Itália szívének titkai: Toszkána Toszkána, ez a festői táj, amely a művészetek, a kultúra és a gasztronómia igazi fellegvára, mindig is lenyűgözte az utazókat. A lankás dombok, szőlőültetvények és olajfaligetek által ölelt vidék nem csupán a gyönyörű táj

Egyetemista koromban volt egy firenzei barátnőm, aki sokat mesélt nekem a hegyes-dombos toszkán táj szépségeiről, bevallom, akkoriban azt hittem, történeteit a szülőföld iránti szeretete egy kicsit színesebbre festi a valóságnál. Aztán jó pár évvel később a filmekben, könyvekben, fotókon is azt láttam, amiről a barátnőm olyan nagy szeretettel mesélt: a dimbes-dombos, ciprusokkal, szőlősorokkal, napraforgókkal és olajfaligetekkel tarkított mesebeli toszkán tájat, az égbenyúló múltidéző kőházaival, hangulatos vásártereivel, vagy ahogy ők maguk ezeket nevezik: a piazzákkal.

A zsigereim mélyén éreztem, hogy még vár ránk valami közös, mert ezt a végtelen nyugalmat árasztó csodát személyesen kell megtapasztalnom. A találkozásunkra sokáig kellett várnom, de amikor végre elérkezett, a toszkán vidék harmonikus szépsége teljesen elbűvölt. Azonnal tudtam, hogy Isten jókedvében teremtette ezt a gyönyörű részt a világ számára. Szerencsésnek éreztem magam, hogy ezt a csodát kipipálhattam a bakancslistámon.

Toszkána, Itália szívének titkos zugai, olyan hely, ahova nem csupán egyszer érdemes ellátogatni, hiszen minden sarkon újabb csodák várnak felfedezésre, még a legeldugottabb falvakban is. Itt, ha valaki felfedezőútra indul, biztosan rátalál valami olyan különlegesre, ami mélyen megérinti lelkét, és maradandó élményekkel gazdagítja. Az itt tapasztalt szépségek és a hely szelleme olyan erővel hatnak az emberre, hogy azokat sosem felejti el.

Toszkána első városait egy titokzatos nép alapította, akik magukat meknek nevezték, és Közép-Itáliában a legjelentősebb civilizációt hozták létre. Latin nevük etrusci volt, feltételezések szerint ebből ered a régió neve is: etrusci - trusci - tusci - Toszkána. A bámulatos középkori kőváros, Volterra is, amely fontos etruszk központ volt, nekik köszönheti létezését.

A régió a 14. században igazi művészeti és kulturális központtá vált, többek közt olyan személyiségek tevékenységének köszönhetően, mint Dante, Petrarca vagy Boccaccio. Ez a körülbelül negyed Magyarországnyi régió mintegy hét évszázadon át önálló egység volt, saját történelemmel és identitással, olyannyira, hogy sokan ma is önálló nemzetnek tekintik.

A magukat máig etruszkoknak tartó toszkánok híresek a vendégszeretetükről, ami az itt élők messze földön ismert nyugalmával párosulva nagy hatással van az ideérkezőre is. Toszkána természeti adottságait látva, azonnal megértjük a toszkán emberekre jellemző nyugalmat és kiegyensúlyozottságot. Ha szerencsénk van, és nem veszünk el "a mindent és azonnal" útvesztőjében, megértjük az idő relatív fogalmát, azt, hogy mindenre van belőle elegendő, s valamit megélhetünk mi is a toszkán életérzésből, s megérinthet bennünket a toszkán emberek életszeretete.

Toszkánában az idősíkok egymásba csúszása is ámulatba ejti az ideérkezőt. A középkor pazar emlékei közt sétálgatva, olyan érzésünk támad, mintha visszarepültünk volna az időben, hogy aztán hirtelen a jelenbe csöppenjünk újra, s élvezzük a "dolce vitát": megízleljük a napsütötte táj érlelte ételek ízét, amelyek szinte mindegyikének elengedhetetlen alapanyaga a "toszkán arany", azaz a frissen préselt olívaolaj mindenféle ízesítésben. A jóízű, gondtalan beszélgetések pedig egy jófajta borocska mellett naplementekor, amikor a lemenő nap sugara aranyszínűvé varázsolja a tájat, elengedhetetlen részét képezik a toszkán életérzésnek.

