A DAKAR kihívásainak közepette szigorú előírásoknak kell megfelelnünk: pontosan meg kell határozni, hány müzliszeletet kell magunkkal vinnünk, és emellett a biztonságunk érdekében defibrillátort is kötelező hoznunk. - Magyarok a Dakaron
A két 1989-es Dakar Pajero teljes felújításon esett át, melynek során a 1985-ös versenyautók ikonikus dekorációját elevenítették fel. Az eredeti stílusjegyek és színek új életre keltek, így a régi klasszikusok szellemisége továbbra is jelen van. Galéria: Dakar Pajerók.
Két izgalmas Mitsubishi Pajero vár rám, amint megérkezem a Soroksári úton található, benzinkútból átalakított gumiszervizhez. Ezt a helyet választottam, mert az AKH biztosította a Kumho abroncsokat a két terepjáróhoz, amelyek a Dakar rali megpróbáltatásaira készülnek. Bár nem szokás ilyen autókkal nekivágni a több ezer kilométeres sivatagi versenynek, a veterán járművek, azaz a 30 évnél idősebb autók iránti érdeklődés folyamatosan nő, így a Dakar Classic mezőny egyre népszerűbbé válik.
Tavaly körülbelül ötven veterán autóval érkezett résztvevő, míg idén már majdnem százan neveztek, ami azt jelenti, hogy az érdeklődés szinte megduplázódott. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a 2000-2005 között készült modellek is indulhatnak, így például Stéphane Peterhansel 2004-es győztes Mitsubishije és Guerlain Chicherit Bowlere is ott lesznek a mezőnyben. Hamza Péter megjegyezte, hogy sok olyan nevező érkezik, aki korábban motorral, autóval vagy kamionnal már részt vett a Dakaron, és most új kihívásokra vágyik, amelyeket egy 20-30 évnél idősebb járművel biztosan megtalálhat, számos izgalmas szempontból.
Péter az egyik magyar induló, több évtizedes ralis tapasztalattal vág neki először a Dakar ralinak, amire főként egy gyerekkori álomból vágyott. "Nagyjából tíz évesen kaptam ezt a kis modellautót, amit valamikor tavaly találtunk meg a műhelyben egy nagytakarítás alatt. Amikor előkerült éreztem, hogy most van itt az ideje valóra váltani ezt az álmot". - mondja Péter, miközben a kis 1:43-as Pajerót forgatja a kezében, amit az 1985-ös gyári csapat autójáról mintáztak.
A két autó, amely a háta mögött áll, szinte teljesen egyformának tűnik, hiszen Péterék műhelyében készültek. Az egyik Péteré, míg a másik Mikucza Tamás és Bakó András versenygépe. Külső megjelenésükre különös figyelmet fordítottak, hiszen a Classic kategória megköveteli a stílusos dizájnt. "Odaadtam a dekorációs csapatnak egy modellautót, hogy az eredeti alapján álmodják meg a végleges kinézetet. Még a Ralliart matricát is elkészítették a korhű hatás érdekében, bár sajnos nincs gyári támogatásunk, de így is igazán jól néz ki."
Olyan apró részletekre is ügyeltek, hogy a gyári hátsó légterelő minden szempontból tökéletes legyen. A mesterember egyedi habszivacs darabot alakított ki, majd ezt követően karbonszálas műanyagból formálták meg a szükséges elemeket. "A Classic kategória nagyon szigorú szabályokat követel meg, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy az autóval bármilyen módon manipuláljunk. Meg kell őriznünk a gyári karosszériaelemeket, a gyári futóművet, és természetesen a motorhoz sem nyúlhatunk, azaz fejlesztéseket sem végezhetünk rajta."
Ahogy belépünk az utastérbe, Péter azonnal a műszerfalra irányítja figyelmünket, hangsúlyozva, hogy csak az eredeti verziót használhatják. "Egy modern versenyautóban itt nyilvánvalóan egy multifunkcionális digitális kijelző is elférne, de a szabályok szigorúak: a gyári, pislákoló háttérvilágítással kell beérnünk. Ez azt jelenti, hogy sötétben nem sokat fogok látni belőle" – jegyzem meg, ami kicsit aggaszt, de Péter optimista, és biztos benne, hogy ez remek kihívást jelent majd.
A két autó között számos apró eltérés figyelhető meg, például az ülések tekintetében, amelyeket Péter Momókkal szerelt fel. Ő úgy véli, hogy ezek hosszabb távon komfortosabbak. Ez természetesen erősen szubjektív vélemény, hiszen a versenyülések nem a kényelemről szólnak, hanem teljesen más funkciót töltenek be. Azonban amikor az ember 7-8 órát tölt egy ilyen ülésben, nem elhanyagolható, hogy milyen típust választanak.
