Idén a farsang ünnepi időszaka ezen a napon zárul, és ezzel egy időben elkezdődik a nagyböjt.

A nagyböjt időszaka a farsang vidám napjainak végét jelzi, és negyven napon át tart, hamvazószerdától egészen nagyszombatig. E hagyományos időszakban a konyhákban olyan ínycsiklandó fogások készülnek, mint a savanyú káposztás és kolbászos levesek, például a zamatos korhelyleves, a zselés kocsonya, a disznótoros csemege, valamint a frissen sült disznósajt. Az ünnepi asztalról nem hiányozhatnak a zsíros sültek, pecsenyék és a fánkok sokféle változata sem. Ezek a kedvenc falatok nemcsak ízletesek, hanem már a felsorolásuk is felfokozza az étvágyat, annyira csábítóak!

Február végén és március elején a keresztény vallási előírásokat nem követők körében is sokan érzik, hogy ideje visszafogni az étkezéseket. Ez nem mindig tudatos döntés; sokszor csupán ösztönösen cselekszünk, különösen, ahogy a téli kabátok lassan lekerülnek rólunk, és a ruhák egy kicsit szorosabbak kezdenek lenni. A tavasz érkezésével tehát sokan, vallási meggyőződésektől függetlenül, kevesebb húst, édességet és alkoholt fogyasztanak. A hagyományok ilyenkor hasznos támaszaink lehetnek, hiszen segíthetnek abban, hogy meghatározzunk egy időszakot, amikor visszafogjuk a mulatozást és az evést-ivást. Ki lenne az, aki szeretné kihagyni a húsvéti asztal bőséges kínálatát, igaz?

Úgynevezett mozgóünnep a farsangot lezáró hamvazószerda, a nagyböjt, húsvét és pünkösd is.

A nagyböjt, latinul quadragesima, egy különleges időszak a húsvét előtt, amely a mélyebb elmélyülés és a lemondások jegyében telik. Ez a hagyományosan bűnbánati időszak a lelkünk megújulásának lehetőségét kínálja. A Biblia Máté Evangéliumában említi, hogy Jézus negyven napot töltött a pusztában böjtölve, ami a hit és az önfegyelem szimbólumává vált. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a történet nem arra szolgál, hogy példaként kövessük a kínzó böjtöt; inkább arra ösztönöz, hogy saját utunkat járva, tudatosan és mértékkel közelítsünk a böjtöléshez.

A fennmaradt, ma is gyakorolt szokások egyik legszigorúbbja az úgynevezett negyvenelés. A nagy önfegyelmet igénylő szokás azt jelenti, hogy a hívek a nagyböjt negyven napja alatt összesen csak negyvenszer esznek. Korábban a muszlim ramadánhoz hasonlóan egészen koraestig semmit sem ettek a böjtölők.

Manapság igazán szigorú böjtöt két napra ír elő a katolikus egyház, hamvazószerdára és nagypéntekre, vagyis a nagyböjt kezdetére és végére. A felnőtt, jó egészségi állapotnak örvendő hívek ekkor a nap folyamán csak egyszer lakhatnak jól, de összesen három alkalommal étkezhetnek.

De mit is jelent számunkra a nagyböjt idején való tartózkodás? A Magyar Katolikus Lexikon szerint a böjti hagyományok és szokások az idők során jelentős változásokon mentek keresztül, különösen a 20. század gazdasági és társadalmi átalakulásai, valamint világnézeti zűrzavarai közepette. Ezen szokások aszketikus-erkölcsi szándékai fokozatosan háttérbe szorultak. A folyamatot tovább súlyosbították az egyházi rendelkezések fokozatos enyhítései, amelyek legkevésbé az idősek számára voltak kedvezőek. A nagyböjt szigorú szabályainak betartása a régi idők emberei számára a "jókedvű adakozás" lehetőségét jelentette, hiszen hitük szerint ami Istenért lemondásra kerül, azt a lélek bőségesen visszakapja. A folyamatos könnyítések ellenére a magyar parasztság a 19. század végéig csupán halat és olyan ételeket fogyasztott, amelyeket, ahogy a szegediek mondják, "csak a harmat nevelt", tehát kizárólag növényi alapú táplálékokat. Az enyhítéseket elutasító idős tápaiak szerint "könnyű a bűt túrún, kinyérön", ami azt jelenti, hogy az önmegtartóztatás hiányzik belőle.

Manapság a vallási irányzatok és egyéni meggyőződések sokszínűsége miatt a húsok, tejtermékek és tojás fogyasztása gyakran kerülendő. Az alkohol fogyasztása is hasonló megítélés alá esik. Emellett sokan a kerülendő élelmiszerek sorába sorolják a sós nassolnivalókat, édességeket, süteményeket és cukros üdítőket is. Ezek az ételek és italok sokak számára a kényeztetés és az élvezet forrásai, azonban sokan mégis tartózkodnak tőlük.