Valami egészen különleges történt: felfedezték az univerzum titkos szörnyetegét, egy hatalmas, ultramasszív fekete lyukat, amely a mélységekből hívogatja a kíváncsiakat.

Egy friss kutatás eredményeként felfedezték a valaha észlelt legnagyobb fekete lyukat, amely körülbelül 5 milliárd fényévnyire található az SDSS J1148+1930 nevű galaxisban. Az új mérések alapján ennek a fekete lyuknak a tömege körülbelül 36,3 milliárd naptömeg, ami óriási méretet jelent, ha összehasonlítjuk a Tejútrendszer központjában található fekete lyukkal, amely mindössze 4,3 millió naptömegű. E méretei miatt ezt a fekete lyukat már nem csupán szupermasszívnak, hanem ultramasszívnak is nevezik.

A kutatás a Chilei Atacama-sivatagban működő Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) adatait és a Hubble Űrteleszkóp lenyűgöző felvételeit vette alapul, hogy felfedezzen egy rendkívüli jelenséget: egy hatalmas fekete lyukat. A gravitációs lencsehatás és a galaxis csillagainak mozgásának elemzése révén derült fény erre a titokzatos objektumra. A tudósok elméletei szerint ennek a szupermasszív fekete lyuknak a kialakulása mögött az állhat, hogy a kísérőgalaxisokban lévő összes szupermasszív fekete lyuk összeolvadt egyetlen gigászi entitássá. Érdekes módon a felfedezés véletlenül történt, mivel a csillagászok a galaxis sötét anyagának eloszlását kutatták, hogy újabb információkat nyerjenek a rejtélyes, hipotetikus anyagról.

A Kozmikus patkót, ahol az észlelés történt, 2007-ben látták először egy két galaxisból álló rendszerben, az Oroszlán csillagképben, aminek centrumában az LRG 3-757 galaxis található. Fénye torzult, olyan, mint egy világító gyűrű, ez a jelenség a gravitációs lencsehatás, amit a relativitáselmélet magyaráz.

A Kozmikus Patkórendszer különleges jellemzője, hogy a gazdagalaxis egyfajta fosszilis csoportként funkcionál, amely a világegyetem legnagyobb tömegű gravitációsan összekapcsolódó struktúráinak végső állapotát tükrözi.

A Kozmikus Patkó ragyogó narancssárga színe a galaxisok idősebb korára utal, hiszen ezek a színek a vörös óriás csillagokból erednek. A háttérben egy fiatalabb, forróbb kék galaxis rejtőzik, amelynek formája az előtérben lévő hatalmas tömegű narancssárga galaxis hatására torzul, így egy lenyűgöző patkó alakú gyűrűvé alakul.

A Királyi Csillagászati Társaság legfrissebb havi közleményében úgy emlegették, mint az eddig felfedezett 10 legnagyobb tömegű fekete lyuk egyikét, sőt, valószínűleg a legnagyobbat. Azonban a fekete lyukak tömegének meghatározása gyakran közvetett módszereken alapul, ami jelentős bizonytalanságot von maga után. Így valójában nem állíthatjuk határozottan, hogy melyik fekete lyuk érdemli meg a rekorder címet.

A csillagászok a csillagok galaxisokon belüli mozgását, a fekete lyukak körüli mozgásuk sebességét és módját vizsgálták, mikor rábukkantak az óriás fekete lyukra.

A távoli galaxisok mérése szempontjából gyakran túl aprónak tűnnek ahhoz, hogy pontosan be lehessen azonosítani a szupermasszív vagy ultramasszív fekete lyukakat. Az észlelésükhöz azonban kulcsfontosságú, hogy ezek a hatalmas égitestek képesek megváltoztatni a fény útját, valamint rendkívüli sebességgel, akár 400 km/s-ral is mozgatják a gazdagalaxis belső csillagait. A fénytorzulás és a csillagok mozgásának mérése együttesen lehetővé teszi, hogy biztosan megállapítsuk, van-e fekete lyuk egy adott helyszínen.

Ez a felfedezés kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel hozzájárulhat a szupermasszív fekete lyukak és a körülöttük elhelyezkedő gazdag galaxisok közötti összefüggések megértéséhez. A két égitest mérete valószínűleg szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen ahogy a galaxisok fejlődnek és növekednek, képesek az anyagot a központi fekete lyukba irányítani. Ebből az anyagból egy rész a fekete lyuk tömegét gyarapítja, míg a többi egy rendkívül fényes égi jelenség, a kvazár formájában koncentrálódik. A kvazárok galaxisok ütközéséből születnek, és a világegyetem legnagyobb energiájú és legfényesebb objektumai közé tartoznak, több billiószor fényesebbek a Nap fényénél. Ezek a hatalmas energiaforrások jelentős mennyiségű fényt bocsátanak ki a környező galaxisokban, ezzel gátolva a gázfelhők új csillagokká való összeállását.

Jelen állapotában nem elég dinamikus ahhoz, hogy kvazárként sugározzon energiát, de történelem során már előfordult, és a jövőben is megtörténhet. Az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer egyesülése körülbelül 4,5 milliárd év múlva várható, ami a tudósok szerint a legvalószínűbb időpont arra, hogy szupermasszív fekete lyukunk újra kvazárrá alakuljon.

Az Európai Űrügynökség Euklidesz űrteleszkópja által gyűjtött adatok révén a jövőben lehetőség nyílik újabb szupermasszív fekete lyukak és azok környezetükben található égitestek azonosítására. Ez a kutatás segíthet abban, hogy mélyebb betekintést nyerjünk abba, miként befolyásolják a fekete lyukak a galaxisok csillagképződési folyamatait, és miként formálják a világegyetem szerkezetét.