Turbórák: Mi is ez pontosan, és valóban létezik? Ha igen, miért nem hallunk róla többet? Az orvos elmagyarázza.

**Jó-e nekünk az örök élet? (És az ingyen sör?) - Gondolatok egy biológustól a "turbórákról"** Az örök élet gondolata régóta foglalkoztatja az emberi elmét, és nem csupán filozófiai, hanem biológiai szempontból is izgalmas kérdést vet fel. Mi történne velünk, ha valóban elérhetnénk az örök életet? A biológia világában létezik néhány példa, ami elgondolkodtató: a "turbórákok", amelyek képesek szinte végtelen ideig megőrizni fiatalos állapotukat, és az öregedés jeleit alig mutatják. Ezek a rákfélék a regeneráció mesterei, és a sejtek szintjén képesek visszafordítani az időt. De vajon ez valóban vágyott állapot? Az örök élet nemcsak a fizikai létezésről szól, hanem a tapasztalatok, érzelmek és kapcsolatok gazdagságáról is. Az emberi élet értékét nem csupán a hosszúsága, hanem a tartalma adja. Képzeljük el, hogy örökké élünk, de a világ, amely körülvesz minket, változik. Az új generációk elérhetik azt a korlátot, amit mi már rég túlléptünk, és a mi élményeink, tudásunk talán már nem releváns. A kérdés tehát: vajon az örök élet valóban ajándék lenne? Vagy inkább egyfajta átok, ami megfoszt minket az élet természetes ciklusaitól? A "turbórákok" esetében is felmerülhet a kérdés: az ő örök fiatalosságuk vajon boldogsággal jár, vagy csak a lét monotonitását fokozza? És akkor ott van az ingyen sör gondolata. Mennyire vágyunk arra, hogy a jó dolgokért ne kelljen fizetnünk? Az ingyen sör ígérete sokak számára vonzó, de mi van akkor, ha a valódi érték nem az árban, hanem az élményben rejlik? Az élet sava-borsát nem csupán a könnyen elérhető örömök adják, hanem azok a nehézségek, kihívások és az a tudat, hogy a pillanatainkat meg kell becsülnünk, mert időnk véges. Összességében az örök élet és az ingyen sör kérdése nem csupán biológiai vagy gazdasági problémákat vet fel, hanem mélyen filozófiai dilemmákat is. Kérdezzük meg magunktól: mit is jelent számunkra az élet, és miért érdemes élni? A válaszok talán nem egyértelműek, de az biztos, hogy az egyediség és a tapasztalatok gazdagsága teszi az életet igazán értékessé.

Hosszú lesz, de ha elolvassa a Vakcinainfó - Az orvos válaszol közösségi oldalán közzétett írást, Tauber Zsófiának köszönhetően megtudhatja hogy (fejjel lefelé szöveget olvasni tudók előnyben):

Az utóbbi időben egyre többet hallani a "turbórák" kifejezést, amiről azt gondolhatnánk, hogy vagy egy új energiaital vagy egy észak-norvég death metal zenekar neve, de sajnos nem. (Bár az utóbbi van közelebb a megfejtéshez.)

A kifejezés arra utal, hogy egyesek szerint a COVID-19 vakcinák gyorsították a daganatos megbetegedések kialakulását, vagy durvább formákat hoztak elő, esetleg a meglevő megbetegedéseket robbantották be, akárhogy is, a lényeg, hogy tömegével murdálnak meg az emberek rákban az oltás miatt.

Őszintén szólva, kezdetben szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy ez a kifejezés valóban el fog terjedni, amikor először találkoztam vele 2022/23 környékén. Az internet világa azonban tele van meglepetésekkel; néha cicás videók tűnnek fel, máskor pedig a turbórák, és bevallom, én is inkább a cicás tartalmakat részesítem előnyben. Viszont mostanában egyre gyakrabban bukkannak fel a "turbórák" kifejezéssel kapcsolatos tartalmak. Az első ábrán egy Google-keresések alapján készült grafikon látható, és szerintem igazán érdekes, hogy milyen hullámvasúton mozog ez a téma. De vajon mennyi valóság rejlik a "turbórák" mögött?

A sejtek normál körülmények között szigorú ellenőrzés alatt működnek, és amint megöregszenek vagy túl sok hibát halmoznak fel a DNS-ükben, aktiválják a programozott sejthalál mechanizmusát, amely egyfajta "kamikaze" akcióként működik. Azonban bizonyos genetikai mutációk következtében ez a kontroll elveszhet, lehetővé téve a sejtek számára, hogy korlátlan osztódásba és növekedésbe kezdjenek. Ennek eredményeként a programozott sejthalál elmaradhat, még akkor is, amikor arra szükség lenne, ami végül daganatos elváltozásokhoz vezethet.

