Horváth Péter: Léteznek olyan határok, amelyeket tilos átlépni.

A telefon mára szinte elengedhetetlen részévé vált a fiatalok mindennapjainak, sokszor helyettesítve a személyes kapcsolatokat. Az online zaklatások problémája pedig valóban aggasztó mértékeket öltött, ami sürgős intézkedéseket követel - nyilatkozta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke és a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója. Beszélgetésünk során a "szelíd erőszak" jelenségéről és a COVID-19 pandémia utóhatásairól is kifejtette véleményét.

Napjainkban egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy fiatalok, sőt, családtagok is egymás mellett ülve inkább a telefonjukat bámulják, mintsem egymással beszélgetnének. Az utóbbi években, a mobilkommunikáció robbanásszerű fejlődése óta sokan állítják, hogy alapvetően megváltoztunk. De vajon tényleg így van? Miben különböznek a „mai fiatalok” attól a generációtól, akik még a technológiai forradalom előtt élték iskolás éveiket? A digitális világba belenőtt fiatalok számára a kommunikáció nem csupán a beszéd, hanem a szöveges üzenetek és közösségi média platformok révén valósul meg. Míg a régebbi generációk számára a személyes interakciók és a közvetlen beszélgetések voltak a normák, addig a mai fiatalok gyakran a virtuális térben találják meg a kapcsolatokat. Ez a különbség nem csupán a kommunikáció formájában, hanem a szociális készségekben és a közösségi kapcsolatokban is megnyilvánul. A technológia tehát nemcsak eszköz, hanem életmód is, amely új kihívásokat és lehetőségeket teremt. A kérdés tehát nem csupán az, hogy megváltoztunk-e, hanem hogy hogyan formálja ez a változás a jövőnket és a kapcsolódásainkat egymáshoz.

A gyerekek nem különböznek egymástól abban az értelemben, hogy tehetségesebbek vagy tehetségtelenebbek lennének, vagy hogy jobbak vagy rosszabbak lennének az előző generációkhoz képest. Az ő fejlődésüket elsősorban a külső körülmények alakítják, hiszen az életmódjuk jelentős átalakuláson ment keresztül. Ma már minden sokkal gyorsabb: az információk pillanatok alatt elérhetők, és a tudás forrásai nem csupán az iskola vagy a család. Az ő környezetük tele van ingerekkel, és ők maguk is keresik ezeket az ingereket. Ezért nem meglepő, hogy szinte minden öt percben ránéznek a telefonjukra, és a gyors, látványos videók után kutatnak. Míg régebben könnyebben merültünk el a hosszabb könyvekben vagy filmekben, ma a gyorsan pörgő, reklámszerű tartalmak vonzzák a fiatalokat, akik a folyamatos változásra és izgalomra vágynak.

Nyilvánvaló, hogy nem csupán a diákokkal áll kapcsolatban, hanem kollégákkal és korosztályához tartozó ismerősökkel is. Az a kérdés, hogy a felnőttkori munkatársi és baráti kapcsolatok, valamint az egymás közti kommunikáció hogyan változott az elmúlt 10-15 évben. Észlel-e különbséget? Melyek azok a tényezők, amelyek ezt a változást előidézték? Esetleg úgy érzi, hogy az emberek manapság zárkózottabbak vagy éppen ellenkezőleg, nyitottabbak lettek?

A mi generációnkat, az életkorunk miatt, nem annyira érintik a digitális eszközök, inkább a barátokkal való beszélgetésekre, kártyázásra és meccsek nézésére koncentrálunk. Ilyenkor a telefonok háttérbe szorulnak. Ugyanakkor észrevehető, hogy a fiatalabbak esetében a telefon gyakran átveszi a társaság szerepét, és sokkal kevesebbet kommunikálnak egymással. Úgy tűnik, hogy zárkózottabbak lettek, mintha a társasjátékok és a személyes beszélgetések helyett a telefon lenne az új "barátjuk".

A generációs törések mindig is jelen voltak a társadalom szövetében, azonban a kérdés az, hogy a mai megosztottság mélysége és intenzitása felülmúlja-e az előző évtizedek hasonló jelenségeit. Míg a múltban is tapasztaltunk különbségeket a különböző korosztályok között, a mai generációk közötti ellentétek talán még hangsúlyosabbá váltak, részben a digitális világ gyors fejlődésének és a társadalmi változásoknak köszönhetően. Tehát érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a mai generációk közötti feszültségek valóban mélyebb gyökerekkel bírnak-e, mint a korábbi évtizedek tapasztalatai.

