"Az a vágyam, hogy minél hosszabb időt tölthessek a kapuban" - Interjú Gyenge Szilárddal, az OSK hálóőrével.

Gyenge Szilárd, a csíkjenőfalvai tehetség, édesapja örökségét követve választotta a kapusposztot. Kitartó munkával igyekezett elérni, hogy a csíkszeredai akadémia után az FK felnőtt csapatában bizonyíthasson. A tavalyi szezonja igazán sikeresnek bizonyult, és nemrégiben a Superligában is lehetőséget kapott. Az utóbbi hetek tapasztalatai alapján úgy érzi, megállta a helyét az OSK kapujában.

Gyenge Szilárd 2001-ben született Csíkjenőfalván. Gyerekkorában ott ismerkedett meg a labdarúgással is. Tavaly még az FK csapatát erősítette kapusként, idén nyártól a Sepsi OSK színeiben véd.

Mikor indult el a futball iránti szenvedélyed, és mikor határoztad el, hogy ezt a hobbidat klubszinten is szeretnéd űzni?

Ha jól visszaemlékszem, hat-hét éves koromban léptem be a foci világába. Mivel apám korábban kapusként játszott, úgy döntöttem, hogy én is ezt a szerepet választom. Az első edzésemen azonban egy labda váratlanul eltalált, és abban a pillanatban úgy éreztem, talán mégsem ez lenne a megfelelő út számomra. Végül mégis a kapuban maradtam. Érdemes megemlíteni, hogy felcsíki gyerekként a többiekhez hasonlóan én is hokiztam, így egy ideig párhuzamosan űztem a két sportágat. Ám elérkezett az idő, amikor döntést kellett hoznom, és választanom kellett a két szenvedély között.

Mennyire egyszerű volt a választás?

Bizonyos körülmények miatt bátran állíthatom, hogy igen. Egy percig sem sajnáltam a döntésemet, hiszen a jégkorong iránti szeretetem a mai napig megmaradt. Végül a foci mellett döntöttem, mivel akkoriban a szüleim kísértek el az edzésekre. Hetedikes koromban költöztem bentlakásos iskolába, és ezzel megkezdődött a sportkarrierem. Ezután csatlakoztam az akadémiához, ahová be kellett jutnom. Így indult minden el.

Gondolom, rengeteg erőfeszítést igényelt, hogy az akadémián kiemelkedj a teljesítményeddel. Mennyire volt nehéz számodra a sport és az iskola összehangolása abban az időszakban?

- Az akadémiai korszakban még sikerült összehangolni a két dolgot. A gondok akkor kezdődtek, amikor már a felnőttcsapat ajtaján kopogtattam. Akkor már húzósabb volt a programom, mivel délelőtt tartották az edzéseket, és naponta 1-2 órára tudtam csak bemenni.

Amikor beléptél a felnőtt csapatba, mennyire érezted kihívásnak az új, magasabb szintű elvárásokhoz való alkalmazkodást?

A váltás számomra igencsak váratlanul érkezett. A 2018/19-es szezont még az U19-es csapatban kezdtem, de télen hirtelen a felnőttek közé kerültem. Szinte észre sem vettem, mennyire megváltozott a helyzet, annyira el voltam foglalva a játékkal. Az átmenetet megkönnyítette, hogy a csapat körül rengeteg ismerős csíki szakember dolgozott, és több fiatal barátom is velem együtt lépett be a felnőtt világba. Nem éreztem magam elveszettnek; ugyan komoly kihívások vártak rám, de a beilleszkedés viszonylag zökkenőmentesen ment.

Tavaly az FK Csíkszeredával igazán izgalmas időszakot éltünk át, amikor a Superliga küszöbén álltunk. A rájátszás utolsó szakasza sajnos nem úgy alakult, ahogy terveztük, és az osztályozón a Dinamóval kellett megküzdenünk. Visszagondolva erre az időszakra, vegyes érzések kavarognak bennem. Az izgalom és a feszültség egyaránt jelen volt, de a végkimenetel nem a várt módon alakult. Tanulságos tapasztalat volt, amelyből sokat tanultunk, és remélem, hogy a jövőben erősebbek leszünk!

