Végre megérkeztek az esők! Az égre borongós felhők gyülekeznek, és az illatos föld nedvességtől terhes levegője magával ragadja az embert. Az esőcseppek táncot járnak a leveleken, miközben a természet feléled, és a zöld színek még élénkebbé válnak. Ez a v
Tegnap reggel korán reggel egy hirtelen zápor lepte meg a várost, mindössze 3 mm eső zúdult ránk, és alig két perc alatt el is tűnt. (A fekete valami, ami belóg, az Herkuló háta, ha esetleg kérdeznéd.) :)))
Morgott kicsit az ég, aztán dörrent egy nagyot és leömlött a víz. Nagyon örültem neki, de utána kimentem öntözni, az előkert volt a soros. 3 mm esőtől még simán kellett locsolni, ugyanúgy öntöztem, mintha nem is esett volna.
Később egy hatalmas vihar is közeledett, de végül csupán fél mm eső hullott. Azt hittem, igazi égzúzda vár ránk, annyira sötét és fenyegető felhők gyülekeztek. Ám ha valóban el is szakadt az ég, az nem éppen itt, ahol álltunk.
Napközben 32 fok volt a legmagasabb, fülledt, inkább borongós idő, aztán délután fél 4-kor jött egy újabb vihar, hatalmas széllel és lett egy nagy zivatar belőle. Nagyon hálás vagyok az esőért. Tudom, a több tízszerese kellene mostanra már, de ez most szó szerint életmentő volt a kert sok növényének. Mintha az egész természet fellélegzett volna, ahogy felcsillant az élet reménye az esővel.
Herkules tegnap reggel teljesen elutasította a kenőmájasos-gyógyszeres falatokat, mintha csak láthatatlan fal állt volna közöttünk. Készítettem neki egy tojást, amelybe belekevertem a gyógyszert, de ebből is csak egy apró falatot volt hajlandó megenni. Végül reggeli nélkül maradt, pedig már hajnal öt körül ott ült az ablaknál, és szomorú pillantásokkal könyörgött. Ilyenkor nem nyávog, csupán tátog, mintha a szívében valami mély vágyakozás élne, és a tekintete mindent elmond, amit szavakkal nem tud kifejezni.
Elmentem szépen bevásárolni, ő meg ott maradt éhesen és csodák-csodája, amikor visszajöttem egyből elfogyott a kenőmájasos-gyógyszeres falat is és még kapott egy doboz kaját is, most az se lett se szétszórva, se kiborítva, hanem szépen megette a Setét NagyÚr.
Azért hoztam el az olajos halakat, mert tudom, mennyire kedveled őket. Ha más módon nem is, de ezekkel biztosan bejuttathatjuk az antibiotikumot a macska szervezetébe, és így a kis szőrös barátunk egészsége is megmarad.
A képek még a csontszáraz kertben készültek, sajnos egy (talán lila?) phlox innen ezek mellől kipusztult, de a fehérek szépen megmaradtak.
A tavasz beköszöntével nekiláttam az illatos cickafarkak kiszedésének, és mindkét nagy telep gyönyörű növényeit új helyekre ültettem a kertben. Szépen elosztva helyezkednek el, és bár néhányuk már virágzásra is készen áll, a legtöbb még mindig a túlélésre koncentrál. Pedig ez a növény igazán jól bírja a szárazságot! Bízom benne, hogy a következő évben már dúsabb és színesebb látványt nyújtanak, és talán szaporodásra is vállalkoznak.
Végül is van némi tapasztalatom e téren, hiszen ez egy igazi útszéli kincs volt, amit a szomszéd városban találtam egy nagyon elhanyagolt ház kertjéből. A kerítés mellett, a gaz között bukkantam rá három apró hajtásra, amelyeket gondosan kiemeltem. A következő évben már egy szép, buja bokor virított a helyükön, így reménykedem benne, hogy jövőre ezek a kis növények is szépen elszaporodnak majd.
Az Árnyas kert, a nagy keleti tuják árnyékában, meglepően jól mutat, holott a környezet szárazsága szembetűnő. A hortenziák, különösen a cserjés fajták, kiemelkednek a látványban, hiszen most bontogatják virágaikat. A kisebb példányok saját nevelésűek, hiszen metszéskor egyszerűen ledugtam a vesszőt, és csodák csodájára, gyökeret eresztett. Ráadásul már a harmadik növény is kibújt belőle.
Ezen a területen szinte minden növény vízhez jutott, különben nem tudnák átvészelni a nehéz időszakokat... Ugyanakkor a tűzesők meglepő módon jól alkalmazkodnak a szárazsághoz, ahogyan a tündérvirágok is. Az árnyékliliomok szintén jól tűrik a vízhiányt.
A szárnyastermésű borkóró már eléggé elhanyagolt állapotban volt, a levelei kicsit megfáradtak. Ritkán kaptam vízhez, de amikor mégis megöntöztem, olyan szépen megújult, hogy egy pillanatra mintha büszkén kihúzta volna magát.
A Double Perfume rózsám egyszerűen lenyűgöző! Nem csupán a megjelenése varázslatos, hanem az illata is tökéletesen tükrözi a nevét – bámulatosan édes és magával ragadó. Minden egyes virág a szépség és az elegancia megtestesítője.
Ez a rózsa számomra rejtély marad; talán 'Rumba' vagy 'Samba' néven ismert, de inkább az utóbbira tippelek. Sajnos a hitelesítő papírja már nem áll rendelkezésemre.
A kozmosz szépsége most kezd szárnyra kelni. Lent, a cserépben, a citronella növényem éppen bontogatja a leveleit.
A két porfürdőző mákvirágom, Böbike és Elza, mindig vidám színfoltjai a napjaimnak. Herkuló képe most sajnos kimaradt, de a két virág bájos tánca és színpompája kárpótol érte.