Toszkána területén hét olyan történelmi város, természeti kincs, illetve műemlékegyüttes található, amelyet az Unesco Világörökség részének nyilvánított:

Firenze óvárosa, a művészetek és a történelem fellegvára, lenyűgöző látványt nyújt. Pisa híres Csodák tere, ahol a híres ferde torony áll, varázslatos élményt kínál. San Gimignano, az „égbe nyúló tornyok városa”, a középkori hangulatával és kőből épült épületeivel elbűvöl minden látogatót. Siena belvárosa, a gyönyörű Piazza del Campo-val, a helyi kultúra és tradíciók szívét hordozza. Pienza, a reneszánsz város, a harmonikus építészeti megoldásokkal és a friss helyi sajtjairól híres. Val d'Orcia festői tájai és a Firenze környéki Medici villák mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Toszkána varázslatos élményeket nyújtson az odalátogatóknak.

A külvilágtól elrejtett kis falvakban igazi kincsekre lehet bukkanni. A több száz éves kőházak hű tanúi a történelemnek, míg az ódon várfalak mesélnek a régmúlt harcairól és vágyairól. Elhagyatott, ám annál varázslatosabb kúriák bújnak meg a fák ölelésében, ahol a természet és az építészet találkozik. Ahogy az időtlen macskaköves utcákon sétálunk, minden egyes sarkon a múlt szelleme kísér, és az az érzés fog el minket, mintha a világ megállt volna, hogy megőrizzük ezt a csodálatos pillanatot.

PISA. Amit szinte egyetlen turista sem hagy ki toszkánai tartózkodása idején az Pisa a híres-nevezetes ferde tornyával, amit évente több milliónyi turista keres fel. Az ikonikus torony a városfallal körbevett téren, a Piazza dei Miracolin, azaz a Csodák terén van, több más építészeti remekművel egyetemben, amelyek sétatávolságra helyezkednek el egymástól. A hatalmas zöld területen olyan négy középkori építészeti remek található, mint a ferde torony (Campanile), a Santa Maria Assunta katedrális (Duomo), a Keresztelőkápolna (Battistero) és a Műemléki Temető (Camposanto).

Az épületek a 11. és 14. század között emelkedtek, és egy különleges műemléki csoportot alkotnak. A látogatók figyelme elsősorban a ferde toronyra és a dómra összpontosul, míg a gótikus keresztelőkápolna különleges akusztikájának köszönhetően koncertteremként is népszerű.

A ferde torony tulajdonképpen a dóm harangtornya, amelynek építése 1174-ben kezdődött, és Pisano olasz szobrász, építész nevéhez fűződik. Érdekessége, hogy a talajsüllyedés miatt a torony sohasem volt teljesen függőleges. Jellegzetes dőlése már pár évvel az építés megkezdése után megkezdődött, ezért azt egy időre fel is függesztettek. Csak később, nagyon óvatosan fogtak hozzá a bővítéséhez, és építettek rá még további négy emeletet.

A torony impozáns magassága 56 méter, és jelenlegi dőlésszöge 5 fokkal tér el a függőleges vonaltól, évente pedig egy millimétert mozdul el. Hosszú ideig zárva tartották a látogatók előtt, ám egy nemzetközi szakértői csapat segítségével sikerült negyven centimétert "kiegyenesíteni" rajta, így most már újra felfedezhetjük. A teraszra való feljutás izgalmas kihívást jelent, hiszen 294 lépcsőfokot kell megmászni, hogy elérjük a csodás kilátást.

A Dóm lenyűgöző fehér márványból épült, és öt hajóval büszkélkedhet. Az építkezés már az 1060-as évek végén megkezdődött, de csak évszázadokkal később, a 4. század közepén fejezték be, és ekkor került sor a felszentelésére is. A templom belső terét fekete és fehér márvány díszíti, elegáns tartóoszlopokkal, amelyek még inkább kiemelik a hely szentélyének szépségét. Különösen figyelemre méltó a 14. századi szószék, amelyet Pisano mester keze alkotott, valamint a freskókkal gazdagon díszített hajók és a gyönyörű bronzajtók, amelyek mind-mind a Dóm páratlan művészeti értékét tükrözik.

