Trump nekiment a kínai nagy falnak.

Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök baráti kezet fognak a Gimhae légibázison zajló találkozójuk végén, 2025. október 30-án. - Fotó: Andrew Harnik / Getty Images

"Egy tízes skálán tizenkettes", értékelte visszafogottan Donald Trump amerikai elnök a csütörtöki találkozóját Hszi Csi-ping kínai elnökkel. A két szuperhatalom vezetője egy dél-koreai légibázison futott össze, hogy kiegyenesítsék a kereskedelmi háború kirobbanásával fenyegető ellentéteiket. Az ökölrázással, hazardírozással, vámokkal és viszontvámokkal terhelt elmúlt fél év után megkönnyebbülésként hatott az alku, amely azonban inkább tűnik fegyverszünetnek, mint hosszútávú megállapodásnak.

Bár Trump a szokásához híven agyonmagasztalta a megállapodást, az elemzői konszenzus lényegesen óvatosabban fogalmaz. Ennek egyik oka az, hogy az alku ideiglenes: a felek megfogadták, hogy egy év múlva felülvizsgálják a feltételeket. Ez pedig többek szerint annak az egyértelmű jele, hogy a két ország közti alapvető érdekkülönbségeket nem sikerült rendezni, azaz várhatóan továbbra is feszült marad a viszony. A piacok ennek megfelelően visszafogottan reagáltak a bejelentésre.

Ahogyan az alku stabilitása, úgy a részletei is egyre inkább bizonytalanná válnak. Scott Bessent, az Egyesült Államok pénzügyminisztere már október végén körvonalazta egy kereskedelmi megállapodás alapjait, míg Trump és Hszi elvileg a megállapodás főbb aspektusaira bólintottak rá. Azonban továbbra is kérdéses, hogy ezek a megállapodások hogyan valósulnak meg a gyakorlatban, és hogy a közeljövőben véglegesen is rögzítik-e az egyezményt, vagy ismét hosszadalmas tárgyalások elé nézünk.

Nyilvánvaló, hogy az alábbiakban a felek között egyetértés született:

A felsoroltak nagyjából leképezik azokat a pontokat, amelyekben a legsürgősebb volt valamiféle megállapodás. Többek szerint Kínát érzékenyen érintették például a fentanilvámok, mivel az ország vezetése úgy ítélte meg, komoly lépéseket tettek az elmúlt években, hogy a többmillió amerikai halálért felelős ópiumszármazék exportját visszaszorítsák. Szerinte Hszi "nagyon keményen fog dolgozni annak érdekében, hogy megállítsa" a fentanil, illetve a fentanil alapanyagainak beáramlását Amerikába, mondta Trump a találkozó után az Air Force One fedélzetén.

Nem tűnik teljesen megoldottnak a ritkaföldfémek kérdése, amely a legnagyobb kínai ütőkártányának bizonyult az elmúlt hónapok kereskedelmi hidegháborújában. A ritkaföldfémekre ugyanis a mobiltelefonoktól az akkumulátorok és a legkorszerűbb katonai technológiák gyártásáig szinte mindenhez szükség van. Kína pedig a világ legnagyobb ritkaföldfém-kitermelője és -feldolgozója, a világ ritkaföldfém-feldolgozásának 70 százalékát ellenőrzi, ezzel sakkban tudja tartani az egész világgazdaságot, nem csak az Egyesült Államokat.

Kína ugyan hozzájárult az októberben bejelentett ritkaföldfémek exportkorlátozásainak eltörléséhez, de nem tettek említést az év elején bevezetett további szigorításokról, amelyek továbbra is hatályban maradnak.

Az amerikai szójabab bojkottjának feloldása Kína részéről jelentős engedményt jelent. Az Egyesült Államok legnagyobb exporttermékeként Kína hagyományosan a legjelentősebb vásárlója a szójának. A kereskedelmi feszültségek miatt Kína leállította az amerikai szójaimportját, ami súlyos bevételkiesést okozott a jellemzően republikánus irányítású agrárállamok számára. Ezek az államok már hónapok óta lobbiznak Trumpnál, hogy szüntesse meg a káros vámokat, amelyek hátrányosan érintik a mezőgazdasági ágazatot.

A vámok témája mindig is izgalmas és bonyolult kérdéskör volt, és könnyen el lehet veszni a folyamatosan változó intézkedések tengerében. Jelenleg az amerikai kormány 47 százalékos vámtarifát vetett ki a kínai termékekre, ami jelentősen magasabb, mint amit sok más ország alkalmaz. Ugyanakkor ez a szám még mindig messze áll a három számjegyű vámtételektől, amelyek az utóbbi hónapokban felmerültek. Azonban ez nem jelenthet győzelmet a szabadkereskedelem számára, hiszen a mostani vámszint jóval meghaladja a Trump-adminisztráció előtti időszakot.

