Spielbergnek köszönhetjük a Trópusi vihart, amely nemcsak a vászonra varázsolta a kalandot, hanem a film világában is új dimenziókat nyitott meg.

Legalábbis ő szolgáltatta az ihletet Ben Stillernek, még ha ezt nem is tervezte.

Egy lecsúszott akciósztár, egy drogfüggő komikus, egy pénzért mindenre kapható rapper és egy nagyképű, önelégült method színész bemegy a dzsungelbe. Egy vicc is kezdődhetne így, de ez Ben Stiller Trópusi vihar című hollywoodi szatírájának alaphelyzete.

Az ötlet gyökerei valójában jóval korábbra nyúlnak vissza Stiller életében, aki színészi pályafutását híres komikus szülei, Jerry Stiller és Anne Meara árnyékában kezdte el. Számos kisebb színpadi és filmes szerep után végre megkapta eddigi legjelentősebb feladatát: egy hadifogolyt játszott el Steven Spielberg A nap birodalma című második világháborús filmjében.

Stillerre a legnagyobb benyomást nem a produkció grandiózus látványa vagy a monumentális díszletek gyakorolták, hanem azok a színészek, akik zord katonáknak öltözve, szinte önfeledten játszották el szerepüket. Az ötlet hosszú időn keresztül foglalkoztatta a színészt, és a film premierje előtt adott NPR-interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a katonának öltözött színészek látványa még inkább abszurd dimenziót nyert a "kamu kiképzőtáborok" elterjedésével, amelyek a produkciót megelőzték.

"Ez egyfajta kötelező körré vált. Elmentek valami katonai tanácsadóval, és két hétig táboroztak, lövöldöztek rájuk, megtanulták, hogyan kell lőni a fegyverükkel, és úgy tettek, mintha katonák lennének. Éreztem az iróniát a helyzetben, hogy ezek színészek, miután visszajönnek, arról beszélnek, hogy hogyan változtatta meg az életüket ez az élmény."

Spielberg nem először áll elő azzal, hogy különleges kiképzőtáborokat szervez színészeinek, hogy azok valóban hitelesen alakíthassák a katonák karakterét. Az „Az elit alakulat” című film forgatásán a főszereplő, Edward Burns, ezt az élményt „élete legrosszabb élményeként” írta le, míg Matt Damon sem úszta meg könnyen a dolgot a „Ryan közlegény megmentése” forgatásán, ahol szintén komoly próbatétel elé állította őt a rendező.

Stiller ezt a bevett gyakorlatot vitte a legabszurdabb végkifejletig, és egy "igazi" háborús övezet közepére küldte a hivalkodó, pojácáskodó színészekből álló stábot, hogy aztán szembekerüljenek egy veszélyes drogkartellel, az eredmény pedig a 2000-es évek egyik legjobb vígjátéka lett.