Európa számára elengedhetetlen, hogy önálló védelmi stratégiát alakítson ki, amely lehetővé teszi számára, hogy függetlenül is megvédje érdekeit. Ehhez első lépésként a katonai képességek megerősítése szükséges, beleértve a közös védelmi erők létrehozását

Egy friss tanulmány alapján arra a megállapításra jutottak, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül Európának további 300 ezer katonát kellene toboroznia, és évente körülbelül 125 milliárd euróval magasabb költségvetésre lenne szüksége a védelem finanszírozásához.

A Brueghel agytröszt és a Kiel Intézet legfrissebb közös jelentése figyelmeztet arra, hogy "nem zárható ki" egy újabb orosz agresszió Európában. A dokumentum hivatkozik a NATO megállapításaira, amelyek szerint Moszkva "három-tíz éven belül felkészülhet a támadásra".

Hivatalos források alapján az Egyesült Államok területén jelenleg több mint 80 ezer katonai személyzet szolgál, és ennek a létszáma külföldi támadás esetén akár háromszorosára is nőhet.

A transzatlanti kapcsolatok legutóbbi feszültségei komoly aggodalmakat keltenek az amerikai kivonulással összefüggésben. Különösen aggasztó, hogy Washington a közelmúltban háttérbe szorította az európai vezetőket az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalások során, ami új dimenziót ad a nemzetközi együttműködés dinamikájának.

Bár az új amerikai külügyminiszter, Marco Rubio kifejezte, hogy nem támogatja a kivonulásra vonatkozó találgatásokat, Európát továbbra is erős nyomás alatt tartják, hogy fokozza katonai önállóságát.

Európa nemzeti hadseregei összesen körülbelül 1,5 millió katonát számlálnak, ami jelentősen meghaladja az Egyesült Államok jelenlegi európai kontingensének létszámát.

A jelentés szerint, ha Washington mégis kivonja csapatait, Európának további 300 000 katonára, azaz mintegy 50 dandárra lenne szüksége.

Alekszandr Burilkov, az Euronews társszerzője kifejtette, hogy ezeknek a csoportoknak a toborzását részben "sorozás" útján tervezik megvalósítani, és az amerikai Nemzeti Gárdához hasonlóan céljuk egy "nagy és jól képzett tartalék" létrehozása.

Mivel az európai haderőből hiányzik a koordináció és az egységes parancsnokság, "nagyon is szükséges egy olyan rendszer bevezetése, amely növelné a rendelkezésre álló személyzet mennyiségét és egyben a rendszer rugalmasságát" - mondta.

Egy feltételezett orosz áttörés megakadályozásához a Baltikumban egy európai hadseregnek 1400 harckocsira, 2000 gyalogsági harcjárműre és 700 tüzérségi lövegre, valamint egymillió 155 mm-es lövedékre lenne szüksége a nagy intenzitású harc első három hónapjára.

A Bruegel-Kiel-jelentés szerint ez a számadat túllép a francia, német, olasz és brit szárazföldi erők összesített harci kapacitásán.

A dróngyártás volumenét évente körülbelül 2000 darab nagy hatótávolságú eszközre kellene növelni, hogy versenyképesek legyünk az orosz ipari kapacitásokkal.

Burilkov szerint az oroszok az utóbbi két év során jelentős mértékben hadászati alapokra építették gazdaságukat és társadalmi struktúrájukat. A szovjet korszakból örökölt infrastruktúrák és felszerelések kiemelkedő szerepet játszanak ebben a folyamatban, hiszen akkoriban a Vörös Hadsereg valóban óriási erővel bírt.

"Évente több mint 1500 új tank gördül le a gyártósorokról, emellett több ezer páncélozott jármű és több száz tüzérségi eszköz is készül. Célunk, hogy katonai paritást alakítsunk ki Európa és Oroszország között, amely lehetővé tenné számunkra, hogy fenntartsuk ezt az elrettentő erőt anélkül, hogy szükségszerűen nukleáris elrettentéshez kellene folyamodnunk."

Luigi Scazzieri, az Európai Reformközpont szakértője az Euronewsnak kifejtette, hogy csupán a csapatok számának növelése nem feltétlenül elegendő lépés. "Az európai államoknak mindenképpen erősíteniük kell a védelmi képességeiket, függetlenül attól, hogy az amerikaiak jelenléte megmarad-e vagy sem" - hangsúlyozta.