LUCCA kihagyhatatlan úticél egy toszkán körút során, így Pisa után mi is Luccának vettük az irányt. Ez a Pisa és Firenze közt félúton található kisváros lenyűgöző, és kiválóan megőrzött történelmi központtal, valamint két látványos toronnyal is rendelkezik. Bár nincsenek olyan szimbolikus értékű műemlékei, mint amilyen Firenzében a Dóm vagy Pisában a Ferde torony, amelyekről azonnal beazonosítható a város, Lucca sajátos hangulata mégis elbűvölő.

A négy kilométeres hosszúságú és 12 méter magas városfal gyönyörűséges óvárost ölel körül, amely festői sikátorokkal és csendes, bájos kis terekkel csábítja el a látogatókat. A fal összesen 10 bástyát és hat kaput rejt, közülük három - a Porta Santa Maria, Porta San Donato nuova és a Porta San Pietro - az építés időszakával egyidős. Lucca nem csupán palotáiról, tornyairól és díszes templomairól híres, hanem gyakran emlegetik a "száz templom városaként" is. Ezek az épületek mind a város egykori fénykorának emlékét őrzik. Különösen figyelemre méltó a román stílusú San Michele al Foro templom, amelynek lenyűgöző homlokzata a 13. századból származik, és mely a város történelmi gazdagságát hirdeti.

A Szent Fridian-templom homlokzata a város egyik leglenyűgözőbb látnivalója, melyet egy csodás freskó díszít. Az 1147-ből származó bazilika a toszkán középkor román stílusának élő példája, és Lucca építészeti örökségének egyik kiemelkedő alkotása. Külső megjelenése a San Michele templomhoz képest visszafogottabb, de a négyzetes alaprajzú harangtornya és az egyenes vonalú harangláb továbbra is a középkori építészet sajátos jellemzőit tükrözi. A legfigyelemfelkeltőbb elem azonban a homlokzaton található, aranyszínű freskó, amely a Megváltó Krisztus mennybemenetelét örökíti meg, lenyűgözve a látogatókat.

A tornyok közül a legérdekesebb Guinigi családé, amely messziről kitűnik a tetején lévő tetőkertjével, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílik a városra. A 14. században Lucca fénykorában a falak legalább 200 toronnyal (Torri) rendelkeztek, amelyek a család vagyonától és presztízsétől függően egymást próbálták magasságban is felülmúlni. A 16. századtól szinte mindegyiket lecsökkentették, és reneszánsz palotává alakították. Az egyik szerencsés kivétel éppen a román-gótikus stílusú Torre Guinigi.

Városnézésünk során egy izgalmas felvonulásba botlottunk, ahol a zászlódobálás látványa igazán lenyűgözött minket. Aki látta a Napsütötte Toszkána című filmet, az biztosan emlékszik a középkori zászlódobálók híres versenyére, amely tele volt színes forgataggal és izgalommal. Lucca büszkesége, Giacomo Puccini, a zeneszerző, akinek a szülőháza ma múzeumként várja a látogatókat, szintén hozzájárul a város kulturális örökségéhez.

SIENA: Toszkána gótikus ékköve, melynek varázslatos városközpontja, a "centro storico", méltán érdemli meg az UNESCO Világörökség listáján való helyét. Már az etruszkok korában is lakott település volt, így gazdag történelmi örökséggel büszkélkedhet. A város legismertebb nevezetességei között található a lenyűgöző katedrális és a híres kagyló alakú Piazza del Campo, ahol a Palazzo Pubblico, a 14. századi városháza áll. A 105 méter magas torony a város látképének ikonikus részévé vált. Az egész település e tér köré rendeződik, és minden szűk, hangulatos utcácska ide vezet, míg a teret impozáns palotaszerű épületek ölelik körül. Siena igazi időutazás a múltba, ahol a történelem és a művészet harmonikusan találkozik.

A város fő attrakciója a lenyűgözően díszített Fonte Gaia szökőkút, amely az Örömforrást szimbolizálja. A vöröstéglás San Domenico-bazilika impozáns komplexuma a Camporegio dombon emelkedik, és Siena legfontosabb vallási épületének számít, egyben a helyi spirituális élet középpontja is.

A sienai dóm Olaszország egyik legjelentősebb gótikus katedrálisa. Teljes neve: Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta. Siena leghíresebb turisztikai attrakciója ez a hatalmas monumentális komplexum, amely a katedrálison kívül magába foglalja a keresztelőkápolnát, a Piccolimini-könyvtárat, a Mennyország kapuját, a Befejezetlen homlokzati panorámát, a Kriptát és a Szent Bernát oratóriumot.