A rák egy széles spektrumot felölelő kifejezés, amely számos, egymástól jelentősen eltérő daganattípust foglal magában. Ezért is meglepődöm, amikor hallom, hogy emberek univerzális gyógymódról beszélnek a rákkal kapcsolatban. A különböző daganatok ugyanis eltérő mechanizmusokkal működnek, és más-más tünetekkel, lefolyással és prognózissal rendelkeznek. Valójában tehát sok különböző betegségről van szó, amelyek mindegyike sajátos megközelítést és kezelést igényel.

Persze, hogy mindannyian hallottunk már arról, hogy "citrom, fahéj, köménymag, szódabikarbóna, C- és D-vitamin, himalájai só, a szódabikarbóna-ecet páros, marhaepeszappan, és gyakorlatilag bármi más" (na jó, talán nem) segíthet a gyógyulásban – kivéve persze azokat a gyógyszereket, amelyek kifejezetten a rák kezelésére szolgálnak.

Most nézzük meg biológiai szempontból, hogy mi okozhatja általánosságban véve az ilyen elváltozásokat. Mármint molekuláris szemszögből; ez most itt nem az a poszt lesz, hogy dohányzás, UV sugárzás, felrobbanó atombomba alatt tartózkodás, egészségtelen életmód, ingyen sör (oké, végülis nem jobban, mint a nem ingyen sör) - ez mindenkinek a könyökén jön ki (remélem).

A daganatok kialakulása nem csupán egyetlen sejtszintű mechanizmus hibájának következménye. Általában több, párhuzamosan zajló folyamat együttes zavara vezet el ahhoz, hogy a sejtek kontrollálatlanul szaporodni kezdjenek.

Normális esetben a DNS-ünkben vannak proto-onkogénnek nevezett gének, amik például a sejtek osztódásához, növekedéséhez szükségesek, tehát normál állapotban nagyon is fontosak és jó nekünk, hogy vannak. A DNS-ünkben azonban keletkezhetnek hibák, a normális osztódásnál is, de bizonyos külső hatások is növelik ezek valószínűségét; ezek a hibák a mutációk.

Az ilyen mutációk révén a proto-onkogénekből keletkezhetnek onkogének, ami baj, mert ezek eredményeként például kikerülhetnek a szabályozás alól és korlátlan mennyiségben kezdhetik termelni a róluk átíródó osztódást/növekedést serkentő fehérjéket. Különböző daganatokhoz más és más ilyen proto-onkogén onkogénné alakulása kell, lehet, hogy egyszerre csak egy, de lehet, hogy több is.

Azonban érdemes megemlíteni, hogy a DNS-ünkben található tumor szupresszor gének kulcsszerepet játszanak a daganatok elleni védekezésben. Ezek a gének, mint az ellenállás bástyái, segítenek megfékezni az onkogének káros hatásait. Működésük révén gátolják a sejtek túlzott növekedését, és részt vesznek a DNS javító mechanizmusokban is. Ha ezek a gének mutációval károsodnak, az hozzájárulhat a daganatos megbetegedések kialakulásához; például ha a mutált gén már nem képes megfelelő mennyiségben vagy funkcionálisan előállítani a szükséges fehérjéket, akkor az a sejt számára kedvezőtlen következményekkel járhat.

A tumor szupresszor gének közül talán a legismertebb a p53, amely kulcsszerepet játszik a sejtek védelmében. Ez a géntermék képes azonosítani a DNS-ben lévő hibákat, és ha más megoldás nem áll rendelkezésre, apoptózist indít el, így megakadályozza a hibás sejtek szaporodását. Fontos megjegyezni, hogy a p53 nem csupán drasztikus lépéseket tesz, mint egy kamikaze pilóta; képes a sejtciklus lelassítására is, lehetővé téve ezzel a hibák kijavítását. Tehát a p53 inkább egy gondoskodó őr, aki próbálja helyrehozni a dolgokat, mielőtt végső döntést hozna.

Kivéve, ha nem, mert ha bekövetkezik egy hiba, az a károsodott DNS-sel rendelkező sejtek fennmaradásához vezethet, ami számunkra nyilvánvalóan nem kívánatos. Így akár azt is mondhatjuk, hogy ezek a sejtek gyakorlatilag örök életet nyernek, és tovább osztódnak, még akkor is, amikor erre már nincs szükség. Emellett a sejtciklus szabályozásában kulcsszerepet játszó fehérjék is lényegesek, és számos más tényező is hozzájárul a folyamathoz. De hogy a rákos helyzetet nagy vonalakban ábrázoljam, most ennyi bőven elég, különben a téma még ennél is szélesebbre nyílna.

