Pénzügyi keret lett volna, de a bécsi operánál nem tudtunk nagyobb élményre lelni: 9 rejtély a lenyűgöző Operaház világából.

Mindannyian ismerjük a budapesti Operaházat, a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú zenei színházát. Ybl Miklós remekműve a turisták és műértők csodálatát egyaránt kivívta. De mennyit tud az épület történetéről?

A külön operaház kialakításának gondolata az 1870-es években kezdett igazán komoly formát ölteni. Eddig az operai előadásokat, a prózai darabokkal egyetemben, a Nemzeti Színház falai között mutatták be. Az idő múlásával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két műfaj elválasztása elengedhetetlen, így megfogalmazódott az igény egy önálló "dalszínház" létrehozására.

"Ferenc József császár támogatta a projektet, de a kérése az volt, hogy a budapesti épület mérete semmiképpen ne haladja meg a bécsi operáét" – árulta el Oláh András, az Operaház sajtófőnöke. Amikor pedig részt vett a megnyitó ünnepségen, egy érdekes anekdota szerint megjegyezte: "Valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem hozzátenni, hogy szebb sem lehet."

A mai Andrássy út a főváros elegáns sugárútjaként ismert, ám építésének kezdetén a környék cseppet sem volt ennyire híres. Az 1860-as években még olcsó telkek sorakoztak itt, ahol a sorsukból kifordult alföldi betyárok találtak menedéket, és a városi élet zaja elől húzódtak vissza.

Podmaniczky Frigyes báró, akinek szintén jelentős szerepe volt az Operaház létrejöttében, állítólag csak fegyverrel az oldalán volt hajlandó az építkezésre ellátogatni. Ybl Miklós viszont egyenesen lakást vásárolt a környéken, hogy közvetlen közelről felügyelhesse a munkálatokat.

Az biztos, hogy Ferenc József többször is megfordult a királyi páholyban, ahová a külön neki fenntartott királyi lépcsősoron át érkezett. De vajon Sisi is vele tartott? A szájhagyomány szerint még kedvenc páholya is volt a színpad bal oldalán, ahonnan ugyan az előadást nem látta tökéletesen, őt viszont mindenki szemügyre vehette a nézőtérről.

A források azonban nem támasztják alá ezt az állítást: Erzsébet királyné legfőképpen Gödöllőn tartózkodott, nem pedig Pest-Budán. Gyakran szenvedett betegségektől, és alapvetően visszahúzódó természetű volt.

"Valójában nem találtunk olyan forrást, ami igazolná, hogy Erzsébet királyné egyáltalán járt az Operaházban" - teszi hozzá Oláh András.

A két oldalbejárat melletti Szfinx-szobrok babérkoszorút és színházi maszkot tartanak, ezzel utalnak az apollóni és dionüszoszi világra, azaz a költészet és a földi élvezetek egymás mellett élésére. A belső tér festményein, freskóin is visszaköszön ez a kettősség, Lotz Károly A zene apoteózisa című freskója a nézőtér felett például a művészetet testesíti meg.

A főbejáratnál Liszt Ferenc és Erkel Ferenc impozáns mészkőszobrai fogadják az érkezőket, melyeket Stróbl Alajos készített. Érdekesség, hogy a műalkotásokhoz maguk a zeneszerzők is modellt álltak, így még inkább személyessé téve az emléküket.

Az Operaház büféjében kilenc lenyűgöző falfestmény figyeli a látogatókat. Ezeket a műveket Feszty Árpád készítette, még azelőtt, hogy a híres körképét megalkotta volna – ez a megbízatás volt az, ami igazán elindította őt a hírnév felé. Sajnos egy beázás következtében ezek közül öt festmény súlyosan megsérült, ami komoly veszteséget jelentett a művészeti örökség számára.

"Az időközben elismertté vált Feszty elvállalta volna, hogy újra megfesti őket, ám a munkájáért már jóval többet kért, mint korábban. Így a képek pótlását nem rá, hanem Újváry Ignácra bízták, aki azonban nem falfestményként, hanem olajképként alkotta újra őket. Aki figyelmesen megnézi az alkotásokat, ma is láthatja, melyek azok, amelyek kissé kiemelkednek a fal síkjából" - tárja fel az apró részleteket Oláh András.

A nézőtér felett világító kéttonnás mainzi csillár eredetileg gázzal működött - mivel ezt nem lehetett teljesen lecsavarni, az előadások alatt, sőt éjszaka is halvány fény pislákolt a nézőtéren. Ennél is nagyobb problémát jelentett azonban a korom, amely károsította a falfestményeket. Az 1890-es években váltotta fel a gázt az elektromosság.

A nagyjából 500 izzót évente kétszer cserélik a csillárban, ekkor egy, az épülettel egyidős kézi csörlő segítségével eresztik le a hatalmas berendezést. Az eredeti gázcsöveket az 1980-84 között zajló felújításkor szerelték ki végleg belőle.

A második világháború legsötétebb időszakában, 1944 decemberétől már nem tartottak előadásokat az Operában. Hatalmas pincerendszerét a főváros ostroma idején óvóhellyé alakították, ahol nemcsak a személyzetnek jutott hely, itt bujkált többek között Kodály Zoltán is.

Az ostromot szerencsére kevés sérüléssel úszta meg az épület, a nézőtere is szinte teljesen ép maradt, ezért 1945. február 11-én máris megnyitotta kapuit, bár az első hangversenyt még az alsó ruhatárban rendezték. A hivatalos újranyitásra 1945. március 15-én került sor.

A legutóbbi, ötéves felújítás után a közönség 2022. március 12-én egy lenyűgöző gálaelőadással ünnepelhette az Operaház újjászületését. A homlokzatot gondosan restaurálták, míg a színpadtechnika és az akusztika modernizálása új dimenziókat nyitott meg a zenei élmények előtt. A nézőtér kényelme is nagyobb figyelmet kapott, a tervezők pedig arra törekedtek, hogy az épület eredeti színei, anyagai és hangulata minél inkább életre keljen, így varázsolva vissza a múlt báját a mai közönség számára.

Ez a változás azonban nem az első jelentős átalakítása volt az épület életében. 1912-ben a földszinti nézőteret bővítették, és a zenekari árok is átalakításra került. Az 1980 és 1984 között végrehajtott felújítás során pedig az épület teljes rekonstrukcióját végezték el, amelynek keretében az eredeti, ekkor már javíthatatlan állapotú színpadtechnikai berendezéseket modern eszközökkel cserélték le.