Valóban nem úgy alakult a rájátszás, ahogyan azt elképzeltük. Az, hogy a Dinamo ellen két izgalmas mérkőzést játszhattunk, egy kicsit enyhítette a csalódottságunkat a történések után. A Nemzeti Stadionban harmincezer szurkoló előtt játszani felejthetetlen élmény volt mindenki számára, még akkor is, ha nem értük el a kitűzött célt. Bízom benne, hogy idén sikerül a régi klubomnak a feljutás!

A nyáron csatlakoztál a Sepsi OSK-hoz, és tudom, hogy ez a lépés számodra világos választás volt. Mi motivált téged ebben a döntésben?

- Egy idő után az emberben megfogalmazódik az a kérdés, mit kezdjen a továbbiakban. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje szintet lépni. A nyár folyamán voltak beszélgetések arról, hová igazoljak, több csapat is érdeklődött utánam. Nem volt egyszerű a döntést meghozni, de úgy éreztem, a Sepsi közelebb áll hozzám, mint bármelyik másik klub.

- A szezon elején még nem kaptál játéklehetőséget a bajnokságban, Niczuly Roland védett a meccseken, nemrég viszont eljött számodra a lehetőség a bemutatkozásra, milyen érzések voltak benned előtte?

A Hermannstadt ellen vívott mérkőzés volt az a kulcsfontosságú pillanat, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy a kapuban állhassak. Őszintén szólva, nem hazudok, ha azt mondom, hogy éreztem a szívemben a szorongást. Volt bennem egyfajta izgalom, de elszánt voltam, hogy megmutassam, ha már itt az alkalom, akkor valóban megérdemlem ezt a lehetőséget. Fantasztikus érzés volt, hogy az ország legjobbjai között debütálhattam, és azóta is folytathattam ezt az utat, hiszen az elmúlt mérkőzések során is lehetőségem volt a pályán lenni.

Hogyan értékelnéd a teljesítményedet ezeken a meccseken? Sikerült jól teljesítened a nehéz szituációkban?

– Az eredmények vegyesek lettek, de az a jellemzőm, hogy sosem érzem magam teljesen elégedettnek a saját teljesítményemmel. Nincs egy konkrét terület, amit kiemelhetnék, ahol fejlődnöm kellene, viszont mindig akad valami, amin érdemes finomítani és javítani. Ezt folyamatosan igyekszem megvalósítani, mérkőzésről mérkőzésre.

A szezon kezdeti nehézségei után az utóbbi mérkőzéseken egyre jobb teljesítménnyel rukkoltatok elő a Superligában. Most már versenyben álltok a rájátszásért. Hogyan értékeled a lehetőségeiteket a következő időszakra?

Nyilvánvaló, hogy képesek vagyunk a céljaink megvalósítására, hiszen a csapaton belüli és körüli hangulat igazán kedvező jelenleg. Rámutattunk arra, hogy tudunk küzdeni, és van bennünk valódi érték. Mostantól minden mérkőzésre ezt az energiát kell összehoznunk, és akkor bármilyen cél elérhetővé válik – ez azonban rajtunk áll.

Hosszú távon számos izgalmas célt tűztem ki magam elé a karrierem során. Szeretném folyamatosan bővíteni a szakmai tudásomat, hogy mindig naprakész legyek az iparági trendekkel és új technológiákkal. Emellett vágyom arra, hogy vezető szerepet tölthessek be egy innovatív csapatban, ahol inspirálhatom másokat és hozzájárulhatok egy kreatív munkakörnyezet kialakításához. Fontos számomra a személyes fejlődés is; szeretnék részt venni szakmai konferenciákon, workshopokon, hogy tapasztalatokat cserélhessek más szakemberekkel. Végső célom, hogy olyan projekteken dolgozhassak, amelyek valódi hatással vannak a társadalomra, és hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez.

- Mindenki a Bajnokok Ligájáról álmodik kiskorában. Hosszútávra általában nem szoktam célokat kitűzni, inkább rövidtávra. Egyelőre szeretnék minél több ideig a kapuban maradni és a lehető legmagabiztosabb teljesítményt nyújtani.