A modern világ gyors ütemű fejlődése jelentős hatással van a generációk közötti kapcsolatokra és a családi dinamikákra. Az új technológiák és eszközök egyre sűrűbben bukkannak fel, ami sok esetben megnehezíti a régebbi generációk számára a beilleszkedést, vagy egyszerűen nem kelti fel az érdeklődésüket. Az évek során a távolságok nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is megnőttek. Korábban a gyerekek gyakran tanúi voltak a szüleik és nagyszüleik tevékenységeinek, hiszen a háztartási feladatok közös erőfeszítést igényeltek, és a családtagok együtt dolgoztak a mindennapi életben. Az emberek szomszédságukban segítettek egymásnak az építkezések során, így a gyerekek nemcsak a felnőttek munkáját láthatták, hanem aktívan részt is vehettek benne. Ez a közös munka, az "apa meg tudja csinálni" élmény mára eltűnni látszik, hiszen a legtöbb feladat elvégzésére szakembereket hívunk, és a családok közötti közvetlen együttműködés helyett sok esetben a távoli szolgáltatásokra támaszkodunk. Az ilyen változások következtében a fiataloknak egyre kevesebb lehetőségük van arra, hogy saját kezűleg tapasztalják meg a problémamegoldást és a kézművességet, ami a családi hagyományok és tudás átadásának fontos része volt.

Hogyan kelthetjük fel a gimnazisták figyelmét? A digitális világon túl.

Ha egy kicsit kilépnek a telefon által biztosított kényelmi zónából, és alternatív programokat ajánlunk nekik, mint például egy izgalmas kirándulás vagy egy közösségi feladatmegoldás, az felejthetetlen élményeket nyújthat. A tevékenység önmagában vonzó, de sokszor nehezen veszik rá magukat, hogy belevágjanak. Ha azonban egyszer már elindultak, akkor a varázs működik. Talán egy kis „szelíd erőszakkal” kell őket ösztönözni, hogy csatlakozzanak a programokhoz, és akkor hamarosan rájönnek, hogy mennyire élvezetes is lehet. Akár egy közös mozizás is ilyen formában működhet. Fontos, hogy közös élmények szülessenek; ha ezek hiányoznak, akkor a beszélgetések is elmaradnak.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektorhelyettese, Aczél Petra nemrégiben az InfoRádióban kifejtette, hogy a mai szülők legnagyobb félelme, hogy elveszítik a kommunikációs képességüket saját gyermekeikkel. Ez a jelenség különösen aggasztó, hiszen a fiatalok körében egyre gyakoribbá válnak a mentális és pszichés problémák, mint például a pánikbetegség, szorongás, alvászavarok és figyelemzavarok. Ön egyetértene ezzel a megállapítással? Ezen kívül, ha a szülő-gyerek kapcsolaton túl a tanár-diák viszonylatra is kiterjesztjük a kérdést, tapasztal-e hasonló jelenségeket?

Sajnálatos módon a jelenség egyre inkább elterjedt. Már a legkisebbek is a kezükben tartják ezeket a digitális eszközöket, és szívszorító látni, hogy a figyelmüket teljesen leköti egy tablet, miközben a családi vacsora remek alkalom lenne a beszélgetésre. Mindenki rohan, tele van a fejünk gondokkal, és így gyakran háttérbe szorulnak a közös játékok, filmnézések vagy éppen az étkezések. A szülőknek kiemelt felelősségük van abban, hogy alaposan megismerjék gyermekeik igényeit és érzéseit. Ha pedig nem észleljük időben a felmerülő problémákat, sajnos nem lesz lehetőségünk segíteni.

- Felnőttként talán már Magyarországon is egyre többen tudják, hogy nem ciki pszichológus segítségét kérni. Mi a helyzet a gyerekekkel, hozzájutnak-e szükség esetén szakember segítségéhez, van-e erre az iskolákban kapacitás?

- Egyre több diák maga is belátja, hogy ha nem tudnak neki otthon segíteni, egyáltalán nem szégyen szakember segítségét kérni. Nálunk félállásban dolgozik iskolapszichológus, és ki is tölti a munkaidejét a gyerekekkel való foglalkozás.

- A tanárokat fel kellene jobban készíteni a nehéz helyzetek kezelésére?

- Lehetséges, de a pedagógusnak inkább megfigyelőként és problémafelismerőként kell működnie. Nem biztos, hogy előnyös, ha a tanár olyan kapcsolatot alakít ki a diákjával, mint amilyet egy pszichológus vagy egészségügyi szakember.

- Az okostelefonok iskolákból való kitiltása eredményezett-e bármit, egyáltalán, valóban kitiltásról van-e szó?