A T-sejtjeink rendkívüli képességgel bírnak, hiszen képesek azonosítani a hibásan működő sejteket, például azokat, amelyek túlzottan termelnek bizonyos anyagokat. Ezzel szemben a natural killer (NK) sejtek feladata, hogy elpusztítsák azokat a sejteket, amelyek megváltozott funkcióval bírnak, ezzel segítve a szervezet védelmét a rendellenességekkel szemben.

Kivéve ha nem. Ennek megint számos oka lehet, például néha a daganat sejtjei termelnek olyan fehérjéket, amik akadályozzák a T-sejteket abban, hogy felismerjék őket, de lehet szimplán egy immunszupresszált állapot is az oka, például ha az ember már idősebb, esetleg valami baja van, például nem csak a szemléletmódja pozitív, hanem a HIV tesztje is.

Ez otthonos téma nekem, úgyhogy folyjon az infó: az ilyen vírusok rákkeltésének az egyik oka lehet, hogy integrálódni tudnak a sejtek DNS-ébe. És ezzel proto-onkogén(eke)t vagy tumor szupresszor gén(eke)t bombáznak szét.

Aztán van még az Epstein-Barr vírus (EBV), ami Hodgkin limfómához, Burkitt limfómához vezethet, a Humán T sejtes leukémiavírus (HLTV-1), ami T-sejtes leukémiákat okozhat, a Merkel-sejtes polyomavírus (MVPyV), ami egy ritka, de agresszív bőrrák kialakulásában játszhat szerepet, Kaposi-szarkoma asszociált herpesz vírus (KSHV), ennek meg a nevében van.

De nem minden vírusfertőzés vezet rákhoz, hiszen ezek a vírusok csak meghatározott körülmények között okozhatnak ilyen problémákat. Az életmód, az egyéni eltérések, a genetikai hajlam, valamint az, hogy krónikus vagy akut fertőzésről van szó, mind-mind számítanak. Továbbá, más fertőzések, például a HIV is befolyásolhatják a helyzetet, és még sok más tényező is szerepet játszik ebben a bonyolult összefüggésben.

Remélem, sikerült kifejezni, hogy mennyire sokszínű dolgokat takar a rák fogalma, és hogy mennyi különféle tényező befolyásolja ezt a komplex jelenséget. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a védekezésünk is többféle szinten valósul meg, így egy átfogó megértés érdekében fontos figyelembe venni ezeket a különbségeket és összefüggéseket.

A fent említett okok miatt a rák valóban félelmetes jelenség, hiszen bármikor, bárkivel bekövetkezhet, még akkor is, ha az illető egészséges életmódot folytatott végig. Igaz, hogy az esélyek kisebbek, de ez nem jelenti azt, hogy a lehetőség teljesen kizárt. Az ilyen váratlan események, amelyek kiszámíthatatlanul és előre nem jelezhető módon érkeznek, és drámai következményekkel járhatnak, elkerülhetetlenül feszültséget okoznak az agyunkban. Az ismeretlenség és a kontrollvesztés érzése pedig különösen zavaró, hiszen nehezen tudunk felkészülni az ilyen helyzetekre.

Ilyen volt a pandémia is (mert a vírusok kialakulását, mutációit, gazdaváltását sem tudja az ember sem befolyásolni, sem prediktálni), meg ilyen a rák is. És amikor nincs hibás, teljesen természetes módon, akarjuk, hogy mégis legyen. Mert az megnyugtatóbb és könnyebb ha valaki direkt ki akart cseszni velünk, van egy beazonosítható tényező, ami ezt okozta bennünk, mint elfogadni azt, hogy nincs hibás, egyszerűen csak ez történt. Mert akkor az élet minden napja a szerencse kérdése és ez rohadt ijesztő. Szóval érthető, hogy a rák, vagy bármely krónikus betegség, illetve a vírusok, bacik miért vannak a konteók középpontjában sokszor.

A sejtek tágabb értelemben vett halhatatlanságának fogalma már számos területen hozzájárult az emberi fejlődéshez. Például a HeLa sejtek, amelyek a laboratóriumi kutatások alapvető eszközei lettek, egy afroamerikai nő, Henrietta Lacks daganatából származnak, aki 1951-ben méhnyakrákban szenvedett. E sejtek rendkívüli életerejük révén számos tudományos áttörést tettek lehetővé, és jelentős hatással voltak a biomedicinális kutatásokra.

