Az 1984 nem csupán egy disztópikus regény, hanem sokkal mélyebb társadalmi és pszichológiai rétegekkel bír, mint ahogy azt sokan gondolják. Az emberek gyakran a totalitárius állam és a megfigyelés világára összpontosítanak, de a történet valódi súlya a sz

Sokan egy kalap alá veszik George Orwell két talán leghíresebb művét, az Állatfarmot és az 1984-et. Pedig egyáltalán nem ugyanabból a célból írta azokat a szerző, ahogy az inspiráció forrását is máshol kell keresni a két regény esetében.

A felületes szemlélő számára az Állatfarm és az 1984 is olvasható a Szovjetunió kritikájaként. Ez azonban korántsem így van: noha az előbbire valóban igaz ez a kitétel, az 1984 egyáltalán nem az orosz rendszert, és nem is a szocializmust bírálja. Orwell ráadásul lelkes híve volt a demokratikus szocializmusnak, amelyről azt gondolta, hogy sokkal igazságosabb alternatívája lehetne a kapitalizmusnak.

Ezeket követően természetesen felvetődik a kérdés: milyen kapcsolat fűzte Orwellt a Szovjetunióhoz, a szovjet rendszerhez és a szocializmus eszméjéhez. Ahhoz, hogy e komplex viszonyt igazán megértsük, érdemes alaposan átnéznünk az író életében kulcsszerepet játszó tapasztalatokat és élményeket.

Orwell, aki eredetileg Eric Arthur Blair néven látta meg a napvilágot, egy angol középosztálybeli családban nőtt fel. A szülei nem éltek szegénységben, de a gazdagság sem volt az ő világuk; noha Orwell az Eton College-ba, Anglia egyik legnevesebb és legdrágább magániskolájába járt, ehhez ösztöndíjat kellett nyernie, hiszen a családi költségvetés nem tette lehetővé a tandíjat. A középiskola befejezése után, mivel az egyetemi ösztöndíjra nem tudott pályázni, Burmába utazott, ahol a brit Indiai Birodalmi Rendőrség kötelékébe lépett. Öt éven át szolgált, noha minden egyes percét gyűlölte. Ahogy ő fogalmazott:

"Ez a világ nem nekem való volt, és itt éreztem meg az imperializmus iránti gyűlöletemet."

Ezek az évek a gyarmati birodalmak elutasítása szempontjából meghatározóak voltak számára. Erről az időszakról szól például Az elefánt leterítése című írása, amelyből kiviláglik, mennyire megvetették és utálták a burmaiak a brit csendőröket, és milyen nehezére esett a fiatal Orwellnek, aki maga erősen szimpatizált az elnyomottakkal, ezt elviselnie, földolgoznia.

Orwell egészen kicsi korától fogva tudta, hogy író lesz, ám ahogy ő fogalmazott: "nagyjából tizenhét és huszonnégy éves korom között megpróbáltam letenni róla, bár tudatában voltam, hogy ezzel valódi természetemen teszek erőszakot". Kétségeit és bizonytalanságait az írói pályával kapcsolatban végül maga mögött hagyta, és miután kilépett a birodalmi rendőrségből, ennek szentelte életét. Párizsba utazott, ahol az sem tántorította el tervétől, hogy egy darabig nem voltak sikerei.

"Azokat a novellákat és regényeket írtam, amelyekre senki sem tartott igényt a kiadók világában."

többé már nem embereknek, hanem csupán számoknak és statisztikáknak tekintettek minket." - fogalmazta meg érzéseit az író, aki a francia társadalom sötét oldalával szembesült, amikor az élet legnagyobb mélységeit tapasztalta meg. Az esszében nemcsak a kórházi élményeit osztotta meg, hanem mély empatával közelített a szegények és elnyomottak sorsához, akiknek mindennapjait a kilátástalanság és a méltatlan bánásmód jellemezte. A tapasztalatok hatására megerősödött benne a szociális igazságosság iránti elkötelezettség, és az írásaiban egyre inkább reflektált a társadalmi problémákra. "Így halnak meg a szegények" nem csupán egy személyes krónika, hanem egy figyelemfelkeltő üzenet is, amely arra sürget, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a minket körülvevő társadalmi feszültségeket. Az író szavain keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy a szegénység nem csupán egy statisztikai adat, hanem valós emberek valódi szenvedése, amelyet mindannyian kötelesek vagyunk észrevenni és kezelni.

