Elhunyt Harkányi Endre, a Kossuth-díjas színművész, akinek tehetsége és művészete mély nyomot hagyott a magyar színház világában.
A kilencvenéves korában elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész életműve gazdag és sokszínű volt. Nemcsak Mézga Géza, hanem a Vízipók-csodapók Keresztespókja is az ő hangján kelt életre. Pályafutása során leginkább a kisemberek és komikus karakterek megformálásával hódította meg a közönséget, mindig egyedi stílusával és humorával.
Kilencvenéves korában távozott az élők sorából Harkányi Endre, aki Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészként marad emlékezetes. A hírt az Index közölte.
A színművész, Harkányi Endre, idén január elején kórházi kezelésre szorult, miután otthonában balesetet szenvedett, és combnyaktörést diagnosztizáltak nála. "Elestem a lakásomban, de nem igazán értem, hogy pontosan mi történt. Azonnal eszembe jutott egy gyerekkoromból ismert dal, amelyben János bácsi a csatában egy fűszálban elesett. Én is megbotlottam, és sajnos eltörtem magam, de már jobban érzem magam. Jelenleg gyógytornáznak, és azt kell mondanom, hogy nagyon kedvesek velem itt a kórházban" - mesélte a Story magazinnak, miközben a gyógyulásáról beszélt.
„Tedd különlegessé a szövegedet!” – javasolta lelkesedéssel a színész január elején.
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapest nyolcadik kerületében, egy zsidó családban. A második világháború vészkorszakában tragikus módon elvesztette szüleit: édesanyját deportálták, míg apja, aki az ukrajnai munkaszolgálatból betegséggel sújtva tért haza, nem sokkal később elhunyt. A mindössze 10 éves Endre a háború borzalmai közepette, egy csillagos ház falai között élt át a holokausztot. Árvaként, utcagyerekként 13 évesen egy különleges lehetőséget kapott: szerepet játszott Radványi Géza 1947-es, mára kultikusnak számító filmjében, a Valahol Európában-ban, amely a háborús árvák életéről szól. Az ikonikus jelenetben így kiáltott: "Gyerekek! Könyörgöm, akasszuk fel!". Szinészi tudását Lakner Bácsi gyermekszínházában csiszolta, de rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia. Ezzel szemben azonban lázadt, és végül úgy döntött, hogy beiratkozik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, hogy valóra válthassa álmait.
Miután felvették a főiskolára, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957-1960 között. Ezt követően a budapesti Petőfi Színház színésze volt, majd a Vígszínház, a Mikroszkóp Színpad, és a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-ben visszatért a Vígszínházba, majd egy évados kiugrást követően egészen 2015-ig a Vígszínház tagja volt.
2004-ben az Ajtay Andor-emlékdíj és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje tette még fényesebbé nevét, elismerve ezzel kiemelkedő teljesítményét. Az ezt követő évben, 2005-ben a Ruttkai-emlékgyűrű birtokosává vált, és ugyanebben az évben a kiváló művész titulust is megkapta. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatába való beválasztása újabb mérföldkövet jelentett pályafutásában. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztivál keretein belül Életmű Díjat vehetett át, és még ebben az évben a legmagasabb állami elismerés, a Kossuth-díj is a díjazottak között tudhatta, így méltán kaphatta meg a művészi pályafutása során elért eredményeiért járó elismeréseket.
Pályafutása során főként apróbb, ám annál emlékezetesebb karaktereket és komikus figurákat keltett életre. Kiváló szinkronszínészként vált ismertté, olyan ikonikus szerepek fűződnek a nevéhez, mint Rigodon a "80 nap alatt a Föld körül" című mesében, vagy éppen Mézga Géza és a Vízipók-csodapók Keresztespókja. Emellett Danny DeVito állandó magyar hangja is ő volt, ezzel is gazdagítva a magyar szórakoztatóipart.
