Szerencsi Éva: Mindössze hétévnyi boldogságot élt meg az életében | Story
Húsz éve hunyt el a színésznő, akinek csillogó szemét, bájos arcát az Abigélből, különleges, búgó hangját a Dallas sorozatból ismerjük. Miközben a közönség imádta, a szakma kegyetlenül hanyagolta.
Szerencsi Éva életútja a boldogság csúcsait és a pokol mélyeit egyaránt megjárta. Negyvenévnyi tapasztalat után, amikor már úgy tűnt, hogy rátalált az igazi szerelem, a sors kegyetlenül közbeszólt. Az életének e szakasza azonban nem tartott sokáig: 2004. szeptember 6-án, mindössze 52 éves korában, fájdalmasan korán távozott közülünk.
Szerencsi Évára emlékezve egy különleges utazásra hívjuk olvasóinkat, hiszen színészi karrierje már a kezdetektől fogva ígéretes lehetőségeket tartogatott számára. Főiskolás évei alatt a rendezők sorra keresték meg őt, és 25 évesen, 1977-ben elnyerte az Abigél című sorozat főszerepét, amely révén az országos hírnév kapujába lépett. Tehetsége és elegáns megjelenése miatt sokan úgy vélték, ő lehet a magyar Audrey Hepburn. Csak egyvalaki figyelmeztette őt a valóságra: egykori mestere, Várkonyi Zoltán, akinek szavai mélyen megmaradtak Éva emlékezetében.
Éva, aki elsőre nagyon megsértődött, csak évekkel később kezdett el rákérdezni a színidirektor szavaira. "Várkonyi egyszer azt mondta nekem: 'Éva, te egy szerencsétlen alkat vagy!' - mesélte egy tévéinterjúban a színésznő. - 'Miért tart engem szerencsétlennek? Ezt nem tudom elfogadni!' Ő csak mosolygott, de ez a mosoly sokkal többet mondott, mint a szavak. Később értettem meg, hogy arra utalt, sokkal több rejlik bennem, mint amit a külsőm sugall. Így hát tudtam, hogy hosszú és kemény út vár rám a pályán, amíg végre olyan szerepeket kapok, amelyekben igazán kifejezhetem a bensőmet..."
Évát ugyanis az Abigél után beskatulyázták a rendezők. És amikor évtizedekkel a sorozat után még mindig az Abigél miatt szólították meg az utcán az emberek, örült, de azért bőven vegyült ebbe fájdalom is. "Szerettem volna túllépni a korábbi szerepemen, de örökre én maradtam Vitay Georgina, később pedig a Dallas sorozat Samanthájaként ismerték meg a hangomat."
Bánfalvy Ági, Egri Kati, Rátonyi Hajni és Zsurzs Kati, ők formálták meg Vitay Georgina barátait. Az Abigél forgatása óta egy különleges kötelék fűzi össze őket, hiszen ez a film jelentette számukra az ifjúság szép éveit, a sikert és a hirtelen jövő népszerűséget. Azonban a forgatás után többüknek, Szerencsi Éva példáját követve, hirtelen új kihívásokkal kellett szembenéznie. "Amikor időnként összejöttünk, a filmbeli nevünkön szólítottuk egymást: Vitay, Torma, Bánki, Murai, Kis" - mesélte Zsurzs Kati egy interjúban. "Még mindig az Abigél miatt ismernek fel, ami egyszerre édes és szomorú érzés."
Éva sikere ellentmondásos érzésekkel volt tele. Miután Olaszországba vitték az Abigél című darabjával egy sorozatfesztiválra, a zsűri elismerésével a legjobb női alakítás díját nyerte el. Hazájában azonban senki sem vette észre ezt a teljesítményt, ami mélyen megbántotta a színésznőt. Elhatározta, hogy többé nem akar Vitay Georgina néven szerepelni. Egri Kati egy alkalommal megjegyezte, hogy Éva számára nem okozott gondot, ha nem fiatal karaktereket játszhatott. "Próbált új irányba lépni, de nem kapott lehetőségeket. Még egy vidéki színházhoz is elment, hogy eljátsszon egy jelentős, drámai szerepet. Az előadása lenyűgözte a rendezőket és a kollégákat, akik nem is sejtették, hogy ennyi mélység rejlik benne. De sajnos, ezután semmi nem változott."
Magánélete sem volt problémáktól mentes. Szakácsi Sándor színész volt az első férje, majd egy orvosnak fiút szült, Imrét. "Mai eszemmel tudom, annyira vágytam az anyaságra, hogy belehajszoltam magam ebbe a kapcsolatba. Persze a fiam miatt ezt soha nem bántam meg - mesélte a Storynak. Éva a szakítás után nyolc esztendőn át magányosan élt, és alig dolgozott. Nem értette, miért nem kap szerepeket. 1991-ben addig elképzelhetetlen nyilatkozatot tett a Népszavában, miszerint gyakran még tankolni sincs pénze.Megváltást jelentett számára, amikor a negyvenes éveiben megismerte második férjét, Pándi Andrást, akivel végre megélhette a családi harmóniát.
Hét évnyi boldogságot élt meg Szerencsi Éva, aki mindig készen állt a munkára, ha hívták, de ha nem, akkor sem keseredett el. Képes volt elfogadni a színházak elhanyagolását, és a saját magánéletében találta meg a csalódottságai ellenére a gyógyírt. Szenvedélyesen festett, szeretettel főzött, és élvezte az élet apró örömeit. Csak a legközelebbi barátai tudták, hogy nehéz műtéten esett át, és kemoterápiás kezelésekre járt. Még halála előtt két héttel is aktívan tevékenykedett a ház körül. Ám szeptember elején hirtelen rosszul lett, és a kórházból már nem tért haza... Sokan elgondolkodtak, vajon van-e összefüggés a mellőzöttség és a betegsége között... De akkorra már késő volt.
