Hónapról hónapra, a 7. rész: Az EU-ban tapasztalható folyamatos elszegényedés és lemaradás Az utóbbi időszakban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Európai Unióban a gazdasági egyenlőtlenségek növekedése és az elszegényedés folyamata aggasztó mértéket ölt

Aranyigazság: az év végén elérkezik a számvetés ideje, és mi is ennek szellemében indítottuk el 12 részes sorozatunkat, amelyben hónapról hónapra feltárjuk azokat a legfontosabb, legérdekesebb, legizgalmasabb vagy éppen legkomolyabb eseményeket, amelyek az adott évben történtek. Most a júliusra esett a választásunk, és egy drámai témát emeltünk ki: 2024-re Magyarország sajnálatos módon az Európai Unió legszegényebb országává válik. Ezt nem csupán mi állítjuk, hanem a közös uniós statisztikai módszereket alkalmazó nemzeti statisztikai hivatalok által az Eurostat számára rendelkezésre bocsátott adatok is alátámasztják. Bár a kormány próbálta megcáfolni ezt a kijelentést, a tények makacsul ellenállnak a manipulációnak... Ráadásul mindannyian a saját bőrünkön érzékeljük ennek a valóságnak a következményeit.

Júliusban az Eurostat közzétette jelentését, amely az egészséges táplálkozás körülményeit vizsgálta az Európai Unió tagállamaiban. A dokumentumból egy aggasztó tény bontakozik ki Magyarországra vonatkozóan: tavaly a szegénységben élő magyar lakosság közel fele (44,9%) nem tudta biztosítani magának az egészséges ételek fogyasztását. Csak Szlovákiában volt ennél is rosszabb a helyzet, ahol ez az arány 45,7%-ra rúgott. Ezzel szemben az uniós átlag mindössze 22,3%, ami a magyar adatnak csupán a felét teszi ki.

A társadalom helyzete, valamint az elmúlt 14 év alatt végbement, Orbán Viktor által irányított gazdasági és társadalompolitikai intézkedések "eredménye" jól tükröződik egy figyelemre méltó statisztikában. Ez az adat azt jelzi, hogy Magyarországon a legnagyobb, 30,2 százalékpontos eltérés mutatkozik a társadalom egészének jövedelmi helyzete és a szegénységi küszöb alatt élők száma között. Ez azt jelenti, hogy azok, akik a szegénység határán élik mindennapjaikat, csupán minden második napon tudják megengedni maguknak, hogy húsos, halas vagy vegetáriánus ételt fogyasszanak.

Mindez természetesen nem lehet meglepő senki számára, tekintve, hogy 2024 a jövő nemzedéke számára is világosan kirajzolja azt a képet, amely szerint ez az esztendő lesz az, amikor sorra érkeznek a kézzelfogható adatok, tények és bizonyítékok. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy Orbán Viktor több mint 14 éve tartó kétharmados, alkotmányozó többsége hová vezette Magyarországot. Az egyre növekvő társadalmi különbségek, az elszegényedés és a méltatlan életkörülmények jelei a legszélesebb körben észlelhetők; ma már nem szükséges elutazni az ország legnagyobb problémákkal küzdő térségébe, Kelet-Magyarországra, hiszen Budapest külső kerületeiben is felfedezhetők ezek a tünetek. 2024-re a tudományos közvélemény által is elismert adatok fogják alátámasztani az ország sajnálatos hanyatlását.

Az idei év egyik legmegdöbbentőbb eseménye kétségtelenül az Eurostat legfrissebb jelentése, amely a legújabb elérhető adatokra alapozva rangsorolta az Európai Unió 27 tagállamát a vásárlóerőparitáson számolt egy főre jutó fogyasztás szerint. Ez a mutató, amely az EU átlagát 100-nak tekinti, lehetőséget ad arra, hogy a tagországokat összehasonlítsuk egymással. A 2023-as évre vonatkozóan pedig egy meglepő sorrendet állított fel.

Forrás: Eurostat adatbázis

Magyarázat: Aaz egyén fogyasztását mérő, vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt AIC-mutatóban benne foglaltatik a háztartások által beszerzett minden termék és szolgáltatás, függetlenül attól, hogy a háztartások maguk fizetnek érte, vagy az állam, vagy akár civil szervezetek. Az Eurostat szerint: ez a mutató a háztartások jólétét tükrözi.

