Duna-híd robbanása Esztergomban - így zajlott Magyarország legmegpróbáltatóbb karácsonya.

1895. szeptember 28-án avatták fel az Esztergomot és a felső-magyarországi Párkányt összekötő Duna-hidat. Nevét nem másról, mint Mária Valériáról, Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született gyermekéről kapta. A hidat először 1919-ben, a visszavonuló cseh csapatok robbantották fel, csak az 1930-as évek végén építették újjá. A hányatott sorsú hidat éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 26-án a visszavonuló német hadsereg is felrobbantotta.

Nehezen lehet kétségbe vonni, hogy Magyarország legtragikusabb karácsonya az 1944-es évre tehető. Ekkor a szovjet erők több irányból közelítettek Budapesthez, és a lakosság a háború árnyékában próbált ünnepi hangulatot varázsolni. Azonban a valóság sokkal kegyetlenebb volt, mint amit bárki is remélt.

A heves utcai összecsapások éppen karácsony első napján robbantak ki: a Vörös Hadsereg első csapatai betörtek Budára, és december 25-én már komoly harcok folytak, 26-án pedig végleg bezárult a várost körülvevő ostromgyűrű - olvasható a National Geographic Magazinban.

A karácsonyi ünnepek idején a harcok főként a Rózsadomb festői területén, valamint a Szent János Kórház környékén, továbbá a fogaskerekű végállomás tájékán zajlottak. A konfliktusban német és magyar csapatok egyaránt részt vettek, vegyesen harcolva az ellentétes oldalakon. Különösen a Rózsadomb területén az I. Önkéntes Egyetemi Rohamzászlóalj katonái álltak helyt. A szovjet erők túlnyomórészt a 2. gárda-gépesített hadtest egy dandárjából, valamint egy nehéz harckocsi ezredből álltak. Ezek a páncélozott járművek egészen a Szent János Kórházig hatoltak, ahol a védelmet ellátó egységek, főként nehéz légvédelmi ágyúk segítségével számos harckocsit kilőttek.

Számvéber Norbert százados, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárának vezetője, a honvedelem.hu online portálon megosztotta gondolatait.

Nem csupán a fővárosban, hanem a vidéki területeken is intenzív összecsapások zajlottak. Esztergom környéke 1944 októberétől egészen 1945 március végéig véres konfliktusok helyszínévé vált, ahol sok honvéd szenvedett sérüléseket, vagy tragikus módon életét vesztette.

1944. december 26-án Esztergom-Párkány környékén véglegesen lezárult Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrű, miután az Ukrán 2. és 3. front csapatai bevonultak a városba. Az ezt követő év elején, 1945. január 1-jén megindult a német ellentámadás a Dunántúlon, amelynek célja a Budapesten rekedt magyar és német egységek felmentése volt. Ennek eredményeként január 6-án a német 711-es gyaloghadosztály 744. ezredének katonái elfoglalták Esztergomot, ezzel pedig megkezdődött a hónapokig elhúzódó állóháború a térségben. Esztergom védelmét a német csapatok mellett a magyar 2. honvéd páncélos hadosztály tagjai is biztosították. A folyamatos kisebb-nagyobb harcok ellenére a frontvonal megmerevedett, és a Duna vonulatától, a Szamárhegytől egészen a Búbánatvölgyön át Dorogig húzódott. Ez a helyzet lényegében március 21-ig fennállt. Esztergomba a nyugati irányból, a Táti úton lehetett bejutni, de a belövések és bombázások miatt ez csak éjjel volt biztonságos.

- idézte fel az eseményeket Nagy Miklós törzskapitány a Vitézi Rend online portálján. A Mária Valéria híd ebben az időszakban légitámadások célpontjává vált.

A torzó, amely szinte hat évtizeden át őrizte a második világháború szörnyűségeinek emlékét, végre új reményt hozott. A Mária Valéria híd újjáépítéséről 1998-ban született megállapodás, amelyet a szlovák és a magyar kormány képviselői egy évvel később írtak alá. A Párkányt és Esztergomot összekötő impozáns hidat 2001. október 11-én avatták fel, ezzel újra életet lehelve a két város közötti kapcsolatokba.