Korai jelek, amelyek méhsüllyedésre utalhatnak – A nehezen kezelhető tamponhasználat figyelmeztető jel lehet – Házipatika
Méhsüllyedés során a méh helyzete megváltozik, ami azt jelenti, hogy a méhtest részben vagy akár teljesen a hüvelybe süllyed. A tünetek korai észlelése kulcsfontosságú a hatékony kezelés szempontjából.
A kismedencei szervek megfelelő elhelyezkedése szempontjából elengedhetetlen szerepet játszik a medencefenék izomzata, amely stabil támaszt nyújt. Amennyiben azonban ez az izomzat gyengül, számos problémához vezethet, például méhsüllyedéshez, más néven méhprolapszushoz. Ilyen esetben a méhtest a hüvelybe süllyed, és a probléma előrehaladtával akár ki is türemkedhet. A következmények széles spektrumot ölelnek fel: kezdve az enyhe kellemetlenségektől egészen az életminőség drasztikus romlásáig. A kezelési lehetőségek szempontjából kulcsfontosságú, hogy az érintett nők milyen stádiumban keresnek fel orvost. Ezért elengedhetetlen, hogy időben észleljük a figyelmeztető jeleket, és ne hagyjuk, hogy az állapot súlyosabbá váljon, mielőtt segítséget kérnénk.
Elöljáróban érdemes hangsúlyozni, hogy a Clevelandi Klinika által közzétett információk szerint a méhsüllyedés legfőbb kockázati tényezője az életkor. A menopauza időszakával összefüggő hormonális változások, különösen az ösztrogén szintjének csökkenése, kedvezőtlen hatással vannak a medencefenék izmaira, így a prolapszus leggyakrabban a változókor után lévő nőknél fordul elő. Ezen kívül a hüvelyi szülés is hozzájárulhat a támasztószövetek megterheléséhez, főleg ha az első gyermek születése későbbi életkorban történik. Az elhízás, a krónikus székrekedés, valamint bizonyos foglalkozások, amelyek nehéz súlyok emelésével járnak, szintén növelhetik a kockázatot.
Az enyhe méhsüllyedés nem mindig jár együtt könnyen észlelhető tünetekkel, de ahogy a probléma tovább súlyosbodik, úgy a panaszok is egyre kifejezettebbé válhatnak. Ezzel kapcsolatban a következő tünetek merülhetnek fel:
A méhsüllyedés kezelése a probléma súlyosságától függően változatos megoldásokat kínál. Enyhe tünetek esetén a medencefenék izmainak megerősítése érdekében ajánlott rendszeresen végezni a Kegel-gyakorlatokat, amelyek segíthetnek a helyzet javításában. Emellett kulcsfontosságú a megfelelő testsúly fenntartása és a székrekedés elkerülése, amit bőséges folyadék- és rostfogyasztással érhetünk el. A kezelőorvos hüvelyi pesszáriumot is javasolhat, amely, mint egy rugalmas gyűrű, a méhnyak alá helyezve stabilizálja a méhet, ezáltal csökkentve a gátizomzat terhét és lehetővé téve a szövetek regenerálódását. Súlyosabb esetekben azonban műtétre lehet szükség, amely magában foglalhatja a méh eltávolítását (hiszterektómia) vagy a szerv visszahelyezését a normális pozíciójába.
