Ukrajnát finanszíroznák a gazdáktól elvett forrásokból?
Az Európai Bizottság radikálisan új megközelítést javasol a pénzügyi források elosztásának módjában.
A tagállamok ellenállásának fő oka, hogy a 2028-2034 közötti többéves pénzügyi keret a Bizottság javaslata alapján három fontos területen is jelentős eltéréseket mutat a korábbi megközelítésekhez képest.
A tervek szerint a Bizottság továbbá az eddig különálló agrár-, kohéziós- és vidékfejlesztési forrásokat is összeolvasztaná, amivel párhuzamosan a korábbiakhoz képest az agrárszektorral kapcsolatos kifizetéseket is jelentősen csökkentené. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi, közel 390 milliárd eurós keret helyett, csupán körülbelül 300 milliárd eurót szánna a bizottság erre a területre, ami a legnagyobb lefaragás lenne az agrártámogatások történetében.
Az uniós támogatások megvonása különösen súlyosan érintené azokat a kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek a legnagyobb szükségben vannak, hiszen sokuknak nincs elegendő tartalékuk a kieső források pótlására. Az agrárszektor különösen sebezhető, hiszen már most is folyamatosan küzd az időjárás szélsőségeivel, az egyre gyakoribb aszályokkal, valamint a növekvő termelési költségekkel. Ezenfelül az ukrán import által kiváltott piaci zavarok tovább súlyosbítják a helyzetet, ami még nehezebbé teszi a gazdálkodók helyzetét.
Ha ehhez még az is hozzájárul, hogy a forrásokat lecsökkentik, az elosztásukat pedig nem közvetlenül, hanem egy nagy, központi boríték részeként oldják meg, akkor megnő annak a kockázata, hogy a mezőgazdaság háttérbe szorul más, látványosabb fejlesztési célokkal szemben. Ez pedig nemcsak a gazdák megélhetését, hanem a teljes európai élelmezésbiztonságot is veszélybe sodorhatja, ami mellett az Ukrajnából, vagy épp az Egyesült Államokból behozott élelmiszerek előtt is szélesebbre tárhatja az ajtókat.
A harmadik nagyobb újítás pedig, hogy az új költségvetés egy százmilliárd eurós alapot különítene el Ukrajnának, amit példátlan módon, a hétéves pénzügyi keret részeként, közvetlenül az uniós polgárok finanszíroznának. Mindez azonban több szempontból is komoly aggályokat vet fel: Egyrészt korábban egyetlen más tagjelölt - vagy akár társult - ország sem kapott a közös költségvetésből ilyen mértékű, ráadásul célzott támogatást. Másrészt az EU-nak már most is létezik egy úgynevezett Előcsatlakozási Támogatási Eszköze (IPA), amelyből a csatlakozni kívánó országok - például a Nyugat-Balkán államai - korlátozott mértékben és szigorú ellenőrzések mellett részesülhetnek (a Bizottság egyébként ezt a keretet is emelni kívánja, a plusz pénzeket pedig várhatóan szintén Ukrajna kapná meg).
Az Ukrajnával szemben bemutatott - immár nem is burkolt - kivételezés tehát joggal veti fel a kérdést a tagállamokban, hogy miért éppen neki jut ekkora figyelem, miközben más országok évek, vagy akár évtizedek óta várnak az uniós tagságra és a hozzá kapcsolódó támogatási lehetőségekre.
Ezen túlmenően, az Európai Unió az elmúlt évek során jelentős gazdasági nehézségekkel nézett szembe, amelyeket a zöld átállás költségei és a COVID-19 utáni hitelek törlesztése okoznak. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egy ekkora volumenű ukrán támogatási csomag ellenérzéseket vált ki a tagállamok vezetői között. Hiszen míg az uniós programok finanszírozásához a tagállamoktól nagyobb hozzájárulásokat várnak el, addig Ukrajna jogosan részesülne olyan kiegészítő forrásokban, amelyekhez a tagországok is hozzáférhetnének.
A 2028-2034-es uniós költségvetés tervezete nem csupán számtani ügy, hanem az Európai Unió jövőbeli irányvonalainak kulcseleme is. A központi kérdés az, hogy képes-e az EU egyensúlyt teremteni a közös geopolitikai és gazdasági célok, valamint a tagállamok belső érdekei között. Máskülönben könnyen egy olyan centralizált struktúrává alakulhat, amely Brüsszel érdekeit helyezi előtérbe, míg a nemzeti érdekek háttérbe szorulnak. A hozzájárulások növelése, az agrár- és kohéziós források csökkentése, valamint az ukrán különalap létrehozása mind olyan lépések, amelyek ezt a tendenciát erősítik. Ez azt a benyomást kelti, hogy az unió egyre inkább politikai ambíciókat követ, a valódi kohézió helyett. Ha a helyzet nem változik, az Európai Unió nem hogy egységesebb, hanem inkább megosztottabb közösséggé válhat.