Bár több fontos kérdésben sikerült konszenzusra jutniuk a feleknek, akadnak olyan lényeges szempontok, amelyek továbbra is tisztázatlanok. Például nem egyértelmű, hogy mi lesz a sorsa a kínai tulajdonú TikToknak, amelyet Joe Biden elnöksége alatt tiltotta be az Egyesült Államok. Trump, aki vélhetően jogellenesen, hónapok óta húzza a törvény életbe léptetését, olyan megoldásra törekszik, amely lehetővé tenné, hogy az amerikai cégek birtokába kerüljön a népszerű közösségi platform.

Nem volt megállapodás a legmodernebb csipek exportkorlátozásainak feloldásáról sem. Kína leginkább az Nvidia Blackwell AI csipjeihez kíván hozzáférni, ehhez azonban Trump nem járult hozzá. Volt szó viszont a vállalat többi csipjéről, itt Trump azt mondta, bíróként tudná felügyelni az Nvidia és Kína közti tárgyalásokat.

Többen megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy Tajvan nem került terítékre a diskurzusban. Ez a demokratikus sziget ugyanis Kína szemében a saját területének része, míg a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok, titokban támogatják Tajvan függetlenségét nemzetbiztonsági szempontok miatt. Trump ázsiai látogatását megelőzően azonban sokan aggodalommal figyelték a helyzetet, attól tartva, hogy az amerikai elnök esetleg hajlandó lenne lemondani Tajvanról egy nagyobb egyezség érdekében.

A találkozót megelőzően már számos jel utalt arra, hogy a világ két meghatározó hatalma komolyan fontolóra veszi a megállapodás lehetőségét. A kereskedelmi háború kezdetét Trump elnök vetette meg, aki már a választási kampány során is ígéretet tett arra, hogy drasztikus vámok bevezetésével fogja ösztönözni az amerikai gazdaságot. Hatalomra kerülve pedig a vámokat olyan geopolitikai eszközként alkalmazta, amelynek célja Amerika dominanciájának aláásása volt a globális gazdasági térben.

Trump januárban első intézkedései között vámokat vetett ki ilyen-olyan indokkal néhány országgal, például a szomszédos Mexikóval és Kanadával szemben, majd április 2-án, a "felszabadítás napjaként" hirdetett napon nagyjából a világ összes országával szemben hatalmas vámok bevezetését jelentette be. A piacok negatív reakcióját látva aztán Trump 90 napra felfüggesztette a felszabadulás jegyében bevezetett vámokat, egy kivétellel: teljes visszavonulás helyett az történt, hogy Trump a vámháború minden ágyúját Kínára célozta, egészen 145 százalékig növelve a kínai importra kivetett vámokat.

Kína azonban nem a nyugati szövetségi rendszer része, az ország így nem volt teljesen védtelen az amerikai agresszióval szemben. Az Európai Unióval vagy Japánnal ellentétben Kína visszavágott, az amerikai vámokra reagálva saját maga is vámokat jelentett be, amire Trumpék felhúzták magukat és még nagyobb vámokat vetettek ki, és így tovább.

Májusban 90 napra, majd a nyáron újabb 90 napra felfüggesztették a vámokat. Ekkor már több elemző arra számított, hogy valamiféle megállapodás a terítéken van, ugyanis egyik félnek sem volt igazán érdeke egy teljes kereskedelmi háború kirobbantása.

Egyesek szerint az amerikaiak, leginkább maga Trump, belátta, hogy Kínát nem tudja úgy zsarolni, mint a világ többségét. Nincsenek Amerikára utalva védelmi szempontból, mint az Európai Unió vagy Japán, és van akkora gazdaságuk, hogy képesek komoly kárt okozni Amerikának is. A ritkaföldfémekkel és a szójababbal pontosan ezt tették, nemcsak gazdasági, de politikai feszültségeket is okozva. Ráadásul Kína felkészültebben ment neki a második Trump-kormánynak, mint az elsőnek. Akkor meglepetésként érte őket az amerikaiak agresszív fellépése, míg 2025-re komoly nyersanyag-tartalékokat halmoztak fel, amelyek enyhítették a gazdasági csapások erejét.

