Árnyékban pihenve, forró napsütésben fürdőzve, a debreceni lányok vidám udvarlásra adták a fejüket, ahol a bőséges víz nem csupán felfrissítette őket, hanem színesítette az élményeiket is. Az esemény különlegességét a fotók tükrözik, amelyek megörökítik a
Volt a világon egy kis kerekestelepi házikó, oldalában régi szekérkerék, ablakában a függöny meg-meglibbent, mögüle izgatottan leskelődtek a ifjú lánykák. A Debreceni Népi Együttes locsolkodásra készülő legényeit várták húsvéthétfő reggelén, és már serényen készülődtek a vendégváró asztalkával. Legyen rajta pogácsa, gomolya, sárga túró, egy tálca kupica és a legfontosabb: egy teli kancsó pálinka, különben lehervad a szomjas vendégek pirospozsgás mosolya.
Díszes öltözékükbe burkolózva, hajukba színes pántlikákat szőttek, majd az egyik lány, aki már előre sejtette, mi fog következni, így szólt:
- mondta, de társa csak legyintett, és megjegyezte: messziről hallani lehet majd az érkező ifjak zaját.
A locsolkodó legényeket ez nem tántorította el. Ki-ki hegedűt és vonót, vizeskannát, vedret és szódásszifont a hóna alá csapva gyalogszerrel folytatta az útját a házikó felé, melynek kertjében a lányok népi viseletbe öltözve várták, hogy a jóvágású fiatalok bekéredzkedjenek.