- Valóban úgy jelent meg a nyilvánosságban, hogy kitiltják a telefonokat, de ezt valójában nem lehet megoldani, és nem is erről van szó. A vidékről bejáró gimnazisták például utazásukhoz applikációt használnak, a telefonnal fizetnek, az iskolában pedig tanulási célra is használhatják. Azzal az iránnyal, hogy ne nyomogassák órákon a telefont, ne a képernyőt nézve egyedül kószáljanak a szünetekben, egyet lehet érteni. Más kérdés, hogyan tudja ezt az iskola betartatni. Alsó tagozatban könnyebben, gimnáziumban nehezebben, az életszerűséghez kell igazodni, egyelőre működik.

- A mesterséges intelligencia betört-e már az iskolák hétköznapjaiba? Egyes telefonokon már könnyen elérhető például a ChatGPT, csak éppen a feltett kérdésekre gyakran még rossz válaszokat ad a gép.

A kérdésekkel való foglalkozás elengedhetetlen, és a digitális kultúra tantárgy keretein belül hamarosan napirendre kerülnek. Ha nem tárgyaljuk meg a felmerülő problémákat, könnyen az a helyzet állhat elő, hogy bizonyos válaszokat készpénzként fogadunk el. Ahogyan a matematikai eredmények esetében, itt is fontos, hogy minden információt alaposan ellenőrizzünk – ez a ChatGPT tapasztalatának egyik kulcsfontosságú tanulsága. Az ilyen jelenségek elkerülhetetlenek lesznek. Emlékezzünk csak vissza, amikor a golyóstoll használatát is megpróbálták korlátozni a gyorsasága miatt; az efféle tiltások azonban nem vezetnek eredményre.

Az online megtévesztések különösen komoly problémát jelentenek az idősebb generáció számára. Egy jelentős telekommunikációs cég hirdetése arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok tanácsaira érdemes hallgatniuk az idősebb családtagoknak, akik nem mindig vannak tisztában a modern technológiai világ kihívásaival. A hirdetés hangsúlyozza, hogy a fiataloknak fontos szerepük van abban, hogy figyelmeztessék az idősebbeket a személyes adatok megőrzésének fontosságára, hiszen ezek az adatok könnyen visszaélés áldozatául eshetnek. Tanárként azt tapasztalom, hogy a fiatalokban egyre inkább megjelenik a felelősségtudat, és sokan hajlandóak arra, hogy segítsenek idősebb családtagjaiknak a digitális világ kihívásaival való megküzdésben. Az, hogy a fiatalok jó példát mutatnak, nemcsak a saját biztonságuk érdekében fontos, hanem azért is, mert ezzel hozzájárulnak a közvetlen környezetük tudatosabbá tételéhez. A technológiai ismereteik átadása révén nemcsak a saját, hanem mások biztonságát is növelhetik, így valóban elmondható, hogy a fiatalok felelősségteljesen állnak hozzá a digitális kihívásokhoz.

- Sokkal több a tapasztalatuk, jobban tudják a fiatalok, mi az, amivel probléma lehet az online térben. Gyakran inkább az a probléma velük, hogy nem tudják, nem érzik, mi az, amit feltölthetnek a közösségi médiás felületekre, s mi az, amit nem, mi sért személyiségi jogokat.

- Zaklatásokra is gondol?

Így van, a zsarolás és a folyamatos stresszhelyzetben tartás valós, rendkívül súlyos probléma, amelyről nap mint nap érkeznek aggasztó hírek. Határozottan és azonnal cselekednünk kell, amikor ilyen helyzettel szembesülünk.

- Tehát az önök intézményében is előfordult már hasonló eset?

Természetesen, itt van egy egyedibb változat: "Igen, volt már hasonló eset, de szerencsére az érintett időben jelezte a problémát, így sikerült gyorsan megoldani a helyzetet. Ilyenkor fontos, hogy alaposan átbeszéljük a diákokkal és a szülőkkel, hogy léteznek bizonyos határok, amelyeket nem szabad átlépni."

Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani a robotizáció, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (AI) térnyeréséről, amelyek állítólag számos munkahelyet fognak megszüntetni, nemcsak a hagyományos gyártási szektorban, hanem a kreatív iparban is. Bár ez a megállapítás részben helytálló, sok esetben a valóság ennél árnyaltabb. Érdekes észrevenni, hogy a fiatalok pályaválasztását már most is erősen befolyásolja az a kérdés, hogy az általuk választott szakma vagy munkakör vajon fennmarad-e a következő 10-20 évben. A jövőbiztos karrier lehetősége nem csupán a munkaerőpiaci trendekre való reagálás, hanem egyfajta tudatosság is a fiatalok részéről, hogy olyan területeken helyezkedjenek el, amelyek képesek alkalmazkodni a technológiai fejlődéshez.

- Amennyiben a mesterséges intelligencia terjedése olyan ütemű lesz, mint most látjuk, akkor éppen annak felhasználásával fogják várhatóan a munkájukat végezni. De az orvosi, jogi, mérnöki, közgazdasági területekről azért sosem fog teljesen eltűnni az ember.