úgy bánnak a beteggel, hogy nem szólnak hozzá, vagy emberként nem vesznek róla tudomást"

- írta ott-tartózkodásáról, amely azzal ért véget, hogy amikor jobban lett, megszökött. Érzékletesen ír arról, hogy mennyire más betegnek lennie annak, akinek elég pénze van ahhoz, hogy otthonában kapjon ellátást, és mennyire szörnyű azoknak a szegényeknek a sorsa, akiknek közkórházba kell befeküdniük.

Az író életének következő jelentős állomása a spanyol polgárháború kitörése volt. 1936-ban házasságot kötött Eileen O'Shaughnessy-vel, és amikor a konfliktus el kezdett kibontakozni, azonnal Barcelonába utaztak, hogy a spanyol kormány oldalán harcoljanak. Orwell saját szavai szerint egy sor véletlen esemény sodorta őket az Egyesült Marxista Munkáspárt (POUM) milíciájába, de ez a döntés szinte súlyos következményekkel járt. A POUM trockista irányvonalával kapcsolatban 1937-ben a "kommunista" vezetés brutális hajtóvadászatot indított, amely sokak életét tette tönkre. Orwell és felesége végül szerencsésen visszatértek, de sok barátjuk és ismerősük nem osztozhatott ebben a sorsban; sokukat kivégezték vagy hosszú évekre börtönbe zárták.

Ez lehetett az a kulcsmomentum, amikor az író számára valóban világossá vált a szocializmus iránti vonzalma és a szovjet rendszer valósága közötti éles határvonal. "A spanyolországi embervadászat a Szovjetunióban zajló brutális tisztogatásokkal párhuzamosan zajlott, és egyfajta kiegészítése volt azoknak" - fogalmazott. A borzalmas tapasztalatok azonban nem tántorították el az elkötelezettségét, sőt, ezután még intenzívebben küzdött a szocializmus eszméiért.

"1936 óta minden egyes munkám, legyen az közvetlenül vagy áttételesen, az én saját értelmezésem szerint a totalitarizmus ellen és a demokratikus szocializmusért készült."

Ars poeticáját így fogalmazta meg: mély meggyőződéssel hitt a szocializmus eljövetelében, és úgy vélte, hogy a kapitalizmus napjai meg vannak számlálva. "Angliát csak a forradalom képes megmenteni, ez már évek óta nyilvánvaló, és most a forradalom útjára lépett, amely gyorsan célba érhet... Két éven belül, talán már egy éven belül, ha kitartunk, olyan átalakulásoknak lehetünk szemtanúi, amelyek csak azokat lephetik meg, akik képtelenek előre látni" – írta 1940-ben.

Az áhított a szocializmus és az eszméből eltorzulva megvalósult sztálini rendszer közötti éles, áthidalhatatlan különbséget tisztán látta. Ennek köszönhető az Állatfarm megszületése, amely Nagy-Britanniában sokáig nem jelenhetett meg - lévén a háborús szövetség az ország és a Szovjetunió között. Ez nem is lepte meg különösebben Orwellt, számított rá, ahogy az eredetileg tervezett előszavából ki is derül. (Noha a regény 1943-ban elkészült, csak két évvel később adták ki; az eredeti előszó pedig csak 1971-ben került elő.) Tulajdonképpen a kiadatásért vívott küzdelemről szól az írás, amely később külön esszéként látott napvilágot. Orwell határozottan elítélte nemcsak a sajtószabadság ilyenfajta sérülését - a legtöbb kiadó nem felsőbb utasításra, hanem önmagát cenzúrázva utasította vissza a regényt -, hanem az angliai baloldal kritikátlan Szovjetunió-pártiságát is. "A szovjet rezsim bármilyen komoly kritikája, bármilyen tényfeltárás, amelyet a szovjet kormány inkább eltitkolna, szinte azt jelenti, hogy kinyomtathatatlan" - fogalmazott. Felhozza példának, hogy a BBC Trockij említése nélkül készített műsort a Vörös Hadsereg fennállásának 25. évfordulójáról.

