Az F1-es pilóták a magányos élet és a kihívásokkal teli napok árnyékában osztották meg tapasztalataikat, bemutatva a versenyzés mögött rejlő nehézségeket.
Bár nem minden Forma-1-es versenyző tapasztalja meg ezeket a problémákat a pályafutása során, egy pilóta mégis megosztotta tapasztalatait az autóversenyzői élet sötét oldaláról.
George Russell, a Mercedes versenyzője, egy interjú során osztotta meg kezdeti élményeit, melyekben különösen hangsúlyozta édesapja, Stephen szerepét. Stephen nem csupán a versenyző apja, hanem egy sikeres üzletember is, aki bab- és borsótermesztésből építette fel karrierjét. George elmondta, hogy mélyen hálás édesapjának az érte tett áldozatokért, és igyekszik nemes gesztussal viszonozni mindazt, amit érte tett.
"2012-ben adta el a vállalkozását, hogy támogathassa a versenyezésem finanszírozását. A környékünkön apám valóban kiemelkedő sikernek örvendett – mesélte egy interjúban a Daily Mailnek. Olyan világot élünk, ahol milliárdosok döbbenetes vagyonnal bírnak. Bizonyára nagyon boldog életet éltünk volna, ha apám nem hozza meg ezt a döntést [a vállalkozása eladásáról]. Mostanra minden fillért visszaadtam neki, amit rám áldozott."
"Világossá tettem neki, hogy amint lesz elég pénzem, mindent vissza akarok fizetni. Ez körülbelül 1,5 millió fontot jelentett." Ez a jelenlegi árfolyamon körülbelül 720 millió forintot jelent. A világbajnokságban 2019-ben debütáló Russell jelenlegi fizetését a Mercedesnél évi 15 millió dollárra becsülik, vagyis bőven volt miből visszaadnia, bár nyilván ha most lenne az F1-be törekvő fiatal, nem 1,5 millió fontot, hanem jóval magasabb összeget emésztene fel a karrierjének építése.
"Sajnos én is tapasztalom ezt" - így formálódik a versenyzők háta púpossá az F1-es autóban.
Azt észlelem, hogy a tehetősebb, ezüstkanállal a szájukban született fiatalok munkamorálja jelentősen eltér azoktól, akiknek már korán meg kellett tanulniuk a fegyelmet és a kitartást. Elgondolkodom rajta, hogy apám vajon boldogabb lett volna-e, ha a hat-nyolc év helyett, amíg a karrierem építgetésével foglalkoztam, szorosabb kötelék alakult volna ki közöttünk. Talán igen, de úgy érzem, hogy ezek az évek formáltak meg igazán, és tettek felkészültté az élet kihívásaira.
Russell arról is beszélt, hogy az általa választott életút nem mentes az áldozatoktól, és ez a helyzet a mai napig is fennáll. "13 éves koromban otthagytam az iskolát, és őszintén szólva, mára már csak néhány igaz barátom maradt. Ez az élet valóban magányos tud lenni, hiszen folyamatosan különböző szállodákban, országokban, időzónákban és éghajlati körülmények között mozgok" - osztotta meg tapasztalatait. "A hétfők gyakran a versenyek utáni érzelmi másnaposságot hozzák el, függetlenül attól, hogy sikerült-e jól teljesítenem vagy sem. Ilyenkor általában a paddal töltöm az időmet, hogy rendbe tegyem a gondolataimat, nem pedig a közösségi médiában böngészek."
"Szerencsés vagyok, hogy mellettem áll Carmen [a barátnőm]. Érzelmileg támogat az ingatag világunkban. Az eddigi életemen semmit sem változtatnék."
