Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Jedlik Ányos, a neves feltaláló és tudós. Élete és munkássága máig inspiráló példa a tudományos innováció és a kreativitás terén.
1800. január 11-én született az egyik legnagyobb magyar fizikus és feltaláló, Jedlik Ányos bencés rendi szerzetes, akadémikus.
Jedlik István néven látta meg a napvilágot a felvidéki Szimőn egyszerű földműves családban. Három évig otthon tanították, apja tízéves korában küldte a nagyszombati bencés gimnáziumba. Tanulmányait a rend pozsonyi iskolájában fejezte be, ahol németül is megtanult.
Tizenhét éves korában unokatestvérével, a neves költő és nyelvtudós Czuczor Gergellyel közösen csatlakozott a bencés rendhez, és ekkor vette fel az Ányos nevet.
1818-tól kezdődően két éven át filozófiai tanulmányokat végzett a győri rendi líceumban, majd 1822-ben Pesten bölcsészeti doktorrá avatták. 1825-ben szentelték pappá, ezt követően a győri bencés gimnáziumban tanította a természettudományokat, később pedig a győri líceumban fizikát oktatott. 1831-ben a pozsonyi királyi akadémiára került, majd 1840-től a pesti tudományegyetemen folytatta előadásait, ahol rövid ideig rektori tisztséget is betöltött.
A szabadságharc időszakában nemzetőrként szolgáló tudós a bukás után ugyan visszatérhetett az egyetem padjai közé, ám tanítását német nyelven kellett folytatnia. 1860-tól azonban már magyar nyelvű oktatás keretében tanította a diákokat a Műegyetemen, ahol A természettan elemei és a Hőtan és Fénytan című tankönyveit is megalkotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban, a levelező tagság átugrásával választotta rendes tagjává, székfoglaló előadását pedig A villanytelepek egész működésének meghatározása címmel tartotta. 1873-ban tiszteleti taggá választották, és a kiegyezés utáni évben, 1867-ben tanácsosi címet és Vaskorona-rendet nyert el. Aktívan részt vett számos tudományos szervezet és egyesület munkájában. 1878-ban nyugdíjba vonult, visszatért Győrbe, de a tudományos élet iránti elkötelezettsége nem csökkent: folyamatosan olvasta a fizikai szakirodalmat. Jedlik Ányos, a tudományos világ kiemelkedő alakja, 95 éves korában, 1895. december 13-án hunyt el.
Jedlik legjelentősebb találmánya az "egysarki villámindító", amely nem csupán az első unipoláris gép, hanem egy mérföldkő a villamosenergia-termelés történetében. Kísérletei során felfedezte a dinamó-elektromos elvet, ezzel pedig hat évvel megelőzte Siemenst, megalapozva ezzel a modern elektromos technológiák fejlődését.
Találmányának leírását 1861-ben egy német folyóiratnak küldte el, amely sajnos elutasította, hivatkozva arra, hogy az ötlet nem számít újdonságnak, és az olvasók nem fogják képesek megérteni. A csalódott Jedlik ezt követően nem tett próbát a külföldi publikálással, így világszerte Siemenst tartják a dinamó feltalálójának.
Kifejlesztette a "villanydelejes forgonyt", amely az első elektromotor, amely kizárólag az elektromágneses hatásokra épül. Ezzel a találmánnyal nem csupán egy új technológiai vívmányt hozott létre, hanem alaposan megcáfolta a kor tudományos tekintélyeinek nézeteit is, akik azt állították, hogy az elektromágnesek kölcsönhatása nem képes forgómozgást generálni.
E találmányát sem ismertette, mert megfelelő áramforrás hiányában nem tulajdonított neki gyakorlati értéket, s kézenfekvő volta miatt feltételezte, hogy már mások is megvalósították. "Csöves villámszedőkből alkotott villámfeszítője" a feszültségsokszorozó lökésgenerátorok előfutára volt, ezzel több mint félméteres elektromos ívet tudott létrehozni.
Megszerkesztette a világ akkor legtökéletesebb fénytani rácsait (ez olyan üveglap, amelyre hajszálvékony párhuzamos karcokat húznak, így a rá eső fehér fényt a prizmához hasonlóan színekre bontja), "osztógépe" centiméterenként 150 vonalat karcolt az üvegbe.
"Rezgési technológiájával" komplex biztonsági mintázatokat alkothatott a bankjegyek felületén. Emellett a galvánelemek fejlesztésével is foglalkozott, és létrehozott egy áramszabályozót ívlámpákhoz, valamint egy villamos hajtású kis járművet is tervezett.
A legelterjedtebb és mindenütt fellelhető találmányát fiatalon, szinte véletlenül alkotta meg. A legendák szerint 1826-ban a rendházban folytatott beszélgetések során merült fel az ötlet, hogy milyen kellemes lenne ebéd után egy pohár friss ásványvizet kortyolgatni.
Jedlik Ányos hamarosan bemutatta a "bökősvíz" (szódavíz) előállítására szolgáló eszközének terveit, s ennek nyomán 1829-ben megalapították az első szikvízüzemet. Érdekes módon Jedlik nem kérte a találmánya szabadalmaztatását, hiszen így fogalmazott: "nem gyáros vagyok, hanem tanár". Azóta a málnaszörp és a fröccs már elengedhetetlen része a magyar kultúrának, ráadásul a szikvíz 2013 óta hivatalosan is hungarikumként van nyilvántartva.
Jedlik Ányos volt az első, aki 1848-tól a pesti egyetem falai között magyar nyelven tanította a fizikát. Az ő munkásságának köszönhetően a fizikai, kémiai és matematikai terminológia jelentős része a mai napig a nyelvünkben él. Ő vezette be olyan fontos szakszavakat, mint a dugattyú, eredő, összetevő, huzal, merőleges, nyomaték és vetület. A legenda szerint, amikor közeledett az élet vége, így búcsúzott rendtársaitól:
A Jedlik Ányos-díjat 1996-ban alapították, hogy méltó elismerésben részesítse a kiemelkedő feltalálókat és a magas színvonalú iparjogvédelmi szakembereket. A díj névadója, Jedlik Ányos, nemcsak a tudományos közéletben játszott fontos szerepet, hanem több emlékhely is őrzi nevét. Győrben és szülőfalujában múzeum található, amely bemutatja életét és munkásságát. Ezen kívül számos utcát, iskolát és intézményt neveztek el róla, Győrben pedig egy hidat is az ő tiszteletére avattak fel.
