Újabb jelentős elismerés: Borsod megye tanárnője díjat nyert!
Renáta a Hajdú-Bihar vármegyei Polgár egyik elzárt utcájában nőtt fel, két fiútestvére társaságában. Az iskolába vezető útja mindig egy sártengerrel kezdődött, de a családi szeretet mindezt feledtette vele. Gyerekkora boldogságát nagyrészt az otthon melege és a környékbeli gyerekek társasága adta, akikkel naphosszat játszhattak az utcákon. Édesapja lakatos és festőként dolgozott, emellett gyakran vállalt pluszmunkát, mint például házfelújításokat, hogy biztosítsa a család minden szükségletét. Édesanyja hosszú ideig a városgondnokságnál dolgozott, de egészségi okok miatt most már otthoni feladatokat lát el. Szülők mindent megtettek, hogy gyermekeiknek biztosítsák a legfontosabbakat: könyvek, számítógép, kirándulások és játékok sorakoztak, mind a fejlődésük és boldogságuk érdekében. Renáta ezeket az éveket egy igazán tartalmas és gondoskodó időszakként idézi fel, amikor soha nem érezte, hogy hiányt szenvedne szeretetben vagy figyelemben.
Személyes emlékeiben így mesél: "Anyukám mindig meglepett gyerekkönyvekkel. Már óvodás koromban is éreztem, hogy a könyvek világa lesz az, ami igazán vonz."
Miskolcon diplomát szerzett magyartanárként
A családjukban ő az első, aki az értelmiség útjára lépett, de a siker nem volt magától értetődő: sok kudarc, elutasítás és újrakezdés után érte el célját - derül ki a történetéből. Az első felvételije sajnos nem teljesült, de Renáta nem adta fel. Technikumban folytatta tanulmányait, ahol pluszpontokat gyűjtött, emelt szintű érettségit tett, és végül sikerült bejutnia a magyar szakra. "Ugráltam az örömtől. Akkor tudtam, hogy sikerült. Megcsináltam." Miskolcon végzett középiskolai magyartanárként. A görögkatolikus roma szakkollégiumban eltöltött évek alatt közösségre és biztonságra talált, amely végigkísérte tanulmányai során. "Ott nem kellett magyarázkodnom, ki vagyok. Egyszerre voltunk romák, egyetemisták, kételyeinkkel küzdők, de mindig volt egy tér, ahol meghallgattak, ahol számítottunk egymásra."
Évek múltán a Miskolci Egyetem Esélyért díjával ismerték el. Ekkor említi meg mentorát, dr. Gréczi-Zsoldos Enikőt, akit nem csupán témavezetőjeként, hanem példaképként is tisztel. "Ő mindig hitt bennem, és végig támogatta Renáta tudományos pályafutását" - hangsúlyozza. Az oktató egyértelműen kulcsszerepet játszott Renáta fejlődésében, hiszen már az első pillanattól kezdve bátorította őt.
Példamutató, hogy segítséget kért
Egy érdekes cikk hatására fedeztem fel a tiszavasvári transzlingváló műhely tevékenységét, ahol a kétnyelvű cigány-magyar gyerekek anyanyelvi hátrányait segítik leküzdeni. A műhelyben tett látogatásom életre szóló élményt nyújtott számomra: "Az iskolai kudarcok nem a gyerekek hibái. Sokan egyszerűen nem értik, amit tanulniuk kell, mert nem a saját nyelvükön tanítják őket." Ráadásul a kétnyelvűség nem csupán kihívásokat, hanem lehetőségeket is rejt magában – ezt a tényt a kutatásom is alátámasztja, amelyet három alkalommal is TDK-elismeréssel jutalmaztak.
A 2025-ös Aranypánt-díjra jelölt személyek listája a következőképpen alakult:
Érdemes megemlíteni, hogy egy másik jelölt is a megyénkből származik: Czeteová Alexandra, aki a borsodi Rakacán, a szlovák határ közelében, védőnői szerepben tevékenykedik. Lelkesedése figyelemre méltó, hiszen elsősorban a szegénységben élő nők és gyermekek életkörülményeinek javításáért fáradozik.
