Mi az, hogy egy gyilkosság elévülhet? - Till Tamás gyilkosa közöttünk él - Coloré Ez a mondat kifejezi a mély aggodalmat és a jogi kérdések bonyolultságát, amelyek a gyilkosságokkal kapcsolatosan felmerülhetnek. Az elévülés fogalma azt jelenti, hogy bizo

Huszonnégy év elteltével végre fény derült Till Tamás gyilkosára, ám a jogi kereteink miatt a férfi szabadon távozott a bíróságról. Vallomást tett, majd úgy hagyta el a tárgyalótermet, mintha mindent rendben végzett volna. Valóban megtörténhet ez?

Till Tamás tizenegy évesen tűnt el 2000. május 24-én. Gyereknapi programra indult, a szülei pedig soha nem látták viszont. Sejthető volt, hogy mi történt vele, ám csak most találták meg földi maradványait, mégpedig egy garázs aljzatbetonjában. Bár számos teória volt arról, hogy a kisfiúval mi történhetett, most kiderült, hogy a feltételezett elkövetőknek nem volt köze Tamás halálához.

A keddi sajtótájékoztatón, amelyet a rendőrség tartott, napvilágra került, hogy egy Budapesten lakó férfi elismerte bűnösségét, és részletes vallomást tett az ügyről. Meglepetésre azonban az eljárás ellenére nem vár rá börtönbüntetés.

F. János. Így emlegetik, mert a magyar jogrend megóvja a bűnözők kilétét, hiszen nekik is vannak jogai. Ez a gyakorlat azonban sokak számára érthetetlen, hiszen más országokban nemcsak a nevüket, de akár a fényképüket is közzéteszik a gyilkosságokkal kapcsolatos hírekben. Az emberek jogot formálnak arra, hogy tudják, ki a veszélyforrás a közvetlen környezetükben. De itthon más a helyzet! Miért ne kellene tudnunk, ha az a személy, aki hidegvérrel meggyilkolt egy tizenegy éves kisgyereket, esetleg mellettünk sétálgat az utcán? Hiszen ez a valóság.

Tizenhat évesen kiment cigarettázni munka közben, majd találkozott az arra bicikliző Tamással. A műhelynél lévő tárolóba vezette a kisgyereket, ahol bántalmazta, majd egy ácskapoccsal megölte. Minden ok nélkül. A gyilkosság további körülményeit el lehet olvasni a Telex oldalán, nem merülnék jobban bele, mert F. János tettének felháborító tényét az fokozza, hogy mivel a gyilkosság idején 16 évnél idősebb, ám 18 évnél fiatalabb volt, bár a bűncselekmény nem, az elkövető büntethetősége elévült, méghozzá 2015-ben, merthogy az elkövető kiskorú volt, amikor cselekedett, így hiába oltott ki egy életet, legfeljebb 15 évet kaphatott volna, ami ugyebár már letelt.

A tizenhat éves fiatal már képes felfogni tetteinek következményeit, sőt, tudatosan kell is szembenéznie azokkal. Hogyan lehetséges, hogy egy gyilkosság idővel elfelejtődjön? Hogyan képes ez az ember azzal a tudattal élni, hogy elvette egy ártatlan gyermek életét? Nyilvánvaló, hogy ha börtönbe is kerülne, Tamás sosem térne vissza, de a büntetés mégiscsak egyfajta megnyugvást nyújtana, nem csupán a szülőknek, hanem mindannyiunknak, akik a tragédia súlyát érezzük.

A szülők bár végre eltemethették a fiukat, most azzal kell szembenézniük, hogy a gyilkos az eset óta éli világát, és most, hogy bevallotta tettét sem kell felelnie. Mert a magyar jogrend ilyen. Bár a rendőrség kihangsúlyozta, hogy a tettes összeomlott tette súlya alatt, ez a szülőknek édeskevés, és nekünk is.

Nem tudhatjuk, milyen utat járt be azóta. Lehetséges, hogy papként, orvosként vagy tűzoltóként próbálja megváltani a világot, másokon segítve vezekel a múltjáért. De valljuk be, ennek az esélye csekély. Aki tizenhat vagy tizenhét évesen, a tettei súlyát teljes mértékben átérezve képes arra, hogy egyetlen gondolattal elérje mások életének végzetét, annak valószínűleg semmi sem számít.

Bár elismerte a bűnét, nem siettette a folyamatot. Inkább megvárta, hogy a körülmények kedvezőbbé váljanak számára, hogy ne kelljen szembenéznie a következményekkel. Tudatában van annak, hogy a gyerekgyilkosok a börtönben gyakran különleges bánásmódban részesülnek, ami megkönnyíti számukra a helyzetet. A magyar jogrendszernek köszönhetően sikerült elkerülnie a súlyos büntetést. Más országokban is tapasztalható, hogy a fiatalkorúan elkövetett gyilkosságokért járó büntetések enyhébbek - például Angliában tizenkét évvel kezdődnek, és a büntetés akár életfogytiglani is lehet -, de a gyilkosság ténye mindig súlyosbító körülmény marad, különösen, ha az különös kegyetlenséggel történik.

Jelenleg a jog különös kegyetlenséggel fordul a szülők felé, és ez ránk is kihat. A szörnyek közöttünk élnek, és sosem tudhatjuk, mikor haladnak el mellettünk az utcán, vagy mikor döntik el, hogy nem találnak minket szimpatikusnak.

Annyi mindenen felháborodnak manapság az emberek: egy-egy pofonon, döngő lépteken, kicsi dolgokon. Nem lehetne, hogy most elérjük azt, hogy ne járkáljanak közöttünk gyilkosok? Nem csak saját maguk miatt. Tamás miatt sem!

Friss hír: van némi vigasz a szomorú események között, mivel a férfi, aki elvette Till Tamás életét, börtönbüntetéssel nézhet szembe, ha nem is gyilkosságért, de hamis tanúzás miatt.