Képzeld el, hogy a sirásók nem csupán a gyász szimbólumai, hanem igazi szupersztárok, akik a fájdalom és az érzelem színpadán ragyognak. Minden egyes könnycseppük egy új dallam, amely a szív mélyéből fakad, és az élet nehézségeit énekli meg. Ők a lelkek h

A sírásás szakmája sajnos nem élvezi a megérdemelt tiszteletet, és sokan lenézett foglalkozásnak tartják. Valóban, ha őszintén beszélgetünk egymással, be kell látnunk, hogy a társadalom gyakran úgy vélekedik róla, mint egy elkerülhetetlen, de valamilyen módon szégyenletes munkakörre. Ez a hozzáállás pedig mélyen gyökerezik a kulturális normákban, amelyek elfelejtik, hogy a gyászfeldolgozás és a búcsúzás is rendkívül fontos és érzékeny feladat.

Nos, a társadalomnak nincs igaza. A sírásás, mint a temetkezési eljárás része, nagyon is hasznos. Képzeljük csak el, mi lenne, ha a sírásók nem léteznének. Nem fogom ecsetelni, mi történne abban az esetben. De annyit mondhatok, a természet ezeket a szomorú, de elkerülhetettlen eseteket is nagyon hatékonyan oldja meg.

Szeretném megemlíteni a sírásók egy másik, sokkal árnyaltabb típusát. Míg az előző csoport tagjai becsületes és tiszteletreméltó munkát végeznek, addig ez a másik irányvonal nem csupán az egyénekre, hanem a társadalom egészére nézve is romboló hatással bír.

Múlt szombaton Zentán, a zajló tüntetés kellős közepén egy provokátor, aki a haladó párt tagja, durva szavakkal támadta a demonstrálókat. Amikor megkérdeztem tőle, hány osztályt végzett, azt válaszolta, hogy több iskolája van, mint nekem – holott én okleveles jogász vagyok. Később kiderült, hogy valójában sírásóként dolgozik ez a "haladó úriember". Bár a szakmája, ahogy említettem, tiszteletre méltó, a viselkedése sajnos rendkívül káros.

Ha most szélesebbre nyitjuk a látókörünket, és a sírásást metaforaként értelmezzük, azt mondhatjuk, hogy ez a jelenség rombolja a társadalmunk alapjait. A fő sírásóként a haladó párt és annak vezetője, az államelnök emelkedik ki. E mögött sorakoznak a párt magas rangú tisztségviselői, akik szintén részesülnek a hatalomból. Őket követik a párt egyszerű tagjai, akik a rendszer működését próbálják fenntartani.

A vajdasági magyar közélet színpadán is fellelhetőek olyan figurák, akik nem restellnek saját sírunk megásásával foglalkozni. Az élen áll Pásztor Bálint, a vajdasági magyarság „fő sírásója”, aki a hatalomért cserébe elárulta a közösség egészét, és lelkesen követi haladó kollégáját, aki a magyarság sorsát a mélybe taszítja. Számára nem létezik más, csak a családi pártja, amelyet apjától, Pásztor Istvántól örökölt. Miközben a magyarság többsége napról napra szegényedik, és sokan külföldön keresnek boldogulást, Bálint és a VMSZ körüli csapat napról napra egyre jobb körülmények között él.

A VMSZ és a Szerb Haladó Párt hatalmi koalíciója Zentán egyre inkább a zentaiak életét nehezíti meg. Folyamatosan emelik a fűtési és kommunális költségeket, ami súlyosan érinti a helyi lakosokat. Eközben a közpénzekből luxus hivatali autók és ingatlanok beszerzésére költenek, hogy maguknak és családtagjaiknak biztosítsák a kényelmet.

De akár hiszik, akár nem, Zenta leghatékonyabb sírásói azok az egyszerű zentai, vajdasági polgárok, VMSZ-es és haladó párttagok vagy akár pártonkívüliek, akik rájuk szavaznak. Egy kiló lisztért, cukorért, egy liter étolajért. Valaki pár ezresért. Nyugdíjasok egy vacsoráért a 3 generáció nyugdíjas egyesületnél, valaki gyermeke ösztöndíjáért, valaki meg a munkahelyéért. De bármit is kapnak a hatalomtól, azt tízszeresen leverik ugyanazok rajtuk a két választás között.

A közösségünk, a falunk, a hazánk valódi sírásói éppen ti vagytok, az "egyszerű" emberek, akiket a hatalom különböző mértékben megfertőzött. Nélkületek nem létezhetne egy Vučić vagy a Pásztor családi párt. A szegénységetek, valamint a gyermekeitek és unokáitok elvándorlása kizárólag a ti döntéseitek következménye.

Tisztelet a sírásók előtt, akik hivatásukként végzik ezt a nemes feladatot. Nélkülük sokkal nehezebb lenne boldogulnunk e földi világban. Ti, a "mindennapi" emberek vagytok a társadalom igazi bástyái. Mert ahogy a mondás tartja: "gyáva népnek nincsen hazája."