A szabadon álló, 77 méter magas harangtorony, más néven campanile, közvetlenül a dóm mellett emelkedik. A befejezetlen homlokzat lenyűgöző panorámát nyújt, és Siena egyik legszebb kilátópontjának számít. 1339-ben, amikor Siena hatalma a csúcson volt, a város vezetői úgy döntöttek, hogy bővíteni fogják a már meglévő dómot. Azonban a következő évek pestisjárványa és a romló gazdasági környezet miatt a munkálatokat felfüggesztették, végül pedig soha nem folytatták.

Toszkániai utazásunk során egy különleges természeti csodát fedeztünk fel, amely nemcsak a táj szépségével, hanem a gyógyító erejével is lenyűgözött minket: a híres Saturnia hőforrást. Bár ez a megálló kissé eltért a városnézős programunktól, úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy élvezzük a természet adta kincseket. A Cascate di Gorello vízesésből eredő 37 fokos termálvíz minden másodpercben 800 liter mennyiségben zúdul a sziklakádakba és kis medencékbe, amelyek a természetes erózió következtében alakultak ki. Itt nem csupán a víz hőmérséklete, hanem a környező táj varázsa is elragadó élménnyé tette ezt a látogatást.

A víz színe káprázatosan türkizkék, kéntartalma miatt pedig kellemesen lazító, fájdalomcsillapító hatású, a benne lévő ásványi anyagok és gázok pedig kedvezően hatnak a keringési és légzőszervi rendszerre, de bőrhámlasztó és egyben bőrmegújító hatású is.

A délutáni városnézés sem maradhatott ki a programból, így a fürdőzés után ellátogattunk egy közeli, mesés középkori "kőfaluba", Montemeranóba. Sajnos, mire megérkeztünk, már sötétedett, így a városkát csak az éjszaka titokzatos köntösében láthattuk. Mégis, hatalmas élményt jelentett sétálni az ódon, festői falak között és felfedezni a szűk sikátorok varázsát. Az árnyak játékában a hely szelleme életre kelt, és a város misztikus atmoszférája magával ragadott minket.

Mintha egy élő festménybe léptünk volna, ahol a kőházak és virágokkal díszített, keskeny macskaköves utcák varázslatos atmoszférát teremtenek. Itt, ebben a mesés környezetben, az idő mintha megállt volna. Minden látogató, aki a valóság keretein belül érkezik ide, ne hagyja ki a San Giorgio-templomot, mely a térség egyik legelragadóbb építménye, híres gyönyörű középkori freskóiról.

SAN GIMIGNANO. A "középkori Manhattan"-nek is nevezett San Gimignano az egyik legismertebb toszkán kőváros, tornyai már messziről láthatók, amint közeledünk a kacskaringós utakon a dombtető felé. Ma 7600 lakosával csak egy falu, érdekes, hogy ugyanennyi lakosa volt 1227-ben is, akkor azonban egy tekintélyes nagyságú városnak számított. A történelmi magja picike, kb. 900 méter az egyik kaputól a másikig, tehát könnyen bejárható. A fénykora az 1348-as pusztító pestisjárvány következtében ért véget, amikor is a város lakóit megtizedelte a "Fekete Halál".

A hanyatlás folyamatát jelentősen befolyásolták az arisztokrata családok közötti végtelen hatalmi harcok. Végül, 1351-ben San Gimignano városa önszántából hódolt be Firenzének, amely már számos alkalommal próbálta meghódítani ezt a fontos települést.

A behódolás ígérete a védelem és támogatás reményével kecsegtette, ám ehelyett egy fokozatos leépülés vette kezdetét. Ennek következtében a város fokozatosan elveszítette korábbi dominanciáját, elszegényedett, és szinte teljesen kiüresedett.

Ez a város különleges kincse, hiszen a történelmi városmag megőrződött. Itt senki sem kísérelte meg az épületek átalakítását vagy modernizálását, ahogyan azt sok más helyen tették. Ennek köszönhetően ma is csodálhatjuk az óváros eredeti báját és varázsát.

A leglátványosabb műemlékek természetesen a lakótornyok, amelyek a hatalom jelképének számítottak a középkorban. A leghíresebb látnivalók nagyon kis területen összpontosulnak, a főtéren egymás szomszédságában áll a Dóm (Colleggiata di Santa Maria Assunta), valamint a Városháza (Palazzo del Popolo). A ma itt látható Dómot a 12-13. században építették egy korábban itt álló templom maradványait felhasználva.

