A mindennapi örömök kimeríthetetlen forrása.

Az autó alacsonyabb profilú futóműve és a megerősített lengéscsillapítók révén kivételes úttartást biztosít. Galéria: Használtteszt: Fiat Panda 100HP

Évek óta figyeltem a Panda 100HP-t, és most, mint egy rég vágyott kincs, a szemem sarkából kiszúrtam az utcán. Valójában teljesen más ügyben látogattam meg a barátomat, amikor észrevettem, hogy a ház mögött éppen csak kikandikál a bal első sarka. Hát végre eljött a pillanat, amire annyira vártam!

Pont úgy jártam körbe, mintha egy újabb modellt akarnék felfedezni, óvatosan tapogatva a részleteit, megfigyelve minden apróságát közelről. Olyan, mint egy kis kedvenc, aminek a birtoklása igazi boldogságot hozna; szívesen látnám a polcomon, hogy időnként levehessem, megguríthassam, forgathassam a kezemben. Aztán visszatenném a helyére, hogy máskor is újra átélhessem ezt az apró örömöt, amikor csak szükségem lenne egy kis plusz mosolyra a napomban.

A Fiat Panda egy igazi kis csoda, amely egyszerre ártatlan és rendkívül praktikus. Olaszország utcáin a 80-as évek elejétől egészen a 90-es évek végéig ez a modell volt az egyik legelterjedtebb. Az első, kocka alakú Panda szinte húsz éven át hódította meg a világot, összesen négymillió példány készült belőle, míg a második generációból is majdnem kétmilliót gyártottak. Különösen ritka gyöngyszem a 100HP változat, amely csupán 2006 és 2010 között készült, így igazi különlegesség, ha valaki szembe találkozik vele az úton.

Minden egyedi külső eleme egyben a legértékesebb is, hiszen több ponton egyedi. Körben sárvédő és küszöb szélesítésekkel húzták optikailag lejjebb és szélesebbre a karosszériát, sportosabb az első lökhárítója és hátul is kapott némi diffúzor imitációt. Ugyanitt egy csinos légterelő borul a szinte teljesen függőleges hátsó ablakra, és bár szolid, pont a doboz forma miatt nagyon is feltűnő róla.

Az olasz kei car különlegessége a típus-specifikus 15 colos felnik, amelyek igazán figyelemfelkeltőek. A hátsó részén ráadásul tárcsafék és úszónyereg is felfedezhető, ami a Pandák között csak a 100HP verzióra jellemző. Ezek az egyedi karosszéria elemek rendkívül nehezen beszerezhetők, így a legnagyobb kihívás egy ilyen Panda életében a törés: ilyenkor mindig érdemes inkább a javítást választani, mintsem belekezdeni az új alkatrészek utáni keresgélésbe.

Egy aprócska doboz, csupán 1,5 méter magassággal és hasonló szélességgel, míg a hossza nem haladja meg a 4 métert. Ezek az arányok nem éppen ideálisak egy sportos autó számára, de a megjelenése mégis figyelemfelkeltő. A matt felület és a formák harmóniája vonzóvá teszi, ahogy a műanyag keretekbe ágyazott sárvédőívek alatt feszítenek az optikailag mélyített kerekek.

Sokat nem rejteget a technikából, a Panda 100HP tényleg 100 lóerős, amit egy 1,4 literes szívó motorból termel ki a sofőrnek. Ez még mindig ugyanaz a FIRE motorcsalád, amit 1985-ben kezdtek el gyártani és az alapjait a mai napig is használják. A nevét leginkább a teljesen robotizált gyártósoráról kapta, mintsem a viselkedéséről, de tény, hogy a 100 lóerős kivitel korának megfelelően egy sportos variáns volt.

Nincsenek különösebb trükkjei, egyszerűen csak elforog 6500-ig és közben rendesen jól szól. Gyárilag került hozzá sport kipufogó rendszer is, ami ad még némi plusz mormogást az élményhez. Tempóját is inkább a hatfokozatú kézi váltójának köszönheti, ami az élményben is hozzátesz, mivel a rövidnél is rövidebb fokozatokkal dolgozik. Ettől lesz igazán pörgős a szaladgálás a Pandával, van mit csinálni a váltóval, csak pakolgatjuk a fokozatokat, miközben a motor lelkesen leforogja a skálát, és közben mégsem feszegetünk eszetlen határokat a sebességgel.

Sebességtől függően változó áttételezésű kormányművet kapott, ezt az elektromos rásegítés teszi lehetővé és az egyik jellemző hibaforrását is adja a 100HP-nek. Tönkremehet a sebesség szenzor és a kormányzás magasabb tempónál sem keményedik fel, a puha kormányzás pedig idegessé, bizonytalanná teszi a vezetését. Ha működik, gombnyomásra is keményíthető a műszerfalról, míg a mezei Pandákban éppen fordítva, a City gombbal puhítható, itt a Sport gombbal feszesíthető.

