Háborús előkészületek? Az Európai Unió 100 milliárd eurót szánhat a fegyverkezési programokra.
Brüsszelben éppen folyamatban van az uniós források, a közös költségvetés és a felzárkóztatáspolitika reformjának előkészítése. Klubeseményünk keretein belül alapos betekintést nyerhet a kohéziós politika aktuális helyzetébe, valamint a határon átnyúló EU-s együttműködések dinamikájába is. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, hogy naprakész információkkal gazdagodjon!
Andrius Kubilius, az Európai Unió legújabb védelmi és űrügyi biztosa, első nyilatkozataiban merész célokat tűzött ki maga elé. Úgy véli, hogy a következő hétéves uniós költségvetés keretében a védelmi kiadásoknak a jelenlegi szint tízszeresére, közel 100 milliárd euróra kellene emelkedniük – számolt be róla a Politico.
Ez a megközelítés szerves része egy átfogó stratégiának, amely az ukrajnai háború tanulságaira épít. Célja az EU védelmi iparának megerősítése, a NATO-val való szorosabb együttműködés kialakítása, valamint az európai fegyverkezési tervek hatékony végrehajtása.
Kubilus kiemelte, hogy az Európai Unió védelmi stratégiájának központi pillére Ukrajna segítése, célja pedig a háború megnyerése Oroszország ellen.
Kiemelte, hogy az ukrán vereség súlyos következményekkel járhatna az EU biztonságára nézve, mivel növelné egy esetleges orosz katonai agresszió valószínűségét a tagállamokkal szemben. Emellett felhívta a figyelmet az orosz hibrid hadviselés veszélyeire, különös tekintettel az európai társadalmak ellen irányuló dezinformációs kampányokra.
Az uniós védelmi ipar fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges jelentős pénzügyi források mobilizálása. Kubilius véleménye szerint ezt különféle forrásokból lehetne megvalósítani, például közös adósságkibocsátás révén, vagy az Európai Beruházási Bank működési kereteinek rugalmasabbá tételével. Emellett a tagállamok költségvetési szabályai is akadályozhatják a szükséges források biztosítását, ezért javasolta, hogy a védelmi kiadásokat mentesítsék a GDP-arányos hiánykorlátok alól.
Az európai védelmi ipar harmonizálása kiemelt jelentőséggel bír, ám a tagállamok között ebben a kérdésben jelentős eltérések tapasztalhatók. Különösen a "Buy European" szabályozás szigorúsága körüli viták élesek. Franciaország élesebben fogalmaz, amikor azt szeretné, hogy az uniós támogatásokat kizárólag olyan fegyverek beszerzésére lehetne fordítani, amelyek legalább 80%-ban helyben, vagyis a kontinensen készültek. Ezzel szemben több más tagállam, a magyar elnökség javaslatára, egy alacsonyabb, 55%-os határt preferálna. Ez a különbség nem csupán a védelem költségvetését érinti, hanem a jövőbeli európai együttműködés alapjait is meghatározhatja.
Kubilius tervei között kiemelt szerepet kap az EU és a NATO közötti szorosabb együttműködés kialakítása. Meggyőződése, hogy az Európai Unió védelmi kiadásainak összhangban kell állnia a NATO által megfogalmazott ajánlásokkal, amelyek konkrét hiányosságokat tárnak fel, mint például a páncélos járművek, tüzérségi rendszerek és katonai brigádok kapacitása.
Kubilius szerint az autoriter rendszerek összefognak, ezért az EU-nak is szorosabban kell együttműködnie szövetségeseivel, hogy hatékonyabban készülhessen fel a jövő kihívásaira.
