Az ókori Egyiptom mitológiájában a kutyafejű istenek nem csupán Anubisban testesültek meg, hanem számos más, hasonló jellegű figurában is, akik különböző aspektusait képviselték az életnek és a halálnak. Anubis, a halottak védelmezője és a temetkezési rit
Gyakran hivatkozunk a "nagybetűs" kutyafejű istenként Anubiszra, ám az a helyzet, hogy bár ő a legismertebb, nem ő az egyedüli.
A kutyák végigkísérték az emberi történelem tetemes részét. Egyesek úgy gondolják, hogy 15 ezer, míg mások úgy, hogy 100 ezer éve kezdődött a partneri viszony, így talán az sem meglepő, hogy gyakran ábrázolták őket, és legendák is kötődnek hozzájuk. Ezért egy kis kitekintésként szeretnénk beszélni a kutyafejű istenekről, akik kiemelkedő szerepet töltöttek be az ókori egyiptomi vallásban.
Nem meglepő, hogy az egyiptomi mitológia gazdag olyan istenekben, akiknek megjelenésében állati vonások keverednek az emberi formákkal. Az istenek közül sokat különféle állatokkal azonosítanak, legyen szó akár kutyafélékről, vagy éppen más fajokról. Például Hórusz, az ég és a harc istene, gyakran sólyomként vagy sólyomfejű emberként jelenik meg, szimbolizálva ezzel hatalmát és védelmét. Ugyanakkor Rét, akit a napisteneként tisztelnek, szintén sólyomfejjel bír, de nem ritka, hogy szkarabeusz- vagy kosfejjel is ábrázolják. Az egyiptomiak számára ezek a jelképek nem csupán művészi ábrázolások, hanem mély vallási és kulturális jelentéssel bíró szimbólumok is.
Ha a következő, isteneket összekötő tematikát szeretnénk továbbgondolni, érdemes megemlítenünk Ammutot is. Nevének jelentése „szívfaló” vagy „felfaló”, és ő az, aki az elítéltek szívét falja fel, ha azok bűnei túlzottan súlyosnak bizonyulnak a végső megítélés során. Ammut megjelenése különleges: krokodilfej, oroszlán felsőtest és víziló alsó rész jellemzi, ami egyedivé és félelmetessé teszi őt a mitológiai pantheonban. A lehetőségek tárháza végtelen, de a továbbiakban inkább a kutyafejű istenek világára összpontosítanánk.
Hogy egy kis irányt mutassunk az előzőleg érintett témához, nézzük meg, mi köti össze az alábbi isteneket. Az ókori Egyiptom "kutyafejű" isteneiként ismert istenségek a halál világához kapcsolódnak, és ennek megértéséhez érdemes kicsit elmélyedni a megjelenítésükben. Korábban "kutyafejű" jelzőt használtunk, ám sokan sakálfejűként is hivatkoznak rájuk, vagy akár "sakálisteneknek" nevezik őket. Az elnevezések helyességét sokszor vitatják, mivel egyes források szerint szándékosan olyan formában ábrázolták őket, hogy nehéz legyen meghatározni, melyik állatfajhoz tartoznak leginkább. Valójában ezek az istenségek egy mitikus lény képét öltik magukra, amely egyesíti a kutyák, sakálok és esetleg a rókák jellegzetességeit is. Ez a titokzatos figura nem csupán a halál és az alvilág kísérője, hanem a különféle állati vonások szimbolikáját is hordozza.
A sakálistenek gyakran együtt jelennek meg, ami a közöttük lévő szoros kapcsolatot hirdeti. Közösen végezték el feladataikat, segítve az elhunytakat a halál különböző fázisaiban. Minden egyes istennek megvolt a saját szerepe és különleges hatalma, mégis a halál és a halottak védelme egyesítette őket. Ezek a kutyafejű istenek Anubisz, Duamutef és Upuaut, akik a túlvilág útján kísérik az embereket, biztosítva számukra az örök nyugalmat.
Lényeges szerepet töltöttek be abban, ahogyan az egyiptomiak felfogták a halál utáni létezést. Ezen irányelvek és védelmező erők segítették őket a túlvilág bonyolult és titokzatos ösvényein való eligibilitásuk során.
A "Death Dogs: The Jackal Gods of Ancient Egypt" című kiállítás bemutatja az ókori Egyiptom lenyűgöző mitológiáját és vallásos hitvilágát, különös figyelmet fordítva a sakál alakú istenekre, akik a halál és az alvilág védelmezőiként szolgáltak. A kiállítás gazdag tárgyi anyaggal és interaktív elemekkel segíti a látogatókat abban, hogy mélyebb megértést nyerjenek az egyiptomi kultúra ezen titokzatos aspektusáról. Fedezd fel a mítoszokat és rituálékat, amelyek a sakál istenekhez, mint Anubiszhoz kötődnek, és merülj el az ókori egyiptomi élet rejtelmeiben!
