A parajdi tájban a kétségbeesés uralkodik. Az emberek mindennapjaik során szembesülnek a kihívásokkal, amelyek megpróbáltatások elé állítják őket. A hely szelleme és a környezet feszültségeket hordoz, melyek hatással vannak a közösség életére. A cikk megp

A helyzet egyre aggasztóbbá válik, és úgy tűnik, hogy a bányászat kora a végéhez közeledik. A legfrissebb hírek szerint a bányától lefelé, a vízfolyáson haladva, ahol a Korond-patak a Kis-Küküllőbe torkollik, a víz sótartalma drámaian megemelkedett. Ez a jelenség súlyosan érinti a völgy alján fekvő települések ivóvízellátását, és már tizenhat falu vízforrása vált használhatatlanná. Az emberek egészsége és jólléte most komoly kihívások elé néz.

A közelmúltban két miniszter és a megyei prefektus is ellátogatott a helyszínre, ahol a válságstáb aktívan dolgozik, a vízügyi hatóság szakemberei pedig együttműködnek a bányahatósággal Parajdon. Mindenki azon fáradozik, hogy megtalálja a megfelelő megoldást. Az újabb fejlemények között szerepel, hogy negyvenöt házat, főként nyaralókat, ki kellett telepíteni, ami komoly veszélyt jelent a parajdiak és a környékbeliek megélhetésére, hiszen a helyi gazdaság alapja a turizmus – tájékoztatta lapunkat kollégánk.

Az érzelmek tengeréből feltörő özönvíz.

Azonnal hozzátette, hogy Szovátán a Medve-tó a legfőbb turisztikai vonzerő, míg Parajdon a bányák vonzzák a látogatókat, ahol évente körülbelül 500 ezer fizetővendég találja meg a kikapcsolódás lehetőségét. Emellett sokan keresik fel a Sószorost is, amely jelenleg sajnos megközelíthetetlen a bányabeomlások miatt. Az évek során a településen számos panzió, szálláshely és szálloda épült, hogy kielégítse a turisták igényeit. A bányákban most is mintegy 150 ember dolgozik bányászként, és ha a bánya bezárna, az komoly megélhetési problémákat okozna a helyi közösség számára.

"Nincs olyan hely, ahol a bányából víz áramlana. A Sóvidék lenyűgöző sótömbjei egymásra rakódva terpeszkednek, már Farkaslakától fogva. A víz fokozatosan feloldja a sót, de egyelőre kérdéses, hogy ez mennyire befolyásolja a bánya szerkezetének stabilitását."

- tette hozzá.

Beszélt arról is, hogy Korond kis patakja a hatalmas, napokig tartó május végi esőzések következtében drámai módon megáradt, és kilépett a medréből. Annak ellenére, hogy megpróbálták elterelni, új meder ásásával, és az eredeti medret vízáteresztő fóliával, valamint geofóliával borították, ez sajnos nem bizonyult elegendőnek. A víz végül utat tört magának a bánya mélyébe. Parajdon és környékén sok család élt a bányára épülő turizmusból, hiszen a felső szintek látogathatók voltak, míg a sóbányászat a mélyebb rétegekben zajlott.

A parajdi sót főként ipari célokra alkalmazzák, különösen télen, amikor az utak csúszásmentesítésére van szükség. Ez a só nem teljesen tiszta, ám a parajdi lakosok határozottan állítják, hogy az általa ízesített ételek ízletesebbek. A helyi hagyomány szerint a káposztát is ezzel a sóval savanyítják, ami különleges ízt ad a végeredménynek.

A sóra épült jövő egy olyan világot fest elénk, ahol a természet csodái és az emberi kreativitás találkoznak. Képzelj el egy társadalmat, amely a só erejére építve, fenntartható módon alakítja mindennapjait. A só nem csupán egy fűszer, hanem az élet alapköve, amely összeköti az embereket, és új lehetőségeket teremt a mezőgazdaságban, az építészetben és az iparban. A sóbányák nem csupán gazdasági hasznot hoznak, hanem közösségi központokká is válnak, ahol az emberek együtt dolgoznak, tanulnak és ünnepelnek. Az épületek falai sótartalmú anyagokból készülnek, így a városok nem csupán szépek, hanem egészségesek is, hiszen a só jótékony hatásai mindenki életét gazdagítják. A sóra épült jövő tehát nem csupán egy vízió, hanem egy lehetőség, hogy újraértékeljük a környezetünkhöz fűződő viszonyunkat, és olyan úton haladjunk, amely a természet tiszteletén és a közösség erején alapul.

Sarány István elmondta azt is, már tavaly is beszivárgott a víz bányába, egy hónapra le is kellett zárni a látogatók előtt. De akkor még sikerült megállítani a szivárgást. Voltak máskor is vízbetörések, de azokat kezelni lehetett. Most viszont a víz nagyobb úrnak bizonyult. Az állam segítséget ígért a katasztrófa-sújtotta településeknek. A kormány jelentős összegű gyorssegély-csomagot fogadott el, és külön pénzt utaltak ki a bánya megmentésére és esetleges újranyitására. A bányászoknak megígérték, hogy egész idei bérüket megkapják, de nagy kérdés, mi lesz a jövőjük.

Az erdélyi turizmus fellendítése érdekében a helyi turizmusszervezők összefogtak, hogy együttműködve vonzzák a látogatókat a térségbe, ezzel megakadályozva, hogy ez a fontos iparág teljesen tönkremenjen. A magyar kormány is kifejezte támogatását, hiszen Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár Parajdon járt, hogy tájékozódjon a helyzetről. Pénteken a közösségi média platformján megosztott videójában bejelentette, hogy 332 millió forint értékű gyorssegély érkezik Székelyföldre, a parajdi katasztrófa következményeinek kezelésére.

- mondta el lapunknak a Hargita Népe felelős szerkesztője.

A hétvégén megtartott csíksomlyói búcsún is, mely a magyarság legnagyobb közös ünnepe, felhívták a figyelmet Parajd és Háromszék megsegítésére, ahol az árvizek tetemes károkat okoztak. "Együttérző, nem pedig sajnálkozó lélekkel" való jelenlétre kérte a zarándokokat György Alfréd kamilliánus szerzetes, az idei pünkösdi búcsú szónoka. Mert szavai szerint "együttérzés nélkül a humanitárius segélyek lomokká válhatnak, az önzésből vállalt jótékonykodásnak lejár a szavatossága".