San Gimignano másik figyelemre méltó tere a Ciszterna tér, amelynek formája egy szabálytalan háromszögre emlékeztet. A középkor idején ez volt a város kereskedelmi életének szíve, ahol kézműves műhelyek, üzletek, kocsmák és vendéglők sorakoztak egymás mellett. (Sokan állítják, hogy itt található Európa legfinomabb fagylaltja.) A tér legérdekesebb építménye az Ördög tornya, amely körül egy izgalmas legenda kering. A történet szerint a torony gazdája hosszú hónapok után tért vissza utazásából, és döbbenten vette észre, hogy a torony mérete megnövekedett a távolléte alatt, amit a rejtélyes változásokat a pokolbéli lények művének tulajdonított.

Bár VOLTERRA ezúttal nem szerepelt a programunkban, utólag visszagondolva, igencsak sajnálom, hogy nem szántunk rá időt. Csak néhány óránk volt a kisváros felfedezésére a következő kötelező program miatt, így nem tudtunk mindent alaposan megismerni, de így is bőven akadt látnivaló, ami az ódon, varázslatos atmoszférájával lenyűgözött minket.

Volterra, etruszk nyelven Velathri, a tizenkét legjelentősebb etruszk város közé tartozott. A város múltjának emlékeit a régi városfal két kapujának oldalán álló masszív kőblokkok, valamint a közelmúltban feltárt etruszk sírok őrzik, amelyek a település határain belül találhatók.

A város évszázadok óta ismert az alabástrom feldolgozásáról, aki tehát ide ellátogat, egy alabástrommal díszített ékszert kötelező vásárolnia.

Volterra háromezer éves történelmi hagyománnyal rendelkezik, történelmi központjában a szűk macskaköves utcák gyönyörű terekre vezetnek, ahol középkori toronyházak és paloták láthatók, a Guarnacci Etruszk Múzeum pedig Európa egyik legrégibb nyilvános múzeuma. Volterra legrégibb toronyháza egy toronycsoport, amelyet a szardíniai király kincstárnoka építtetett.

Az impozáns Palazzo dei Priori a 13. század óta az önkormányzat székhelye.

Tornya, mely az ég felé nyúlik, egy impozáns erődítmény képét idézi. Homlokzata a firenzei magisztrátusok címere mellett számos elegáns, bordázott ablakkal büszkélkedik, amelyek különlegessé teszik az épületet. Azok számára, akik látták az Alkonyat című filmet, ez az épület ismerős lehet; hiszen ez az a kapu, amelyen Edward kilépett, hogy felfedje titkát a nézők előtt.

Bár sajnos nem volt alkalmunk ellátogatni a Római Színházhoz, amelyet az 1950-es években tártak fel, mindenképpen ajánlom, hogy tegyétek meg! Ez a lenyűgöző építmény az i.e. 1. század végéről származik, és körülbelül 3500 néző befogadására volt képes. A 3. század végén azonban elvesztette eredeti funkcióját, és a helyén fürdőlétesítményeket alakítottak ki. Az építmény legmagasabb pontján felfedezhetjük az etruszk Akropolisz maradványait, valamint egy római ciszternát az 1. századból, amely egykor a város ivóvíz ellátásáért felelt. Manapság a terület a Volterra Nemzetközi Római Színházi Fesztivál színhelyévé vált, így a történelem és a kultúra találkozásának izgalmas helyszíne!

Lajatico, Andrea Bocelli szülőfaluja, egy különleges állomás volt számunkra azon a napon, amikor a gasztroturizmus élvezeteit kutattuk. Ez a kis falu, amely gazdag történelmi és természeti szépségekben, legfőképpen a világhírű tenorának köszönheti népszerűségét. Minden évben megrendezésre kerül itt egy lenyűgöző koncert a Teatro del Silenzióban, egy varázslatos szabadtéri színházban, ahol Bocelli hangja betölti a levegőt, és varázslatos élményt nyújt a látogatóknak.