Ezek halhatatlanok (szép szóval immortalizált sejtvonalnak hívják), olyan értelemben, hogy végtelenszer tudnak osztódni egy üvegcsében, mindaddig, amíg van tápanyaguk és a külső körülmények megfelelőek. Ez rendkívüli módon megkönnyíti a labormunkát, így ezek a sejtek számtalan gyógyszer és terápia kifejlesztésében segítették a kutatókat. Csak hogy párat említsek,

"Apró" etikai probléma, hogy sem ő, sem a családja nem tudott a sejtek felhasználásáról, engedélyt meg ebből fakadóan pláne nem adtak rá. Miközben a sejtekből az egész emberiség profitált tudományosan, egy sor cég pedig anyagilag is, Lacks meghalt a környék egyetlen kórházában, ahol ingyen is elláttak feketéket, a családja pedig még évtizedekkel később is nyomorgott.

Nézzük tehát a SARS-CoV-2-t, az ellene készült oltás(oka)t és a "turbórákot" mindezzel a tudással a fejünkben.

Kezdjük a vírussal: lehet a SARS-CoV-2-vel fertőződés maga rákkeltő?

A SARS-CoV-2 egy RNS vírus. Ahhoz, hogy beépülhessen a genomunkba, az RNS vírusoknak előbb DNS-re kéne átírni magukat, majd hasítani és beépülni. Ehhez azonban szükségük van bizonyos enzimekre. Azok az RNS vírusok, amikbe ezek az enzimek is be vannak csomagolva, a retrovírusok, csakhogy a SARS-CoV-2-nek nincsenek ilyenjei, mert ő nem egy retrovírus. Ez a vírus tehát jelen tudásunk szerint nem képes beépülni az ember genomjába. (Ez a kérdés fontos, hiszen mint láttuk, egy sor vírus rákkeltő hatásában az a kulcs, hogy be tud épülni a genomba.)

Itt egy PNAS cikk, amelyet az álhírek terjesztői gyakran szívesen hivatkoznak. A cikk arról szól, hogy az emberi genomban található LINE-1 transzpozon rendszer ritkán, de képes beépülni a genetikai állományba. Tehát senki ne állítja, hogy ez lehetetlen, mert valójában lehetséges. Ha valaki nem tudja, mi az a transzpozon, az nem gond (korábban már írtam róluk más kontextusban), mert ez nem is lesz a mondanivalóm középpontja.

Hanem először is az, hogy ez a cikk nem is az oltást nézte, hanem magát a vírust! Tehát, ha igaz az állítás, akkor pláne félnünk kell a megfertőződéstől, mert akár még rákosak is lehetünk tőle...! Hozzá kell tenni, hogy azóta sem sikerült más kutatóknak megismételni az eredményeket (ami miatt minimum szkeptikus vagyok az eredetivel is).

Később egy másik cikk is megjelent ugyanazon szerzőktől, amelyet az előzőekben említett személyek már nem osztanak meg. Ez a tanulmány külön figyelmet szentelt az mRNS-nek, és megállapította, hogy az integrációs folyamat kizárólag a teljes vírus esetében következik be. A kutatók azt feltételezik, hogy a vírusfertőzés során jóval nagyobb mennyiségű RNS jut be a sejtekbe, mint amikor laboratóriumi körülmények között virális mRNS-sel transzfektálják a sejtvonalakat. Így, ha az oltás valóban problémát okozhatna az integráció révén, akkor elméletileg a fertőzés következményei sokkal súlyosabbak lennének, hiszen az teljes katasztrófát eredményezhetne.

Ismét hangsúlyozom, hogy a jelenlegi tudásunk és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a SARS-CoV-2 nem minősül tumorindukáló vagy onkogén vírusnak. Ezen túlmenően, érdemes megemlíteni egy érdekes gondolatot: valójában bármire van valamilyen esély, például arra, hogy egy répatorta elfogyasztása után a növényi DNS valahogyan beépüljön a bélsejtjeinkbe.

Ez nyilván nem történik meg valami gyakran és nem invalidálni akarom ezt a tanulmányt egyáltalán, csak azt mondom, hogy hibás az a következtetés, hogy ha valami laboratóriumi sejtvonalakon, extrém szaporodás mellett meg tud történni, az az élő szervezetben ugyanúgy megtörténhet és a kutatók nem is vonták le ezt a következtetést ebből, csak azok, akik ezt felkapták és használták arra, hogy a saját gondolatukat alátámasszák ezzel.

