Fedezd fel a magyar kertek igazi büszkeségét: a sövények királyát, amelyet sokan ültetnek, de kevesen ismerik titkait. Ez a növény nem csupán zöldfalat alkot, hanem virágaival is lenyűgöző szépséget hoz a kertbe! - Pénzcentrum

Az évek során kertünk egyik legszembetűnőbb szépsége a bódító illatú lonc lett, amelyet néhány évvel ezelőtt sövényszerűen ültettünk el, hogy elválassza a különböző területeket. Nemrégiben azonban, egy internetes kutatás során, felfedeztük, hogy nem csupán a varázslatos illata teszi különlegessé, hanem virágai is figyelemre méltó gyógyhatásokkal bírnak. A japán lonc a hagyományos kínai orvoslás régóta elismert gyógynövénye, amelyet évszázadok óta alkalmaznak láz, gyulladásos betegségek és fertőzések kezelésére. Ráadásul a modern tudományos kutatások kimutatták, hogy egyes összetevői olyan antivirális tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy akár a COVID-19 elleni harcban is vizsgálták lehetséges hatékonyságát. De óvatosan! Ne keverjük össze más dísznövényekkel, mert ezek a csodás virágok megérdemlik, hogy önálló figyelmet kapjanak!

Hazánkban egyre inkább elterjedt látvány a kerítések és pergolák mentén felfutó növény, amely egész nyáron csodás illatával varázsolja el a környezetét. Levelei télen sem hullanak le, így hó alatt is megőrzi zöld színét. Nem véletlen, hogy a kínai orvoslásban a "télálló inda" néven ismert, ami jól tükrözi a növény ellenállóságát. A japán lonc (Lonicera japonica) gyors növekedésével, alkalmazkodóképességével és hosszú virágzási időszakával egyre népszerűbb választás a magyar kertekben, ahol nemcsak díszít, hanem finom aromájával is gazdagítja a nyári estéket.

Kovács András dísznövénykertész a HelloVidéknek elmondta, hogy ez a kúszónövény tökéletes választás lehet olyan területekre, ahol gyors takarásra van szükség. Ideális kerítések, pergolák, régi falak, lugasok vagy akár meredek lejtők befuttatására is. Néhány éven belül sűrű, zöld növénytakarót hoz létre, miközben júniustól augusztusig édeskés illatú virágai nemcsak a kert esztétikáját, hanem illatát is gazdagítják. A virágok kezdetben fehér színűek, majd fokozatosan sárgává változnak, ezáltal rengeteg beporzót - méheket és pillangókat - vonzanak, így különösen méhbarát növénynek számítanak.

A japán lonc nem csupán egy csodás dísznövény, hanem a hagyományos kínai orvoslás egyik legértékesebb gyógynövénye is. Évszázadok óta alkalmazzák természetes gyógyszerként különböző betegségek, például láz, torokfájás, köhögés és akut légúti fertőzések kezelésére. A modern tudományos kutatások pedig alátámasztották, hogy a növény vírusellenes tulajdonságokkal bír, és egyes vizsgálatok során a COVID-19 kezelésében is ígéretes lehetőségeket mutatott. Kínai nevén, jin yin hua-n, ami annyit jelent, mint "arany-ezüst virág", tökéletesen kifejezi a növény lenyűgöző szépségét, utalva a virágok sárga és fehér árnyalataira.

Ahogy a kertészmérnök elmondta, a japán lonc napos vagy félárnyékos helyet kedvel, és viszonylag kevés gondozást igényel. Hazai viszonyok közt télálló, jól tűri a magyarországi klímát, a szárazabb időszakokat is átvészeli. Fontos azonban tudni, hogy bizonyos fajtái erőteljesen terjednek, ezért érdemes rendszeresen metszeni, különösen, ha nem szeretnénk, hogy más növényeket elnyomjon. Rézsűs vagy gyomosodásra hajlamos területeken talajtakaróként is jól használható, hiszen kúszó hajtásai gyorsan befedik a felszínt.

A japán lonc ültetése ideális időszaka tavasszal vagy ősszel van, amikor a talaj kellemesen meleg, de még nem túl száraz. Fontos, hogy a növényt napos vagy félárnyékos, szélvédett helyre helyezzük, hogy optimális körülményeket biztosítsunk számára. Az ültetőgödör legyen legalább 40-50 cm mély, és gazdag tápanyagokban, hogy a lonc gyökerei jól fejlődhessenek. Ne felejtsünk el erős támasztékot, mint például rácsot vagy huzalrendszert, biztosítani, hogy a növény szabadon felfuthasson. Az ültetés után alaposan öntözzük meg, és az első évben rendszeresen figyeljünk a vízellátására, hogy megfelelően megeredjen. Amint a lonc megtelepedett, már kevesebb gondozást igényel, de javasolt évente legalább egyszer metszeni, hogy formáját és terjedését kontroll alatt tarthassuk.

Ha díszkertekbe szeretnénk ültetni, érdemes az igényesebb, nemesített fajták közül választani, mint például a 'Halliana' vagy 'Aureoreticulata'. Ezek a változatok nemcsak hogy kevésbé agresszívek, de látványosabbak is a szemlélő számára. A japán lonc tehát nem csupán egy szemet gyönyörködtető és illatos növény, hanem igazi kincs is lehet a magyar kertekben – mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha tudatosan ültetjük, és figyelemmel kísérjük a növekedését, hogy megőrizzük szépségét és kontroll alatt tartsuk terjedését.