Másrészt Kína sem nyert volna sokat egy elhúzódó kereskedelmi háborúból. Amerika továbbra is az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, exportorientált gazdaságként pedig érdekelt a szabadkereskedelem fenntartásában. Kína hazai fogyasztása továbbra is nagyon alacsony, ami azt jelenti, hogy az ipari többletet külföldön kell eladniuk. Trump vámjai szinte teljesen lezárták volna előlük az amerikai piacot. Emellett Hszi komoly belső gondokkal küzd: rendkívül magas a fiatalok munkanélkülisége, különösen a diplomások körében, a Covid-járványból kijőve pedig nem olyan erőteljes a gazdasági növekedés sem, mint régen.

A két vezető szavai a megbékélés jeleit tükrözik. A dél-koreai találkozó során mindkét fél méltatta a másik erényeit; Trump Hszit kiváló vezetőnek nevezte, míg Hszi hangsúlyozta, hogy Kína fejlődése szoros összefonódásban kell, hogy álljon Amerika naggyá tételével. Dzsao Ming-hao, a sanghaji Fudan Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora úgy véli, hogy Hszi álláspontja a csúcstalálkozón egy jelentős retorikai elmozdulást jelez:

"Az alapvető üzenet az, hogy Peking konvergenciát szeretne elérni saját Kína újra naggyá válik programja és Trump Amerika újra naggyá válik programja között".

A kereskedelmi háború egészének elemzése során több szakértő arra a következtetésre jutott, hogy Kína került ki győztesen a szembenállásból. Az érvelésük szerint Amerika nem tudta megvalósítani fenyegetéseit, így kénytelen volt visszalépni egy olyan partnerrel szemben, aki már egyenrangúként lépett a porondra. A BNP Paribas elemzői például rámutattak arra, hogy Washington mostantól egy olyan riválissal néz szembe, amely képes komoly anyagi károkat okozni. Ez egy új és jelentős helyzetet teremtett az Egyesült Államok számára, amely a kínai gazdaság globális szuperhatalmi státuszának megerősödését is jelzi.

Trump második ciklusának első ázsiai látogatása végén Hszivel való találkozója jelentős eltéréseket mutatott az előző állomásokhoz képest. Míg Hszi elismerte Trumpot egyenrangú partnerként, addig az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseinek - válogatott módon - alá kellett vetniük magukat, vagy legalábbis kedveskedniük a Trump-i egónak.

Malajziától Japánig minden egyes ország, amelyet meglátogattak, a talpnyalás művészetének egy újabb szintjét mutatta be, mindezt azért, hogy elnyerjék az amerikai elnök kegyét. Malajziában Trump biztosította az Egyesült Államok számára elengedhetetlen ásványi anyagokhoz való hozzáférést, és aktívan dolgozott a délkelet-ázsiai országokkal való kereskedelmi megállapodások véglegesítésén. Ezen kívül részt vett egy olyan egyezmény megkötésében is, mely segíthet csökkenteni a Thaiföld és Kambodzsa közötti határfeszültségeket.

Japán égboltján egy helikopter szelte át a légteret, miközben Trump a piros, fehér és kék fényekben pompázó Tokiói Torony mellett haladt el. A torony csúcsát aranyfény ölelte körül, mintha csak a volt amerikai elnök előtt tisztelegne. Az újonnan kinevezett japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae, részletesen bemutatta a japánok 550 milliárd dolláros befektetéseit az Egyesült Államokban. A pakisztáni és izraeli vezetők nyomdokain haladva ő is javasolta Trumpot a béke Nobel-díjra, ezzel újabb fejezetet nyitva a két ország közötti kapcsolatokban.

Emellett ajándékba adott az amerikai elnöknek 250 cseresznyefát Amerika 250. születésnapjára, valamint Abe Sinzó, a Trumppal haláláig szoros kapcsolatot ápoló, meggyilkolt japán miniszterelnök golfütőjét és -táskáját. Trump találkozott a japán császárral is. Japán így sem tudta enyhíteni a nyáron kidolgozott kereskedelmi egyezmény feltételeit, amelynek keretében Amerika 15 százalékos vámmal sújtja az országot.

Dél-Korea 21 ágyúlövéssel és egy katonazenekarral üdvözölte Trumpot, a Hail to the Chiefet és a Trump kampányrendezvényein rendre felcsendülő YMCA-t játszva. Li Dzsemjong elnök ceremóniát is tartott Trump tiszteletére, amelynek során az amerikai vezetőnek átadta hazája legmagasabb kitüntetését és egy ősi koreai dinasztikus korona másolatát. A díszebéd során Trumpnak egy béketeremtő desszertnek keresztelt aranybevonatú brownie-t szolgáltak fel. Később pedig a Trump tiszteletére rendezett vacsorán, amelyen az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia csúcstalálkozóján részt vevő hat világvezető is jelen volt, Trump szőlőbirtokáról származó bort szolgáltak fel.