A Csend Színháza egy varázslatos hely, amelyet a környező dombok lágy vonalai formáltak meg, létrehozva egy természetes amfiteátrumot. 2006-ban debütált itt az első "évszak", egyfajta kísérlet, amely az eredeti elképzelések szerint évente egyetlen előadást kívánt volna színpadra állítani. Azóta azonban a program bővült, de az igazi csúcs minden évben a koncert, ahol a világhírű Bocelli varázsolja el a közönséget. Ekkor a falu és a környező vidék nyüzsgő forgataggá alakul, hiszen 150 ezer látogató érkezik, hogy részesüljön ebben a felejthetetlen élményben. A koncert után azonban a csend újra visszatér, mint egy régi ismerős, hogy pihenni engedje a tájat. A falu maga is művészi szellemben él: tele van színes virágokkal és különleges művészeti alkotásokkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz a különleges atmoszférához, ami itt uralkodik.

Nagy szerencsénk volt, aznap, hogy ott jártunk, avatták szülőfalujában Bocellit a Kultúra Lovagjává. Amikor megérkeztünk, már díszítették a település főterét az ünnepségre. Az állatfarmra menet, ahol finom kecskesajtokat kóstolgattunk, a háza mellett vezetett el az utunk, és olyan szerencsénk volt, hogy láthattuk őt, kint az udvaron.

Az állatfarm látogatása után egy lenyűgöző olívafeldolgozóhoz látogattunk, ahol felfedezhettük a toszkán arany készítésének titkait. A helyszínen különböző ízesített olajokat kóstolhattunk, amelyek valódi ízbombaként robbantak a szánkban. A nap végén pedig egy közeli pincészetben folytattuk a kalandot, ahol egy felejthetetlen borkóstolóval zártuk a programot, felfedezve a helyi borok gazdag ízvilágát.

FIRENZE. Utazásunk záró állomása a toszkán gyöngyszem, a Medici család hajdani székhelye, Firenze volt. Bár nem először jártam itt, idegenvezetőnk lenyűgöző tudása révén számos új felfedezést tehettem. A város felfedezése ezúttal nem a napfényes időjárásról szólt; a szakadó esőben bóklásztunk, ami kissé tompította a hely varázsát. Firenzében a távolból azonnal feltűnik a narancsos-piros kupolájú Duomo, Olaszország egyik legimpozánsabb temploma, amely a modern kor előtt Európa legnagyobb templomaként tündökölt. A maga 8300 négyzetméteres alapterületével és 107 méteres magasságával ez a dóm nem csupán a város legmagasabb épülete, hanem a firenzei identitás szimbóluma is. Ez a monumentális templom tökéletesen tükrözi Firenze örök ambícióját, hogy mindig az élen járjon.

A dóm közelében kihagyhatatlan látnivaló a Battistero (keresztelőkápolna) és a Campanile (harangtorony) is. A nyolcszögletű Battistero a város egyik legrégebbi építménye, amelynek alapjait már a 4. században letették. Ezen kívül a belváros felfedezésére is érdemes időt szánni, hiszen ott található az Uffizi, amely a világ egyik legnevesebb és leggazdagabb művészeti gyűjteménye. Ez a múzeum nem csupán Olaszország, hanem a világ egyik leglátogatottabb szépművészeti intézménye is, tele lenyűgöző alkotásokkal, amelyek a művészet történetének kiemelkedő pillanatait idézik fel.

Természetesen! Íme a szöveg egyedi változata: Kihagyhatatlan látnivaló Firenze szívében a Ponte Vecchio, amely 1345-ben készült el, és a világ egyik legismertebb hídjaként tartják számon. Ez a város legrégebbi hídja, amely különleges atmoszféráját a megmaradt középkori műhelyek adják, ahol kezdetben hentesek, vargák és patkolókovácsok dolgoztak, majd később az aranyművesek vették birtokba őket – ma is aktívan működnek itt. Az Öreg híd az Arno-folyót íveli át annak legszűkebb szakaszán. Neve nem csupán a középkorból ránk maradt épületekre utal, hanem arra is, hogy ezen a helyen már az etruszkok idejében is létezett egy folyóátkelő.

Ennyi fért a hatnapos programunkba, de mint az elején is írtam, Toszkánába nem elég egyszer ellátogatni, sok-sok felfedezésre váró helyével arra ösztönöz, hogy újra és újra visszatérjünk ide, s a sok-sok élmény mellett magunkkal vigyünk egy darabot toszkán életérzésből, az itteni emberek kiapadhatatlan életszeretetéből is.