Az egész onnan indult, hogy van egy preprint-ben közölt (tehát nem lektorált) kutatás, amiben megszekvenáltak Pfizer és Moderna oltásokat (amik nem derültek ki, hogy honnan származnak, mióta állnak, helyesen tárolták-e, tehát totál ismeretlen forrásból származóakat) és találtak az egyik Pfizer üvegcsénél (a többiben nem) egy SV40 (Simian virus 40, egy elsősorban majmokat megbetegítő vírus) szekvencia darabkát (72 bázispárnyit).

Az SV40 különös figyelmet érdemel, mivel a közelmúltban, még a COVID előtti időszakban, egy komoly botrány övezte. Ekkor merült fel a gyanú, hogy a poliovírussal kapcsolatos oltások szennyezettek lehettek SV40 vírussal. Ez a vírus eredetileg majmokat fertőz, és a poliovírus előállításához használt majomsejtek révén kerülhetett be az oltóanyagba. Ennek következtében a poliovakcina bizonyos mintáiban fertőzőképes SV40 található, ami aggasztó kérdéseket vetett fel a vakcinák tisztaságával és biztonságosságával kapcsolatban.

Valóban, a COVID-oltások esetében nem alkalmaztak ilyen típusú sejteket, így az oltásokban a teljes, fertőzőképes SV40 jelenléte rendkívül valószínűtlen. (Érdemes megjegyezni, hogy a poliovírus oltásokkal kapcsolatos aggodalmak abból fakadtak, hogy az SV40 állatkísérletek során daganatos elváltozásokat idézett elő a kísérleti állatokban (teljes vírus formájában) (5, 6). Amikor ez a téma napvilágra került a poliovírus oltással összefüggésben, sokan jogosan aggódtak.)

Ezt a részt kitisztították, de később bebizonyosodott, hogy ez a vírus az emberekben nem képes daganatokat előidézni (még mindig az egész vírusról van szó) (7, 8, 9, 10). Tehát, bár az SV40 észlelése a minőségellenőrzés hiányosságának volt köszönhető, szerencsénkre a helyzetnek nem volt komoly következménye.

Ezt a megjegyzést azért tettem, hogy tisztázzam, honnan ered a tévhit. A Pfizer vakcinájában egy preprint alapján egy konkrét 72 bázisból álló szakaszt az SV40-ből azonosítottak. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti az egész vírus jelenlétét, és a jelenlegi tudományos ismereteink szerint még ez sem bizonyítottan okoz rákot az emberekben.

Érdemes kiemelni, hogy csupán egy konkrét részletre bukkant a preprintben. Ezt a részletet a Pfizer ténylegesen alkalmazza az oltásának kifejlesztéséhez. Ha valaki esetleg az álhírek között találkozott ezzel az információval, fontos tisztázni, hogy a Pfizer egy plazmidot használ, ami valójában egy kis gyűrűs DNS molekula. (Egy másik bejegyzésben részletesebben is kifejtem majd a plazmidokkal kapcsolatos tudnivalókat, már régóta tervezem, hogy írok róluk.)

Most az a lényeg, hogy ezt a folyamatot úgy képzeljük el, mint egy alapvető lenyomatot a későbbi RNS számára. Ezen a plazmidon található egy különleges rész, amely az SV40-hez tartozik. Ez a rész egy promóter szakasz, amelynek célja, hogy a gyártási folyamat során elősegítse az oltás RNS molekulájának hatékonyabb előállítását. Fontos megjegyezni, hogy önállóan csak erre a feladatra képes, nem kódol gént, és nem integrálódik más rendszerekbe. Ráadásul a legjobb hír az, hogy ez a promóter nem része a végső oltásnak.

Ha valaha is bekerülne a szervezetbe, az SV40 örökítőanyagának onkogén összetevői nélkül nem lenne képes rákot kiváltani, különösen nem emberi sejtekben, ahol még a teljes SV40 vírus is képtelen volt erre. Minden vakcina tartalmaz bizonyos mennyiségű DNS-t is, és a gyártás során szigorú előírásoknak kell megfelelni, amit a forgalomba kerülő oltások be is tartanak. Ugyanakkor előfordulhat, hogy nem megfelelő tárolás esetén – mivel a DNS stabilabb, mint az RNS – a DNS és RNS aránya megváltozik, ami lehetővé teszi, hogy könnyebben izoláljanak belőle ilyen anyagokat.

Tegyük fel, hogy egy rövid időre hajlandó vagyok elhinni, hogy valóban jelen van (bár valószínűleg nem így van), és hogy rákot okoz (ami nagyon-nagyon valószínűtlen). Még így is tény, hogy a célsejtek, ahol az oltás mRNS-e megtalálható, tüskefehérjét fognak termelni az oltás következtében. Ez pedig azt jelenti, hogy az immunrendszer fel fog lépni ezek ellen a sejtekkel szemben.