Ahogy felnyitom a 100HP ajtaját, egy egészen más tapasztalat köszön vissza rám, mint az újabb modelleknél! Olyan friss élmény ez, mint amikor Madeirán egy héten át vágtam ki egy újat. Ehhez képest ebben az autóban legalább kétszer annyi minőségi anyag érződik. Persze nem a legmagasabb kategóriában mozgunk, de mégis érdemes figyelembe venni: a kilincsnek van súlya, az ajtó csukódásának van karaktere, az ülés tömörsége magabiztosságot sugall, és a gombok anyaga is igényességet tükröz.

A polgári Pandákhoz képest az ülések új dimenziót nyújtanak, enyhe oldalirányú tartásukkal még kényelmesebbé téve az utazást. Azonban a háttámla elhelyezkedése nekem még mindig nem ideális, mintha a tervezők nem számoltak volna azzal, hogy valós testek is helyet foglalnak itt. Érdekesség, hogy ez az egyetlen változat, amely bőrborítással ellátott kormánykerékkel büszkélkedhet, ami tovább fokozza a prémium érzést. Ráadásul ez az autó alig futott, csupán 53 000 kilométert tett meg, így a beltér állapotáról elmondható, hogy szinte teljesen mentes a kopásoktól.

Van légkondija, két elektromos ablaka, lehetne benne dupla(!) tetőablak és gyári multimédiás fejegység is, de már önállóan a 100HP is ultraritka a piacon ahhoz, hogy a felszereltségen akadjunk fent. Felnőttként hátul nyilván nem nagy élmény ülni, ha kell, akkor azért megoldható, de a 206 literes csomagtartó is inkább csak két főre korlátozza a cipelhetó cókmókok mennyiségét.

Mormog az 1,4-es, a Panda meg úgy támasztja a viacolort, mintha mind a négy kerékkel megpróbálná felgyűrni. Bejön ez a kiállás, elég harcos ahhoz, hogy kedvet hozzon egy kis szórakozáshoz. Szerencsére a futóműve is alacsonyabb és keményebb is, szóval a 1,5 méter magas dobozka kevésbé borulékony, cserébe persze pattogósabb.

Messze van ez a kényemetlentől, velem együtt éppen egy tonnát nyom csupán, szóval bőven elbírja a feszesebb futást. Kell is hozzá, mert óriásit lehet fordulni így a Pandával. Feltűnően gyors a kormányzás, amikor szűken kell fordulni, körforgalomban még túl is fordítom az első pár alkalommal, annyira szokatlan a mozgása. Ebben ott a sportosság, amit ígér, minden gyorsan történik és csak kapkodom a fokozatokat, hogy utolérjem a fordulatszámmérőt. Hirtelen éri el az 5000-et ahol már majdnem megvan a 100 lóerő, innen pedig épp csak egy levegővétel a 6500-at osztás.

Éppen csak belemerítem a tűt a piros mezőbe, és máris szúrom a másodikat, majd a harmadikat, és így tovább. Totálisan átverve érzem magam, hiszen a 100 méteres sprint már újkorában is 9,5 másodpercet követelt, itt pedig, miközben az egyébként nevetségesen feszes váltógombot nyomogatom, úgy tűnik, mintha ennek csak a fele is elegendő lenne. Nem vagyunk gyorsak, az biztos, de az élmény, amit nyújt, az mindent kárpótol.

Sokszor elegendő csupán annyi, hogy érezzük, kihozzuk magunkból a maximumot, és itt pontosan ezt tapasztalom. Az autó határait könnyedén felfedezem, a kanyarokban pedig a gázelvétel játékosan próbára teszi a stabilitást. A hangzás lenyűgöző, a technika pedig szorgosan dolgozik értem, ami igazán figyelemre méltó teljesítmény. Szinte azonnal elmerülök a szórakozásban, és alig néhány perc alatt megértem, miért vágyik annyi ember a 100 lóerőre.

Egy önzáró differenciálmű valóban feldobhatná a helyzetet, de van, aki a turbósítással még inkább kihozza a Pandából a maximumot. 140-150 lóerővel már szinte az égboltot is megérinthetjük ezzel az autóval, ha valaki igazán intenzív sebességélményre vágyik. Még gyári állapotában is olyan érzés vele elindulni, mintha egy raliszakasz rajtján állnánk. Nem szükséges mellé brummogni vagy álmodozni, hiszen a Panda magától is garantálja a szórakozást, és mindent tud, amire szükség van, mindenféle trükközés nélkül.

Néhány évvel ezelőtt még bőven lehetett válogatni, hirdetések is akadtak bőven, sőt, volt olyan időszak, amikor akár 4-5 lehetőség közül is lehetett választani, kezdve 1 millió forinttól. Most viszont az a helyzet, hogy gyakorlatilag eltűntek ezek az ajánlatok. Egyedül egy példány maradt, ami ugyan nem a legjobban felszerelt, de futás és állapot tekintetében nehezen találni jobb alternatívát. Készülj fel, mert amikor megmondom az árát, szinte el fogsz ájulni: a 100 lóerős példányért 3 millió forintot kérnek!