Ryan Murphy legújabb sorozata, a Szörnyetegek: Ed Gein története, még a Dahmer eseténél is sokkolóbb élményeket kínál. Ed Gein a valódi rémálom megtestesítője, aki bár nem Texasban, de a legrosszabb félelmeinket életre hívta. A sorozat bemutatja, hogyan v

Ryan Murphy legújabb projektjében ismét egy ikonikus "szörnyeteg" történetéhez nyúlt: Ed Geinhez. Gein az 1950-es évek egyik legmegdöbbentőbb bűnözője volt, akinek sötét tettei számos későbbi horrorfigura, például Norman Bates, Bőrpofa és Buffalo Bill karakterének inspirációt adtak. Az ő élete és cselekedetei mély nyomot hagytak a popkultúrában, és most Murphy révén újraélednek a képernyőn.

A '60-as és '70-es években a Geinhez hasonló esetek olyan mértékben megszaporodtak, hogy az FBI 1972-ben megalapította a Behavioral Science Unitot, amely kifejezetten a sorozatgyilkosok és pszichés zavarral küzdő elkövetők azonosítására és felderítésére specializálódott. Ezt a különleges egységet a nézők David Fincher lenyűgöző, Netflixre készült Mindhunter sorozatából már jól ismerhetik.

Ő a Glee - Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story és a Scream Queens sorozatok kreatív elméje. Munkáira jellemző a markáns, könnyen azonosítható stílus: színes, extravagáns, gyakran provokatív, miközben ügyesen reflektál a másság és a társadalmi egyenlőtlenségek témáira is. Távol áll tőle a dokumentarista megközelítés, mégis kétségkívül lenyűgöző alkotó, aki mindig képes meglepni a közönséget.

A Szörnyeteg című antológiasorozat egyedülálló vállalkozás, amely minden évadban egy hírhedt gyilkos életére és tetteire fókuszál, megpróbálva az ő nézőpontjukból bemutatni a rémtetteiket. Az első évad a homoszexuális kannibál gyilkos, Jeffrey Dahmer történetét tárja elénk, aki a '90-es években félelemben tartotta Milwaukee városát. A sorozatot vegyes érzelmek övezték: Evan Peters alakítása kiemelkedő volt, de sokan úgy vélték, hogy a történet túlzottan empatikusan közelítette meg Dahmer életét és motívumait. A második évad a Menendez testvérek ügyére irányítja a figyelmet, akik szüleik meggyilkolásával váltak hírhedtté az '80-as években. Ez a széria is óriási érdeklődést keltett, sőt, a valós Menendez fivérek is próbálkoztak az ügyük újratárgyalásával, de végül eredménytelenül. Most pedig eljutottunk a harmadik évadhoz, amely Ed Geinre, a sorozatgyilkosok igazi archetipikus alakjára összpontosít, és felfedi a sötét titkokat, amelyek a nevét övezik.

Halott édesanyja hangja és árnyéka folyamatosan kísértette, és beteges képzelete, valamint a környezete torz tükre irányította tetteit az '50-es évek sötét világában. Figurája hatalmas hatással volt a popkultúrára, hiszen ő volt az alapja a modern horror legismertebb antihőseinek. A sorozatban Charlie Hunnam alakítja Geint, míg Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.

A történet nem csupán Ed Gein életútját tárja elénk, hanem a kulturális párhuzamok sokszínűségét is felfedi. Megjelenik benne Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari), akik a Psycho születésének hátterét idézik fel. A sorozat ugyan kissé ízléstelennek tűnik a rendező és színész Geinhez való viszonyának ábrázolásában, mégis izgalmas módon világít rá arra, hogy a horror műfaja mennyire markánsan formálta mindkettejük karrierjét. Ebből a pontból ugrunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkos, Bőrpofa világába, majd Buffalo Billhez a Bárányok hallgatnakból, egészen a kortárs horrorig, bemutatva, hogy Gein karaktere mennyire mély nyomot hagyott a filmművészet történetében.

A sorozat záróepizódjában visszautalunk a Mindhunter univerzuma, hiszen megjelennek Douglas és Ressler ügynökök, akik a Fincher által életre keltett karakterek alapját képezik. Emellett több hírhedt gyilkos is feltűnik, mint például Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összefonódás egyértelmű tiszteletadás a Fincher-féle sorozat előtt, különösen, hogy a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyanaz a színész alakítja mindkét produkcióban. Talán ez a részlet egy kis reménysugarat ad arra, hogy a Mindhunter valaha folytatódik, hiszen az valóban egy kiemelkedő alkotás volt.

Hunnam teljesítménye rendkívül figyelemre méltó. Finom, suttogó beszédstílusa és visszafogott játékmodora mögött egy kontrollt vesztett, félelmetes karakter képe bontakozik ki. Dahmer nyomdokaiban járva nem egyszerű feladat egy újabb maradandó szörnyeteg megformálása, de Hunnam mesterien alakította Geint, így a nézőkben egyszerre ébred sajnálat és rettegés.

Ez a megbízhatóan kiszámíthatatlan mesélő többször is feltűnik az évad folyamán. A sorozat hangulata dermesztő, fojtogató, sőt, kíméletlen. A vizuális élmény és a maszkok különösen hatékonyak, a brutalitás pedig olykor szinte elviselhetetlen. Murphy ismét megcsillogtatja jellegzetes stílusjegyeit, amelyek azonnal felfedik a művét, még akkor is, ha az atmoszféra évadról évadra átalakul.

Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon romantizálják-e a gyilkosokat ezek a produkciók? Valóban aggasztó, ha egy ilyen narratíva szimpátiát ébreszt az elkövetők iránt. Szerencsére az idei évadban a fókusz inkább az elrettentésre és a torz elmékre helyeződik, bár Gein karaktere még így is képes lehet sajnálatot kelteni egyes nézőkben. Fontos azonban, hogy mindig emlékezzünk: a valódi áldozatok tragédiája semmilyen körülmények között nem feledtethető.

A gondos kivitelezés és a Netflix pénzügyi támogatása egyértelműen érződik a produkción, amely bár lassú tempójú, mégis alaposan átgondolt. Ryan Murphy tehetsége abban rejlik, hogy még a túlozások ellenére is képes szórakoztatni a közönséget. Már most biztosra vehetjük, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden rejtélyes történetére fókuszál. Ez igazán érdekes választás, hiszen nem a jól ismert Ted Bundy vagy BTK bűnözők kerülnek a középpontba, hanem egy "klasszikus" gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, milyen új fordulatokat tartogat számunkra Murphy a következő epizódokban.