"Ez éppoly hiteles volt, mint ha nelson admirális nevét kihagyták volna egy trafalgari csatáról szóló megemlékezésből."

"Ám ez a helyzet teljesen hidegen hagyta az angol értelmiséget" - fogalmazott. (Trockij, aki a Vörös Hadsereg megalapítója volt, míg Nelson admirális a napóleoni háborúk alatt a Trafalgar-i csata győztes parancsnokaként vált híressé.)

Az Állatfarm kétségtelenül a sztálini rezsim szatirikus bírálataként létezik a köztudatban. Ezzel összefüggésben gyakran párhuzamba állítják az 1984-el, ám Orwell e művet nem kizárólagos céllal írta e kontextusban. Robert Weaver író és szerkesztő előszavában világosan rámutat arra, hogy „az Állatfarm és az 1984 iránti későbbi érdeklődés részben azzal magyarázható, hogy milyen hatékonyan lehetett velük bírálni a Szovjetuniót és a Kommunista Internacionálét.” Az írók által megfogalmazott kritikák tehát nem csupán a politikai rendszerek elítélésére szolgálnak, hanem mélyebb társadalmi és filozófiai kérdéseket is felvetnek.

Orwell még ma is ismertebb e két műve miatt, a két, látszólag nyílt szocializmuskritika miatt, mint a számos, szocializmus iránt elkötelezett műve miatt".

Weaver szerint, noha az Állatfarm valóban a szovjet rendszer szatírája, "az orosz vezetőket illető legnagyobb kritikája az, hogy kiárusították a szocialista elveket, hogy közös nevezőre jussanak a kapitalista országokkal". Ezzel ellentétben az 1984-et nem a Szovjetunió és Sztálin ihlette, hanem James Burnham amerikai filozófus írása, A menedzserek a társadalmi uralom felé haladnak. Ebben Burnham amellett érvel, hogy a kapitalista osztályharc nem úgy fog alakulni, ahogy azt Marx elgondolta. Nem a proletariátus fog győzedelmeskedni (és felszámolni a kapitalizmust, az osztálytársadalmat és így saját magát is), hanem egy új osztály, a menedzserek fogják átvenni a hatalmat, technokrata módon igazgatva a gazdaságot és a társadalmat. Weaver szerint ezt gondolta tovább szatirikusan Orwell az 1984-ben, felvázolva egy ezen az elveken alapuló berendezkedést. Az író továbbra is a szocializmus híve maradt, Weaver véleménye szerint az angszoc, angol szocializmus kifejezés használata a regényben csak azt mutatja, hogy "Orwell egyértelműen borzalmasabbnak találta azt a lehetőséget, ha egy szocialista rendszer torzul el elnyomó katonai totalitárius rendszerré, mintha egy kapitalista államban történik ugyanez.

Az utóbbi helyzetben a szocializmus továbbra is lehetőséget kínálhat a megoldásra.

A szocializmus tiszta formájának megvalósulása egyre inkább illúziónak tűnik, ezt maga is tapasztalta. Ezt világosan tükrözi "Az európai egységért" című, 1947-es írásának első pesszimista megállapítása. "Ha valaki ma szocialista, olyan helyzetben van, mint egy orvos, aki egy gyógyíthatatlan esetet próbál kezelni. Orvosként az a kötelessége, hogy fenntartja a beteg életét, ezért feltételeznie kell, hogy van esély a gyógyulásra. Tudósként viszont szembesülnie kell a valósággal, így el kell ismernie, hogy a beteg valószínűleg el fog távozni az élők sorából."

A cikk alapját George Orwell „Miért írok? - írások politikáról, társadalomról” című műve képezi, amely mélyrehatóan vizsgálja az írás és a társadalmi felelősség összefonódását.