Összefoglalva ezt a részt, a SARS-CoV-2 egy RNS vírus, ami nem képes a genomba beépülni, mert nincsenek meg az ehhez szükséges enzimjei, így nem tudja ilyen úton a DNS-ünkben lévő proto-onkogéneket és tumor szupresszor géneket elrontani.

Egyedülálló módon egy tanulmány foglalkozott azzal, hogy az emberi DNS-ben található genetikai elemek beépített szekvenciákat tartalmaznak. Ugyanakkor, amikor a kutatók megismételték a kísérletet normál mRNS-sel, nem tapasztalták ezt a jelenséget. A vizsgálat in vitro környezetben zajlott, vagyis laboratóriumi körülmények között, sejtvonalakkal, amelyek eltérő módon működhetnek. Fontos megjegyezni, hogy az élő szervezetekben a folyamatok sokkal bonyolultabbak, és a test több szinten is védekezik a külső hatások ellen.

Ha mindezektől eltekintünk, az egészből akkor is az derülne ki, hogy magának a megfertőződésnek is hatalmas a rákkockázata. Az mRNS vakcina nem tartalmaz teljes SV40 vírust, a gyártási folyamathoz használnak egy kis szakaszt, ami azonban nem kerül bele a végső oltásba. Az SV40 teljes vírus rákkeltő állatokban, emberekben viszont egy sor egymástól független tanulmány igazolta, hogy nem okoz rákot az említett szakasz önmagában, az SV40 teljes génkészlete nélkül erre amúgy sem lenne képes.

Ez a kérdés a dolgok egy bizonyos dimenzióját érinti, és a korábbi megjegyzésem arra utal, hogy biológiai szempontból ez rendkívül valószínűtlen. Most pedig lépjünk tovább, és vizsgáljuk meg a következő réteget!

A másik szintje a COVID-oltások és a daganatok összefüggésének az adatok lennének. A statisztikusok azt szokták mondani (én csak egyet ismerek, de gondolom a többi is ezt mondja), hogy korreláció nem jelent ok-okozatot.

Ezt a mondatot két különböző módon is kifejezhetjük, hiszen a lényegük gyakorlatilag ugyanaz.

Ezek tehát nem könnyű ügyek. De most lépjünk egy lépést hátra: egyáltalán a korreláció igaz?

A talán legbiztosabb adatot a haláloki statisztikák jelentik. (Ezek az adatok, különösen, ha több országot szeretnénk nézni, általában csak 2022-ig érhetőek el, és nem mondanak semmit az előforduló esetszámról. Ez általában baj lenne, de pont a turbórákos teória szempontjából szerencsére nem gond, hiszen ha egyszer turbó, akkor nem baj, hogy nincs hosszú utánkövetési időnk, és ha agresszív, amiben csak úgy hullanak az emberek, akkor ez a halálozásban is meg kell látszódjon, nem csak az esetszámban.)

Röviden összefoglalva: nem. A magyar statisztikák (2. ábra) egyértelműen mutatják, hogy 2022 volt a valaha regisztrált LEGJOBB év a rákos halálozások szempontjából, mivel ezen a területen soha nem volt olyan alacsony a halálozási szám, mint ebben az évben! (Ez a megállapítás a népesség változásaival és korfájával korrigált ún. standardizált mutatóra is érvényes.) Hasonló tendenciák figyelhetők meg az Egyesült Államokban is (3. ábra). Érdemes megjegyezni, hogy világszerte több mint 5,6 milliárd ember kapott COVID-19 elleni oltást 2020 decemberétől kezdődően, így még a legkisebb mértékű növekedés is jelentős halálozási többletet eredményezne. Azonban, ahogy láttuk, nemcsak hogy ez nem tapasztalható, hanem éppen az ellenkezője a helyzet.

Sajnos ez sem igaz, de ennek nem az oltásokhoz van köze. A negyedik grafikonon láttok valamit, ami változott, az USA-ban legalábbis (mert nekünk nincsenek ilyen jól használható adataink).

