"A film újraélesztette a színészkedés iránti szenvedélyemet" - így fogalmazott Brad Pitt, aki ennek a produkciónak köszönheti karrierje megújulását.
David Fincher-nek köszönhetjük, hogy Hollywood egyik legfényesebb csillaga nem vonult vissza örökre. Brad Pitt majdnem abbahagyta a színészkedést, de David Fincher forgatókönyve megmentette.
Brad Pitt ugyan korunk egyik legismertebb hollywoodi színésze, de az ő karrierje sem volt mentes a hullámvölgyektől. A 90-es évek meglehetősen válságos időszak volt számára, főként szakmailag. Ekkor jött az a film, ami kihúzta a színészt a bajból és újból felrakta őt a térképre.
Brad Pitt mélypontja és a lehetséges okok
A hollywoodi szupersztár, akit olyan ikonikus filmekből ismerünk, mint a Harcosok klubja, a Mr. és Mrs. Smith, vagy Guy Ritchie legendás 25 éves mozija, a Blöff, nem mindig a magasságokban lebegett. A 61 éves színész őszintén megosztotta velünk, hogy 1994-re datálja azt a mélypontot, amikor úgy érezte, egy kis szünetre van szüksége a filmes világ forgatagában. Azok után az alakítások után, amelyekről elmondása szerint nem volt teljesen büszke, úgy döntött, ideje kicsit háttérbe vonulnia és kiengednie a gőzt. Bár konkrétan nem említette meg, mely filmekre gondolt, nézzük meg, milyen projekteken dolgozott 1994 környékén.
1992-ben debütált a Folyó szeli ketté című drámában, amelyet a nemrégiben elhunyt Robert Redford irányított. A filmben Brad Pitt a Maclean testvérek egyikeként, Paul szerepében tűnt fel. A cselekmény a 1920-as években játszódik, a montanai érintetlen természet szívében, és egy intenzív családi drámát mesél el. A filmet három Oscar-díjra jelölték, és végül sikerült egyet díjra váltani, amit Philippe Russell az operatőri munkájáért kapott meg. Meglepetés, hogy sem Robert Redford, sem a főszereplők, Brad Pitt és Craig Sheffer nem kaptak jelölést, ami arra utalhat, hogy a film talán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
1994 egy mérföldkő volt a filmszakmában, hiszen ebben az évben két olyan alkotás is napvilágot látott, amelyek később a rendező művészetének alapvető részeivé váltak. Érdekes módon azonban az Akadémia nem tartotta őket elégségesnek az elismerésre. Az egyik film, az "Interjú a vámpírral", Tom Cruise, Christian Slater és Antonio Banderas főszereplésével készült, és Anne Rice népszerű regényének adaptációja. A másik pedig a "Szenvedélyek viharában", amelyben Sir Anthony Hopkins volt a partnere. Mindkét film maradandó nyomot hagyott a kultúrában, de a szakmai elismerés elmaradt.
Az Interjú a vámpírral lehetett az egyik sarokköve a színész mélyrepülésének, ugyanis kiderült, hogy Brad Pitt rettenetes élményként élte meg a forgatást, olyannyira, hogy egy ponton megpróbált kiszállni a produkcióból. A vámpírt alakító színészeknek fél órán keresztül fejjel lefelé kellett lógni, hogy a vér a fejükbe szálljon és az erek kellőképpen láthatóvá váljanak. Erre azért volt szükség, hogy a sminkesek hitelesen meg tudják alkotni azt az áttetsző, "vámpír-szerű" bőrt, amit Neil Jordan rendező megálmodott. Ez már önmagában elég lett volna Brad Pitt kiakadásához, de a színész sokat panaszkodott a színezett kontaktlencsék és a folyamatos sötét belső terekben történt forgatás miatt is. Amikor megtudta, hogy 40 millió dollárba kerülne, ha kiszállna, kénytelen volt maradni. Ám a film sikere ellenére Brad Pitt elérte a gödör alját.