A kínai "jin yin hua", azaz "arany-ezüst virág" elnevezése nem véletlenül alakult így: a japán lonc virágai kezdetben fehérek, majd gyönyörű sárgára váltanak, így ez a színátmenet igazán lenyűgöző látványt nyújt a nyári kertekben. Kínában e virágokat már évezredek óta alkalmazzák különböző egészségügyi problémák, mint például láz, torokfájás, köhögés vagy akut légúti fertőzések kezelésére. A legjobb időpont a virágok szüretelésére az, amikor még csak éppen hogy kinyílnak; ezeket teaként vagy főzetként készítik el, akár frissen, akár szárítva.

A japán lonc vírusellenes hatásairól azonban nemcsak a népi tapasztalatok beszélnek - tudományos kutatások is megerősítették, hogy gátolhatja például az influenza A vírust, de szerepelt a 2003-as SARS-járvány idején alkalmazott keverékekben is. A kínai egészségügyi hatóságok a 2019-es wuhani tüdőgyulladás kitörésekor is a Lonicera japonica-t javasolták több gyógynövényes recept részeként.

Gyógyászati felhasználásra a japán lonc, azaz Lonicera japonica, kizárólag a virágbimbókat és a friss virágokat alkalmazzák, amelyek gyűjtésére a kinyílás előtti vagy közvetlenül utáni időszak a legmegfelelőbb. Ezeket a virágokat frissen is lehet használni, de a legelterjedtebb módszer a szárítás, amely révén hosszabb ideig megőrzik gyógyító tulajdonságaikat. Fontos kiemelni, hogy a növény levelei és szára nem részei a hagyományos gyógynövényfelhasználásnak. Mivel a virágok gyógyhatása bizonyított, ugyanakkor a növény bogyói enyhén mérgezőek lehetnek, ezért a termés fogyasztása szigorúan tilos, és kizárólag a virágok használata javasolt.

A virágok szedése és szárítása egy szép és kreatív folyamat, amely lehetőséget ad arra, hogy megőrizzük a természet szépségét. Íme néhány lépés, hogyan tehetjük ezt egyedivé: 1. **Válasszuk ki a megfelelő virágokat**: A legszebb és legfrissebb virágokat keressük. Ideálisak a napos időben szedett virágok, mivel ekkor a nedvesség minimális, és a színek intenzívebbek. 2. **Kézi szedés**: Használjunk ollót vagy éles kést a virágok levágásához, hogy elkerüljük a szárak megsértését. Szedjük őket reggel, amikor a harmat már elpárolgott, de mielőtt a nap túl erősen sütne. 3. **Előkészítés**: A szedett virágokat óvatosan tisztítsuk meg a portól és a szennyeződésektől. Ezt megtehetjük egy puha, száraz ecsettel vagy finom ronggyal. 4. **Szárítási módszer kiválasztása**: Két fő módszer közül választhatunk: - **Lógatós szárítás**: Kötözzük össze a virágokat kis csokrokba, és akasszuk fel őket fejjel lefelé egy sötét, száraz helyen. Ez segít megőrizni a virágok formáját. - **Szárítóanyag használata**: Használhatunk homokot, szilikagél vagy más szárítóanyagot is, amelyek segítenek a virágok gyorsabb és hatékonyabb szárításában. 5. **Tárolás**: Miután a virágok teljesen megszáradtak, tároljuk őket fénytől védett, száraz helyen, hogy megőrizzük színüket és formájukat. Különböző tárolási lehetőségek közül választhatunk, mint például üvegfiolák, díszes dobozok vagy akár keretekbe is helyezhetjük őket. A virágok szedése és szárítása nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem egyben a természet tiszteletét is kifejezi. Kísérletezzünk bátran különböző virágfajtákkal és szárítási technikákkal!

Fontos azonban odafigyelni arra, hogy a japán loncot ne tévesszük össze más, hasonló megjelenésű, de mérgező loncfélékkel. A Lonicera nemzetség több faja dísznövényként ismert, de ezek egy része mérgező bogyókat hoz, ezért különösen kisgyermekes kertekben, illetve gyógynövény-használat során elővigyázatosság szükséges.

Az egyik legismertebb, de mérgező rokon a Lonicera periclymenum, vagyis az erdei lonc, amely szabadon nőhet Magyarország területén is. Noha levelei és virágai hasonlíthatnak a japán loncra, bogyói mérgezőek, ezért semmilyen körülmények között nem ajánlott fogyasztásuk, és gyógyászati célokra sem használhatóak. Egy másik elterjedt dísznövény, a Lonicera tatarica, vagy tatár lonc, rózsaszínes virágzataival és piros bogyóival hívja fel magára a figyelmet – ezek a bogyók is mérgezőek. A Lonicera xylosteum, ismertebb nevén rónai lonc, különösen veszélyes lehet, mivel élénkpiros bogyói különösen vonzóak a gyermekek számára, de mérgező hatásúak, így ezt a fajt is érdemes elkerülni.