A lezárások és a szűrővizsgálatok elmaradása miatt sajnos csökkent a korai stádiumban diagnosztizált daganatok száma, míg a késői stádiumban felfedezetteké drámaian megugrott (11, 12). Ez a helyzet 2020 közepére tehető, amikor még az oltások bevezetése előtt álltunk. Az ilyen jelenség aggasztó, hiszen a később felfedezett daganatok általában nehezebben kezelhetők. Így könnyen elképzelhető, hogy a következmények később megjelennek, és sajnos egyesek valószínűleg az oltásokra fogják majd hárítani a felelősséget…

Nem rendelkezem információval arról, hogy lenne orvosi terminológia, amely "turbórák" néven ismert. Ha találgatnom kellene, talán arra gondolnék, hogy ez a kifejezés a rákbetegségek gyors progressziójával vagy agresszív formáival kapcsolatos félelmekből eredhet. Az emberek hajlamosak a drámai elnevezésekre, amikor a betegség súlyosságáról beszélnek, és ez a jelenség lehet a kulcsa ennek a kifejezésnek.

Ha mindehhez hozzáveszem, hogy Magyarországon is hasonló helyzet állt elő, mint az USA-ban és a járvány alatt a szűrések hiánya miatt lecsökkent a korai- és megnőtt a késői stádiumban felfedezett daganatok száma, akkor rá lehet jönni, hogy ha megijeszteni akarnám az embereket, akkor pont ezzel a szóval dobálóznék én is.

"Turbórák"-ként lehet értelmezni a hosszú ideig tünetmentes, ezért későn felfedezett daganatokat, az agresszívebbeket és a más tényező miatt későn diagnosztizáltakat, hiszen ezek gyorsan, hetek, hónapok alatt véget vetnek az életnek. Ezek a rákok már a COVID-19 járvány előtt is pontosan így léteztek.

A téves információk terjesztői egyik legbosszantóbb jellemzője, hogy az emberek félelmeire építenek. A félelem ugyanis rendkívül erős érzelem, amely könnyedén generál megosztásokat, lájkokat és hangos reakciókat – érthető módon. Az emberek észlelése gyakran torzítva van, hiszen a tragikus események sokkal nagyobb érzelmi hatást gyakorolnak rájuk, mint a tények és adatok. Ezt a jelenséget "availability heuristic"-nak, vagyis elérhetőségi heurisztikának hívják, ami azt jelenti, hogy az emlékek és a benyomások alapján ítéljük meg a valóságot, nem pedig a tények szilárd alapjaira támaszkodva.

A közösségi média különösen felerősíti azokat az eseményeket, amelyek érzelmileg megérintenek minket. Az emberek hajlamosabbak megosztani egy szívszorító történetet egy gyorsan romló állapotú rákbetegről, mintsem egy tudományos tanulmányt, amely a hosszú távú epidemiológiai trendeket elemzi. Fontos tisztában lenni ezzel a jelenséggel, hiszen így tudatosan kezelhetjük a ránk ható információkat, és ezzel együtt a félelmeinket és szorongásainkat is könnyebben irányíthatjuk.

Elgondolkodtató és aggasztó, hogy az utóbbi huszonöt évben jelentősen megnövekedett a fiatal korban diagnosztizált daganatos megbetegedések száma. Ez a tény sokakat riaszthat, és erős érvet szolgáltathat azok számára, akik a "turbórák" elnevezésű jelenség mellett érvelnek. Különösen aggasztó, hogy az emésztőrendszeri daganatok, az emlőrák és a pajzsmirigyrák előfordulása is emelkedett, ami további kérdéseket vet fel az egészségügyi trendek és a fiatal generációk jövője kapcsán.

Az egyetlen kihívás abban rejlik, hogy ez a növekedés már a 2000-es évek elejétől megfigyelhető, tehát semmiféle kapcsolatban nincs a COVID-19 vakcinákkal. A fő tényezők között említést nyernek a életmódbeli változások, a környezeti szennyezés és az elhízás folyamatosan növekvő aránya. Olyan a helyzet a rák esetében, mintha a felmerülő aggályok két lehetőség közül választhatnának: ha van kapcsolat az oltásokkal, akkor azok nem megalapozottak; ha viszont valós problémák merülnek fel, akkor az oltásoknak nincs szerepük bennük.

A posztban több szempontból szeretném bemutatni nektek, miért is téveszme a "turbórák" fogalma. Először is, fontos hangsúlyozni, hogy ilyen kórkép valójában nem létezik. Persze, az agresszív és gyorsan előrehaladó rákbetegségek valóban léteznek, és a múltban is előfordultak, de mint új, önálló entitás, a "turbórák" fogalma nem megalapozott.

Biológiailag eleve nagyon valószínűtlen, hogy az oltás ilyet tudjon okozni. (Ha mégis igaz lenne, akkor meg a természetes megfertőződés pláne okozná.) A rák kialakulásának biológiai mechanizmusai, az oltások és a vírus működése nem támasztják alá, hogy az mRNS vakcinák daganatot okoznának.

