"Románia számára egy történelmi jelentőségű döntő mérkőzés előtt áll."

Mi is az a HK? Most végre lehullt a lepel Orbán Viktor titokzatos posztjáról!

Vasárnap két jelölt fog ringbe szállni a történelem talán legmeghatározóbb elnökválasztási összecsapásában. A baloldalon Bukarest jelenlegi főpolgármestere, Nicușor Dan áll, aki nemcsak briliáns matematikai elméje, hanem kiemelkedő közigazgatási teljesítménye révén is ismert. Ő az, aki a megvesztegethetetlenséget és a törvények iránti elkötelezettséget hirdeti. A jobboldalon viszont George Simion lép színre, aki egy különc parlamenti képviselő és a bonyodalmak mestere. Ő az, aki az agresszív ultranacionalizmus és nihilizmus zászlóvivőjeként ismert, és akinek szakmai háttere felett sokan kétségeket fogalmaznak meg.

A meritokrácia iránti vágyakozás jellemzi Romániát, amely már nem tűri a hamis vezetőket. Ebben a kontextusban Nicușor Dan a megfelelő választás. Ugyanakkor létezik egy másik Románia is, amely a hazugságok, nepotizmus és a folyamatosan inkompetens politikai elit miatt csalódott. Ez az ország, ahol a falvak és kisvárosok népét a külföldi munkalehetőségek már rég elcsábították. E reménytelen helyzetben George Simion a bátor példakép, aki a focimeccsek lelátóin gyűjti a szavazókat, és nyíltan harcba száll a fennálló rendszerrel, mellette pedig egyre több támogatóra talál.

Míg Nicușor stabilitást és tisztességet ígér a román népnek, George a köztisztviselők masszív elbocsátását tervezi - 500 000 ember munkáját veszélyezteti - és olyan szokatlan ötleteket hirdet, mint a "35 000 eurós lakások" és a "nulla kamat a banki hitelekre". Nicușor az orosz politika ellen emeli fel szavát, míg George-ot nem foglalkoztatja Ukrajna helyzete. Nicușor a NATO és az EU híve, George viszont azt ígéri, hogy véget vet a románok brüsszeli meghajlásának. Ravaszul próbálja elnyerni a magyar szavazók szimpátiáját, hangoztatva Orbán Viktor iránti csodálatát. Orbán, mint politikai figura, kétségtelenül figyelemre méltó számunkra; jól tudjuk, hogy országának irányítását szigorúan kézben tartja, és hogy ő és külügyminisztere eltérő irányvonalat képviselnek az EU-n belül. Ugyanakkor sok román úgy véli, hogy ez a bátorság, politikai méltóság és hazaszeretet kifejeződése. Ráadásul Orbán aktív közreműködése a schengeni csatlakozásunkban sok romániai kritikust elhallgattatott.

Romániában az embereknek elegük van a hagyományos pártokból - 1989 óta mindegyikük volt már hatalmon, és mindegyikük csalódást okozott. Nem véletlen, hogy George Simion még a diaszpórában is nagy sikert aratott, amely főleg olyan románokból áll, akiknek odahaza elveszett minden reményük, ezért inkább külföldre mentek dolgozni. Ők azok, akik ezért otthon hagyták gyerekeiket is a nagyszülőkkel, és ők jelentik a legnagyobb "befektető" társaságot is, hiszen évente 7 milliárd eurót küldenek haza.

Ezek az emberek minden hazatéréskor a szülőföldjük lepusztulásának tanúi, látva, hogy a környéken nem történik előrelépés, csupán a helyi hatalmasságok és azok követői gyarapodnak. Ennek következményeként büntetéseket szenvednek el. Így járt Marcel Ciolacu volt miniszterelnök is, aki tavaly ősszel azt állította, hogy a diaszpóra tagjai "azért hagyták el az országot, mert nem találtak munkát". Az eredmény? Ciolacu nem is jutott be a 2024 decemberi választások második fordulójába. A frusztráció csak fokozódott, miután tavaly év végén az Alkotmánybíróság - jogellenesen - semmibe vette az elnökválasztás első fordulójának eredményeit. Ráadásul a decemberi favorit, Calin Georgescu, azóta el is lett tiltva a májusi indulástól. Ezt a szimpátiahullámot sikeresen kihasználta George Simion.

Ő az, aki kifejezi mindazt, amit a nehéz sorsú román állampolgárok hallani vágynak. Egy nacionalista-szuverenista figura, aki mára már elkerüli a magyarellenes retorikát. Ő a bátor, aki határozottan ellenzi Románia fegyverkezését, és inkább az oktatásra költené a rendelkezésre álló forrásokat. Ő az, aki azt hirdeti: ha hatalomra kerül, államosítani fogja az ország természeti erőforrásait kiaknázó nagyvállalatokat.

Simion nem éppen a legjobb szónok, ám még így is jelentősen felülmúlja ellenfelét, Nicușor Dan-t. Ráadásul van egy lényeges eltérés közöttük: míg a fővárosi polgármester inkább a város határain belül mozog, Simion bátoran bejárta az egész országot!

Amikor fiatal voltam, Románia, amelyet magamnak és a jövő generációinak, születendő unokáimnak álmodtam, egy gyönyörű hely volt, ahol a diszkrimináció, a szegénység és a tehetetlenség okozta csalódottság nélkül lehet élni. Ahol nincsenek durva társadalmi egyenlőtlenségek, ahol nem okoz szenvedést az erőszak, a munkanélküliség, vagy az éhezés, ami ma gyermekeink negyedét érinti.

Elegem van abból, hogy folyamatosan azt hallgatom, hogy hazánkban semmi sem változhat, mert a "rendszer" mindenhol ott van. Hogy a nyilvánvaló kudarcokat úgy próbálják beállítani, mintha hatalmas győzelmek lennének. Tűrhetetlen, hogy életem második felében még mindig a kisebbik rosszra kell leadnom a voksomat.

Harmincöt évnyi zűrzavar után, amelyet a csalások és a nepotizmus uraltak, Románia légkörét mélyen áthatja a bizonytalanság. A politikai pártok szisztematikusan aláásták a román állampolgárok bizalmát az intézmények iránt, hamis ígéretekkel ámítva a népet. Az eredmény? Egy önértékelésében megrendült ország, ahol az agresszió mindennapos, és a jövő kilátásai egyre borongósabbak.

Ez az a haza, amit nem vágyom magaménak tudni. Ennek ellenére mélyen hiszek benne, hogy egyszer elérkezik az idő, amikor álmaim birodalma valósággá válik.

Május 18-a, vasárnap, egy újabb mérföldkő az utamon. Bár lehet, hogy az eredmény nem az lesz, amit várok, de az álmomért folytatott harcomat sosem adom fel.