"A megbízható elrettentéshez számos készség elengedhetetlen, különösen azok, amelyekben leginkább az Egyesült Államokra építkezünk: messzemenő rakéták, légvédelmi rendszerek, légi utánpótlási lehetőségek, légi megfigyelés és szállítási kapacitások" - hangsúlyozta Scazzieri.

Az európai védelmi erőfeszítések összehangolása fontos a kollektív fegyverbeszerzés, a közös fegyverzet, az egységes logisztika és az integrált katonai egységek terén, de az elemző szerint ezek nélkül a képességek és számok nélkül nem lesz elég.

A valódi európai hadsereg kérdését illetően Scazzieri borongósan vélekedik. "Ez rendkívül bonyolult. Inkább egy európai állampolgárokból verbuvált haderőként funkcionálhat, semmint egy valóban integrált európai hadseregként."

Nem mindenki osztja azt a véleményt, hogy Európának szüksége van a katonai egységek számának növelésére. "A 1,5 millió aktív szolgálatban lévő katona mellett nincs értelme további 300 ezer felfogadásának; a meglévő erőket a megfelelő helyszíneken kell hatékonyan alkalmazni" - nyilatkozta Nicolas Gros-Verheyde, védelmi és külpolitikai szakértő az Euronewsnak.

Az európai országok mérlegelhetnék, hogy a NATO csapatainak rotációs jelenlétét egy állandó katonai bázissá formálják az Oroszországhoz legközelebbi államokban. Miért ne lenne lehetőség egy tengeri bázis létrehozására Konstancában (Romániában), valamint egy szárazföldi bázis felállítására Lengyelország és Litvánia határán, a Suwałki-folyosó közelében? Moldovában is célszerű lenne a Dnyeszteren túli orosz erőkkel szembeni védekezés érdekében egy állandó jelenlétet kialakítani – magyarázta az újságíró.

Szerinte a francia nukleáris pajzs kiterjesztése egy újabb lehetőség az európai elrettentés fokozására.

"Ugyanebben a szellemben Franciaországnak el kellene fogadnia a németek által indított rakétavédelmi projektet (Európai Égi Pajzs Kezdeményezés). A két eszköz teljesen kompatibilis".

Franciaország viszont kritikával illeti a javaslatot, hangoztatva, hogy a jelenlegi Európai Égi Pajzs Kezdeményezés túlzottan függ az Európán kívülről származó eszközöktől és technológiáktól.

A Bruegel-Kiel-jelentés alapján Európa katonai arzenáljának ilyen irányú bővítéséhez rövid távon évi 125 és 250 milliárd euró közötti, vagyis a GDP 3,5%-ának megfelelő összeggel kellene megemelni a védelmi költségvetést.

Németország, mint a NATO második legnagyobb hozzájárulója, kulcsfontosságú szerepet kellene betöltenie, és legalább a költségvetésének felét saját magára kellene hárítania. Ez azt jelenti, hogy a védelmi kiadásait évi 80 milliárd euróról 140 milliárd euróra kellene emelnie.

Burilkov szerint ez nagyban függ attól, hogy a közelmúltbeli parlamenti választások után milyen kormány fogja vezetni Németországot.

Ahogy egyre világosabbá válik a berlini hangulat, úgy felfedezzük, mennyire formálható a helyzet. A kulcs az, hogy jelenleg a közös európai fellépés iránti politikai elkötelezettség erősebb, mint valaha.

Bár a katonai kiadások kezdetben jelentős növekedést mutattak, a jelentés hangsúlyozza, hogy egy összehangolt európai stratégia hosszú távon segíthetne az árak mérséklésében.

"A nagyobb megrendeléseknek azt kellene jelentenie, hogy a gyártási folyamatok hatékonyabbá válnak, ami csökkenti az egységárakat. A kereslet gyors növekedése azonban rövid távon minden bizonnyal felhajtja az árakat" - áll a jelentésben.

"Ha az összehangolás nem valósul meg, az jelentős költségnövekedést eredményez, és az egyéni próbálkozások valószínűleg nem bizonyulnak elegendőnek az orosz hadsereg elriasztásához."

A közös katonai beszerzések keretében működő EDIRPA, amely az európai védelmi ipar fejlesztését tűzte ki célul, 2025 decemberében egy új programmal, az európai védelmi ipari programmal váltódik fel. Az erre a célra elkülönített költségvetés várhatóan 1,5 milliárd euróra rúg.