Másrészt az epidemiológiai adatok nem mutatnak semmilyen növekedést a daganatos megbetegedésekben az oltások bevezetésének hatására.

Zárásként szeretném megjegyezni, hogy sosem hittem volna, hogy ennyiszer kell leírnom a "turbórák" kifejezést. A közösségi médiában terjedő történetek gyakran az emberi érzékelés és az információfeldolgozás torzításaira építenek, nem pedig szilárd tudományos alapokra.

Szeretek belemerülni a tudományos világ rejtelmeibe, de az ilyen debunking posztok írása mindig kicsit nehezemre esik. Ez a bejegyzés is arra emlékeztetett, hogy miért. Amikor nekiláttam, azt gondoltam, hogy izgalmas lesz, hiszen a rákbiológia lenyűgöző téma, és szívesen osztom meg a tudásomat arról, hogyan működik a dolog. A "turbórák" elnevezés pedig már önmagában is gyanús, hiszen a névből egyértelmű, hogy valami nem stimmel – olyan ez, mint a "szuperAIDS", ami szintén inkább a szenzációhajhász címadásra utal, mintsem valós tudományos alapokra.

Aztán lejjebb és lejjebb kerülsz a lefolyóban és újabb és újabb cikkeket fedezel fel, amiket emberek kiforgatnak, összesen 10-15 ilyen kiferdített kutatással találkoztam, ki is gyűjtöttem ezeket, ebből a két legelterjedtebbet választottam ki és írtam bele ebbe a posztba. Tehát kb. 15 másik kapcsolódási ponton lehetne ugyanilyen hosszú bejegyzést írni.

Az ember lánya végül oda jut, hogy meg kell osztania néhány lényeges információt a promóterek szerepéről és a immunválasz finomságairól. A promóterek olyan DNS-szakaszok, amelyek a gének kifejeződését szabályozzák, tehát kulcsszerepet játszanak abban, hogy mit és mikor termel a sejt. Az IgG4 osztályváltás pedig egy immunválasz finomhangolása, amely segít a szervezetnek kezelni a krónikus allergiás reakciókat és gyulladásokat. A CD4/CD8 arány pedig a T-sejtek egyensúlyát mutatja, ami fontos a szervezet védekezőképessége szempontjából. Egyensúlyban tartani ezeket a tényezőket kulcsfontosságú az egészség megőrzésében.

Ez az úgynevezett "infodémia", amely az álhírterjesztők egyik kedvenc fegyvere. A lényeg, hogy annyi információt zúdítanak rád, hogy már lehetetlenné válik a cáfolás, mert mire észbe kapsz, az agyad szó szerint cseppfolyósra olvad a sok infótól. És persze nem csak neked, hanem annak is, aki mindezt elolvassa (bocsánat, mindenkitől!). Ha alaposan megnézed az itt folytatott diskurzusokat, számtalanszor tapasztaltam, hogy megérkezik a linkdömping, és ilyenkor mit is mondhatnék? Ráadásul nem is beszélve arról, hogy mennyi idő és energia egy-egy ilyen információt alaposan kibogozni és értékelni.

Végül kiváló példa a "turbórák" arra, hogy milyen mélyre tudnak menni a konteók, hogyan dobálóznak emberek szakkifejezésekkel, amiket a hallgatóság nem ért (vagy ők maguk sem), a hitelesség látszatát keltve. Mennyire nem lehet, vagy nehéz öt percben, tíz mondatban átadni a molekuláris biológiának már pusztán azt a részét sem, ami ahhoz szükséges, hogy értsük, hogy ez miért konteó egyáltalán és nem a valóság.

Egy szó mint száz, nem igazán szerencsés ilyen posztokat írni, ezért továbbra is ritkán fogom ezt tenni. Csak remélni tudom, hogy a közeljövőben senki sem jön rá, hogy a szónikusalzheimer vagy a galaktikusepekő is az oltásokkal hozható összefüggésbe, mert akkor tényleg úgy érzem, hogy a hajamat tépem.

Lezárásnak pedig annyit mondanék, hogy az "örök élet" jól hangzik, amíg rá nem jössz, hogy a sejtek halhatatlansága nem egy Marvel-sztori, hanem a rák egyik alapja. Ironikus, nem?

Han, X., Yang, N. N., Nogueira, L., Jiang, C., Wagle, N. S., Zhao, J., Shi, K. S., Fan, Q., Schafer, E., Yabroff, K. R., & Jemal, A. (2023). A nationwide cross-sectional analysis of shifts in cancer diagnoses and stage distribution in the USA during the initial year of the COVID-19 pandemic. The Lancet Oncology, 24(8), 855-867.