Röviden összefoglalva: a helyzetünk aggasztó. 2010-ben még öt szocialista ország polgárai éltek jobban nálunk, de 2022-re már csak Bulgáriát sikerült megelőznünk. Az olyan tényezők, mint a Covid-járvány, a háborús infláció vagy a szankciók hatása, már nem lehet kifogás, hiszen ezek a problémák a többi uniós tagállamot is érintik. Míg más országok folyamatosan fejlődnek, mi legjobb esetben is stagnálunk. Például Bulgária egy év alatt 4 százalékpontot javított helyzetén, míg mi a 70 százalékos szinten ragadtunk. Ez azt jelenti, hogy a magyar egy főre jutó fogyasztás 30 százalékponttal elmarad az EU átlagától. Közben a rendszerváltás óta lenézett Románia is felzárkózott, 4 százalékpontot javítva a saját helyzetén. Hol van már az a nagyszájú ígéret, miszerint 2020-ra utolérjük az EU átlagát, és Ausztriát is? Tavaly a két ország közötti különbség már 47 pont volt.

Ismerve Orbán Viktort és embereit, természetesen ezt is meg tudják magyarázni (meg is próbálták utólag), de a tények makacs dolgok. S pontosan kimutatják, mekkora a felelőssége az ő kormányzásuknak. Megnéztük ugyanis, milyen előrelépést sikerült elérniük nekik és a többi uniós rendszerváltó országnak az egy főre jutó fogyasztás mutatójában. Orbán 14 éve alatt mindösszesen 10 százalékpontnyi javulás volt, ami ugyan a már korábban is jobban teljesítő országoknál jobb eredmény, de sehol sincs az akkor még utánunk kullogókhoz képest, amelyek szépen sorjában le is hagytak minket.

Természetesen az idei évben sem csupán az Eurostat adatai szolgáltak alapul a hazai szegénységi helyzet objektív megértéséhez. Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, az Egyensúly Intézet 2024-es szegénységfelmérése további fényt derített arra, hogy a statisztikai adatok mögött milyen valóságos, gyakorlati tapasztalatok rejlenek.

Íme néhány megdöbbentő, de a magyar valóságból kiindulva sajnos nem meglepő információ a legfrissebb kutatásból: a magyar lakosság körében minden ötödik ember kénytelen lemondani életfontosságú orvosi ellátásról, fűtésről vagy akár a napi étkezésről. A szülők 8%-a nem képes biztosítani gyermekei alapvető szükségleteit, míg 34% olyan súlyos helyzetbe került, hogy nem tudott eleget enni ahhoz, hogy etetni tudja csemetéit. Az infláció hatására az emberek egynegyede-harmada drasztikus költségcsökkentésre kényszerült, hogy átvészelje a mindennapokat.

A legfrissebb felmérések szerint a magyar lakosság körében a megélhetéshez szükséges havi nettó jövedelem minimuma 250 ezer forint, míg az átlagos megélhetéshez már 400 ezer forintról beszélhetünk. Érdekes azonban, hogy a megkérdezettek 45 százaléka arról számolt be, hogy nem képes biztosítani a szűkös megélhetéshez elengedhetetlen anyagi feltételeket. Ráadásul a válaszadók több mint fele, egészen pontosan 51 százalék, azt tapasztalta, hogy az utolsó három év alatt csökkent a vásárlóereje, ami tovább fokozza a gazdasági helyzet miatti aggodalmaikat.

2023 áprilisa óta a háztartások anyagi helyzete aggasztóan ingadozik, hiszen a közepes vagy nagy nehézségekkel küzdők aránya 21 és 24 százalék között mozog. Az adatok szerint a magyar háztartások 64 (!) százaléka csupán kisebb-nagyobb erőfeszítések árán tudja fedezni mindennapi kiadásait. Ennél is riasztóbb, hogy a válaszadók 39 százalékának már egy váratlan, 100 ezer forintos kiadás is komoly problémát jelentene, míg 32 százalék pedig teljesen tehetetlen lenne egy ilyen helyzetben. Ezek a számok drámai romlást tükröznek az előző időszakhoz képest, és arra utalnak, hogy 2023 novembere és 2024 májusa között az emberek anyagi helyzete és biztonságérzete jelentősen gyengült.