"Középen egy hitelesített GPS fedélzeti egység fog helyet kapni, amelyet Barcelonában, a gépátvétel során fogunk átvenni. Ezen az egységen lehetőség nyílik segítségkérésre, ha bármilyen probléma merülne fel. Van lehetőség arra is, hogy kizárás nélkül kérjünk kihúzást, de akár teljes kimentést is jelezhetünk. Ennek a funkciónak dedikált gombja lesz, amit az indulás előtt le fogok ragasztani, mert bármilyen körülmények között, ez nem lesz az elfogadható megoldás." - osztja meg Péter, aki nagy tervekkel vág neki a versenynek.
Alig néhány lépés választ el az autó elejétől a hátuljáig, mindössze 4 méteres hosszával. Azonban rengeteg felszerelést kell cipelnie. Először is, jelentős mennyiségű üzemanyagra van szükség, hiszen a gyári 80 literes tankhoz egy 60 literes kiegészítő tartály is csatlakozik, amelyből további benzint lehet átfejteni. A tesztek alapján a Pajero 3,0 literes, 141 lóerős V6-os motorja versenykörülmények között körülbelül 25 litert fogyaszt terepen, csökkentett keréknyomással pedig ez az érték akár még magasabb is lehet. Ezért nagyon ügyesen kell gazdálkodni a benzinnel, de a Classic kategóriában a versenyzők menet közben bármennyi üzemanyagot tankolhatnak.
A kötelező felszerelések között akad néhány igazán figyelemfelkeltő darab, mint például a ládában tárolandó meghatározott számú müzli szelet, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a verseny során ne éhezzünk meg. Emellett egy FIA által homologizált defibrillátort is be kell csomagolnunk, ami annyira friss újítás, hogy itthon még senki nem találkozott hasonlóval. A csomagtér már most is tele van különféle eszközökkel és kiegészítőkkel, hiszen lesznek olyan szakaszok, ahol még a sátrakat is magunkkal kell vinnünk, így valóban zsúfolásig töltjük meg a teret.
Ahová a verseny tart, ahol a táborokat felhúzzák, ott jellemzően semmi nincs. A táborba mindenkinek az van, amit magával visz, Péteréknek is lesz kísérő kamionjuk alkatrészekkel, ellátással, sátrakkal és egyebekkel, de lesz olyan tábor, amit a kamionok kihagynak, oda maguknak kell vinni a sátort és ugyanúgy fogják tölteni az éjszakát, mint ahogy régen a hőskorban is tették a versenyzők, az autó mellett a homokban letáborozva.
A nagy csapatok impozáns szállásokat emelnek a Dakaron, de mi nem rendelkezünk ilyen lehetőségekkel. A helyzethez mérten egy visszafogott költségvetésből fogjuk megoldani a feladatainkat, és talán éppen ez adja az egésznek a varázsát. Ezért választottuk a Classic kategóriát. Péter teljesen nyugodt, miközben mesél a versenyt érintő elképzeléseiről; számára a harmincéves gépek árnyékában az arab sivatag átszelése egyszerűbbnek tűnik, mint valaha.
Főként váltókat és differenciálműveket visznek pluszban az autókhoz, a teszteken ezek mentek tönkre a leghamarabb. Persze futómű elemek, motoralkatrészek és minden szükséges is lesz náluk, de az említett főbb elemek kényesek, és mivel nem fejleszthetnek rajtuk, ezekkel kell megoldani a versenyt. "Főként arra is jó egyébként a navigátor, aki figyeli az időt és az utat, hogy visszatartson. Versenytempóban hamar elkap a hév és csak nyomnám neki, de a technikának 5-600 kilométert kell kibírnia egyhuzamban minimum, úgyhogy nem lehet csőgázon végigmenni a szakaszon."
Az olyan raliversenyzők számára, mint Hamza Péter, a Dakar rali az egyik legnagyobb kihívás úgy is, hogy már nagyon rég nem az eredeti nyomvonalon és nem is Afrikában rendezik meg. A lényeg változatlan, több száz kilométeres etapok változatos körülmények között hegyeken és sivatagokon át, sokszor órákig nem találkoznak senkivel és csak magukra számíthatnak.
Műholdas Starlink kapcsolaton keresztül követhetjük Péterék kalandjait, hiszen nem csupán versenyezni készül, hanem feladatai közé tartozik, hogy lenyűgöző fotókat és izgalmas videókat készítsen a hazai támogatóik számára. Így a csapat minden lépését nyomon követhetjük a verseny során. A két Mitsubishi csapat, mint büszke magyar résztvevők, most először áll rajthoz a Classic kategóriában. Velük együtt motorral vág neki a kihívásoknak Gyenes Emánuel, míg Kovács Miklós a kamionjával szeli a homokot. Szalai Norbert és Darázsi Zsolt is csatlakoznak a mezőnyhöz egy-egy szerviz kamionnal. Amikor azonban rápillantok Hamza Péterék két Mitsubishi-jére, csak egy dolog jut eszembe: ilyen stílusosan még soha nem képviselték a magyar színeket a Dakaron.
