait.

De nem csupán Ott Rezső érdemli meg a piros pontot. Ilyen közeli és ülő helyzetből hallgatva valóban felfoghatjuk, mennyire kivételes tehetség a dobos Hámori Benedek, valamint a szólógitáros Kis Tibor Sztivi, akik minden egyes hangjegyükkel magukkal ragadják a közönséget. A basszusgitáros Szöllőssy Kati pedig nemcsak megbízható tagja a zenekarnak, hanem igazi friss színfoltja is a jelenlegi felállásnak. A vendégzenészek teljesítménye is lenyűgöző volt; láthatóan ők is szívvel-lélekkel játszottak, és remekül illeszkedtek a produkcióhoz. Külön öröm volt tapasztalni, hogy a klasszikus háttérrel rendelkező művészek ennyire szabadon tudják kifejezni magukat. Az Amondó című számnál, amely szövegileg és zeneileg is rendkívüli, a koncert középpontjában, valódi varázslat bontakozott ki.

A közönség lelkesen viszonozta Bérczesi és zenekara varázslatos előadását. Hatalmas tapsvihar tört ki, és a visszatapsok is csak erősítették az élményt. Végül felcsendült a Lidocain, a Hiperkarma koncertek megkerülhetetlen slágere. Lassacskán mindenünk megfárad, // De a nyár még nem távozik. Most nem, hiszen Bérczesi Róbert és a Hiperkarma varázsa még mindig itt van. Sőt, a tavasz közeledik, a napsütéses tavasz, ami új lehetőségeket és élményeket tartogat számunkra.