Összességében elmondható, hogy Magyarországon a lakosság körülbelül egynegyede vagy egyharmada, tehát körülbelül 2,5-3 millió ember él szegénységben. Ezen kívül a válaszadók 45-50 százaléka képes a jövedelméből megélni és fenntartani egy kiegyensúlyozott életformát. A fennmaradó csoport, amely 15-20 százalékot tesz ki, nem találkozik jelentős nehézségekkel a mindennapi kiadásokkal, sőt, képesek kisebb-nagyobb megtakarításokat felhalmozni, valamint fedezni egy hirtelen, váratlan kiadást is - áll a kutatás alapján készült jelentésben.

A sorozat eddig megjelent írásai:

Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője

**Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek** A hónapok múlásával egyre inkább kirajzolódik Orbán Gáspár csádi missziójának háttere és céljai. Az ifjú politikai szereplő, Orbán Viktor fia, nem csupán a magyar külpolitikában játszik szerepet, hanem egy tágabb geopolitikai színtéren is mozog, amelyben az orosz érdekek és befolyás is fontos tényezővé vált. Csád, mint afrikai ország, számos kihívással néz szembe, beleértve a politikai instabilitást és a gazdasági nehézségeket. Orbán Gáspár missziója nem csupán a magyar álláspont képviseletéről szól, hanem egyfajta közvetítő szerepet is betölt, amelyben a magyar érdekeket összhangba hozza az orosz stratégiákkal. Az orosz kormány, a helyi erőviszonyok átalakulásában érdekelt, lehetőséget lát Csádban a befolyásának növelésére. Ez a helyzet új kihívások elé állítja Orbán Gáspárt, aki fiatal politikai szempontból még formálódik, de máris komoly felelősséget visel. Az orosz érdekek és a magyar kormány céljai közötti egyensúlyozás nemcsak diplomáciai ügyességet, hanem mélyreható ismereteket is megkövetel a helyi politikai és gazdasági viszonyokról. Ez a misszió számos kérdést vet fel: Milyen hatással lesz ez a magyar-orosz kapcsolatokra? Mennyire sikerül Orbán Gáspárnak a helyi közösségek bizalmát elnyernie? A jövő hónapok eseményei talán választ adnak ezekre a kérdésekre, és megmutatják, hogy a fiatal politikai generáció hogyan képes alakítani a nemzetközi tájat.

**Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg nem ünnepelt 20. évforduló** Ahogy az évek múlnak, a múlt eseményei egyre inkább összefonódnak a jelenünkkel. Így történt ez a 20. évfordulóval is, amelyet a körülmények miatt nem ünnepeltek meg hivatalosan. Emlékeimben mégis élénken él az a pillanat, amikor először hallottam arról, hogy ez az évforduló közeledik. Az idő múlásával mindannyian tapasztaljuk, hogy bizonyos mérföldköveket nem mindig övez ünneplés. Az apró, de jelentős pillanatok, amelyek a mindennapok részei, sokszor háttérbe szorulnak a nagyobb események mellett. Mégis, ez a 20 év tele volt tanulságokkal és emlékekkel, amelyeket érdemes lenne megosztani. Bár a hivatalos ünnepség elmaradt, a szívünk mélyén tudtuk, hogy ez az évforduló különleges. Barátokkal, családdal és emlékeinkkel egyaránt megünnepeltük a közösen eltöltött időt, és visszatekintettünk azokra az élményekre, amelyek formálták életünket. Talán nem voltak virágok, torták és ünnepi beszédek, de a közelség és a megértés mégis mindennél többet ért. Egy évforduló nem csupán a számokról szól, hanem arról is, hogy mit jelentett számunkra az az időszak. Az emlékek, a nevetések és a kihívások, amelyekkel szembenéztünk, mind hozzájárultak ahhoz, akik vagyunk. Bármennyire is hivatalosan meg nem ünnepelt, ez a 20. évforduló számunkra mindig is különleges marad.