Anubisz, az egyiptomi mitológia titokzatos alakja, a halál, a mumifikálás és a balzsamozás istene. Ábrázolása különleges: kutya- vagy sakálfejű emberként jelenik meg, ami mély szimbolikát hordoz. Fő küldetése, hogy a holtak lelkét a végső ítélet helyszínére kísérje, biztosítva ezzel, hogy biztonságosan eljussanak oda, és védelmet nyújtson számukra ezen az átkelésen. Anubisz nem csupán a halálhoz kapcsolódik, hanem a túlvilágra vezető út őrzőjeként is tisztelik őt, így szerepe a lélek utazásában rendkívül jelentőségteljes.
Duamutef, Hórusz négy fia közül az egyik, akit néha "Hórusz lelkeiként" vagy "Ozirisz fiai"-ként is emlegetnek, a fáraók védelmezője. A négy testvér, Amszet, Hapi, Kebehszenuf és természetesen Duamutef, mindegyike különböző belsőségek védelmét látja el: Amszet a májat, Hapi a tüdőt, Kebehszenuf a beleket, míg Duamutef a gyomrot őrzi. Ezeket a belsőségeket a mumifikálás során távolították el, majd kanópuszedényekben helyezték el a sírban, hogy megőrizzék az elhunyt számára az örök életet. Érdekes módon a védőisteneknek is voltak maguknak védelmezők, szintén védőistennői formájában. Ízisz, Nebethet, Szelket és Neith a fent említett sorrendben álltak a védelmező szerepek élén, biztosítva, hogy a holtak számára minden szükséges támogatás meglegyen az utolsó utazás során. Ez a bonyolult istenvilág a fáraók hitét tükrözte, mely szerint a túlvilágra való átmenet nem csupán egy egyszerű folyamat, hanem gondos védelem és irányítás szükséges az örök élet elnyeréséhez.
A XVIII. dinasztia idejétől kezdve a kanópuszedények különleges szerepet töltöttek be az egyiptomi temetkezési hagyományokban, hiszen az adott belsőségek védelmét szolgáló istenek fejét formázták meg rajtuk. A négy védelmező közül Amszetet emberi arccal, Hapit páviánfejjel, Kebehszenufot sólyomfejjel, míg Duamutefet sakálfejjel ábrázolták. A harmadik átmeneti korban ugyan változtak a mumifikálási szokások, ám a belső szervek őrzőinek képmásait ezek után is gyakran megjelenítették, különösen amulettek formájában, ezzel is biztosítva a túlvilági védelmet.
Upuaut és Anubis hasonló megjelenésük és szerepkörük miatt gyakran összekeveredik, pedig valójában két különböző istenről van szó. Upuaut neve szó szerint "az utak megnyitója" jelentést hordoz, ami legfőbb feladatára utal. Elsősorban a háború isteneként ismert, ami természetesen összekapcsolta őt a halál és a túlvilág fogalmaival is. A háborúk során ő volt az, aki utat nyitott az egyiptomi seregek, különösen a fáraó számára. De nem csak ezzel a szerepkörrel bír; a halottak számára is ő biztosította az átjárást a túlvilágra. Egyes értelmezések szerint a neve arra is utal, hogy ő nyitja meg az utat az égen a nap előtt, így a napjárás szimbolikájában is fontos szerepet játszik.
Anput Anubisz hitvese, női társa. Elsősorban nőként szokták megjeleníteni, egy tollon fekvő sakált ábrázoló fejdísszel, ám van, hogy őt is kutya-, avagy sakálfejjel ábrázolják. Fő feladata, hogy megvédje a túlvilág és a halottak istenének, Ozirisznek a testét.
Am-heh a túlvilág birodalmához tartozik, és a tűz tavának mélyén él. Nevét gyakran "milliók felfalójaként" vagy az "örökkévalóság felfalójaként" emlegetik. Ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy az igazi kutyafejű isten nem más, mint Am-heh, akit emberi testtel és vadászkutyára emlékeztető fejjel szoktak ábrázolni.
Érdekes kérdés, hogy miért éppen a kutyafélék váltak valamilyen szinten a halál szimbólumává az ókori egyiptomi kultúrában, az pedig még érdekesebb, hogy hogyan keveredik alakjukban a halál és a védelmezés. Ábrázolásukban is éppen a kettő ambivalenciája miatt keveredhet a két kutyaféle, a halál a sakál tulajdonságaiban jelentkezik, a védelmezés pedig a kutyáéban. És talán pont a védelmező szerepük miatt gyakori, hogy sokan inkább kutyafejű istenekként, nem pedig sakálfejűként hivatkoznak rájuk, hiszen a kutyák már régóta hűséges társai és védelmezői az embernek. Így a velük kapcsolatba hozható istenségek még a halál után is védelmezik az embert az örökkévalóság felé tartó útján, ahol és ameddig csak tudják.
