Tizenhat éves korában már a BVSC felnőtt csapatának tagjaként lépett pályára.

Szomorú hírek érkeztek a szórakoztatóiparból: elhunyt Michelle Trachtenberg, a Gossip Girl és a Buffy, a vámpírok réme című sorozatok népszerű színésznője. A 39 éves tehetség sorsa ködbe burkolózik, és egyelőre nem áll rendelkezésre információ arról, mi vezetett a tragikus eseményhez. A rajongók és kollégák egyaránt megdöbbentek a hír hallatán, és mélyen gyászolják az ikonikus alakítással rendelkező művészt.

Ha néhány év múlva rátalálunk, lehet, hogy egy napfényes spanyol tengerparti kisvárosban találjuk, ahol boldogan pihen, a napfényben sült bőrén a jókedv és a finom bor ízét élvezi. Decemberben ünnepli a 65. születésnapját, és ahogy ő fogalmaz: végleg leteszi a lantot, elhagyja mindazt, ami a munkára emlékezteti. Persze, lenne egy feladat, amiért talán mégis hajlandó lenne dolgozni – de az nem is igazi munka lenne. Hiszen a futball mindig is a szívügye marad, és pályaedzőként, még "nyugdíjasként" is izgalmas kihívásnak tekintené ezt a szerepet.

- Van mellettem egy társ, akire mindig számíthatok, így nem érzem magam egyedül. Két lányom van: az egyik ügyvéd, a másik sikeres könyvelő, és már egy unokával is büszkélkedhetem - mesélte. - Jelenleg egy multicégnél dolgozom vagyonőrként, ami kényelmes és biztonságos állás, és jól érzem magam benne. Nagyra értékelem, hogy van munkám, mert nem volt ez mindig így. 38 éves koromban egy sportbaleset következtében, amikor elszakadt az Achillesem, hirtelen véget ért a pályafutásom, amelyet a Dorog csapatában kezdtem. Hiába rendelkeztem festő-mázoló szakképesítéssel és érettségivel, valamint különböző tanfolyamokon szerzett bizonyítványokkal, amikor állásra jelentkeztem, mindig azt mondták, hogy a futballista múltam miatt nem tudok máshoz érteni. Megalázó pillanatok sorát éltem át, miközben azon aggódtam, hogyan tudom eltartani a családomat. Hiába játszottam olyan neves csapatokban, mint a Honvéd, az MTK, a Fradi vagy a Vasas, végül senki és semmi lettem.

Mindenhol közönségkedvenc és vezéregyéniség volt. Kétszer lett második az NB I-es gólkirályversenyben, mindkétszer egy góllal maradt le. Válogatott is lehetett volna, csakhogy Verebes József, a Mágus, az akkori kapitány megharagudott rá, amiért a lánya születése miatt elkéredzkedett az edzőtáborból. Talán az egész pályafutása másként alakult volna, ha ifjonti fejjel nem Komora Andreá­nak, a kispesti legenda Komora Imre lányának udvarol, és mondja el neki őszintén a véleményét a kemény, szigorú édesapáról...

- Furcsán hangzana, ha most azt magyaráznám, hol és mikor hibáztam. Ez voltam én, az éjszakázós, a nagyszájú, a szókimondó, életimádó futballista, aki akkoriban nem lógott ki a sorból. Felejthetetlen élményeket kaptam. A néhány év a Volánban maga volt a csoda. Együtt játszhattam Bene Ferivel, Dunai Edével, Fekete Lacival és a többiekkel. Az MTK-val bajnok lettem, a Fradinál csak egy évet játszhattam, mert az akkori vezető, Magyar Zoltán pocskondiázta az MTK-t, én meg helyretettem. Cserébe gyalázatos új szerződést tett elém. Talán tényleg csak abban lehet hiányérzetem, hogy nem voltam válogatott - magyarázta.

Amikor a futballkarrierje véget ért, és munkanélkülivé vált, az MTK nyújtott neki támogatást: hét éven át felszolgálóként dolgozott egy étteremben. Emellett sofőrként is tevékenykedett, dolgozott egy gumiszerelő műhelyben, és a Bosnyák téri piacon is megfordult.