A mezőgazdasági eszközök ára folyamatosan emelkedik, de vajon akad-e olyan gazdálkodó, aki képes lesz megfizetni ezeket a költségeket? - Agro Napló

Öt kontinens 43 országából érkező 450 résztvevővel zajlott le Barcelonában a European Conference on Precision Agriculture (ECPA 2025), a precíziós mezőgazdasági technológiákhoz kötődő kutatások egyik legrangosabb nemzetközi fóruma. A program során 41 szekcióban összesen 181 előadás hangzott el, emellett négy poszterszekcióban 120 tudományos posztert is bemutattak az érdeklődőknek. A legfontosabb tanulságokról és tapasztalatokról Milics Gábor, a MATE Növénytermesztési-tudományok Intézet Precíziós Gazdálkodási és Agrárdigitalizációs Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára nyilatkozott lapunknak.

A szakmai konferencia 1402 oldalas kiadványában megjelent publikációkból és a gyakorlati bemutatókból egyaránt az derült ki, hogy a jelenlévő szakemberek érdeklődése lényegében két fő területre összpontosult: az aszályra és az automatizációra - mutatott rá lapunknak adott interjújában Milics Gábor.

A rendezvény egyik központi témája az volt, hogy a megváltozott talajtani és klimatikus viszonyok között fenntartható-e az öntözés nélküli szántóföldi növénytermesztés. Felmerült az a kérdés is, hogy érdemes-e bizonyos kultúrák termesztését feladni, és inkább mediterrán növényekre váltani. Noha a konferencia Spanyolországban zajlott, a téma Magyarország szempontjából is rendkívül aktuális: el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon van-e értelme kukoricát vetni az Alföldön, ha az öntözés lehetősége hiányzik.

- emelte ki a szakember. Mint mondta, az előadások másik része az automatizáció és robotizáció témáját, azon belül pedig elsősorban azokhoz a munkaigényes folyamatokhoz kötődő fejlesztéseket járta körül, amelyek a betakarítás környékére tehetőek.

A robotok fejlesztésének irányvonala egyre inkább arra fókuszál, hogy hatékonyan átvegyék a kézi munkaerő feladatait, miközben a szenzortechnológia alkalmazásával jelentős támogatást nyújtsanak a növényvédelem terén. E célból a gépeknek képesnek kell lenniük a haszonnövények és a gyomok, valamint más nem kívánt növények pontos elkülönítésére, és azonnali, célzott kezeléseket kell végezniük ott, ahol valóban szükség van rá. Bár a koncepció nem teljesen új, hiszen már hosszú évek óta dolgozunk hasonló megoldásokon, a folyamatos újítások és finomhangolások mindig izgalmas lehetőségeket kínálnak a fejlődésre.

- emelte ki Milics Gábor, majd hozzátette: míg régebben bizonyos folyamatokat több szakaszra bontottak, addig manapság a beavatkozások akár csak néhány centiméterre elhelyezkedő szenzorok segítségével is rendkívül precízen végrehajthatók.

Az egyre bonyolultabb technológiai fejlesztések nyilvánvalóan az eszközök költségeit is megemelik, ami felveti a kérdést: vajon lesz-e elegendő fizetőképes kereslet ezek iránt, vagy talán érdemesebb egyes feladatokhoz továbbra is a hagyományos kézi munkaerőt igénybe venni? A szakmai prezentációkon bemutatott például almaszedő, málnaszedő és szőlőszedő robotok azt mutatják, hogy a robotkarok már számos feladatot hatékonyan képesek ellátni, így a mezőgazdasági automatizálás jövője egyre inkább a gépek kezében van.

Milics Gábor véleménye szerint a lényeg sokkal inkább abban rejlik, hogy vajon az ilyen eszközök használata valóban megtérül-e, vagy sem?

Mi a kiállításon sokkal inkább a szántóföldi növénytermesztéshez kötődő fejlesztéseket, gépes megoldásokat néztük, és azt látjuk, hogy ezen a téren mindenképpen érdemes még elvégezni bizonyos finomhangolásokat. Amit viszont problémásnak látok, az az, hogy bár az informatika nagyon erősen jelen van már a szántóföldi növénytermesztés rendszerében, az informatikai rendszerek nem feltétlenül felhasználóbarát módon működnek. Sok helyen nincsenek meg azok az automatizált algoritmusok, amik ténylegesen kiszolgálnák a gazdálkodói igényeket. Emellett sokszor az az érzése támad a felhasználóknak, hogy az informatikusok gondolnak valamit, le is fejlesztik, az agronómussal viszont nem egyeztetnek. Így viszont nem az az eredmény, amire a gyakorlatban valóban szükség lenne. Nem véletlen, hogy sokan buknak is az ilyen fejlesztésekkel, hiszen olyan dolgokkal foglalkoznak, amire a gazdálkodóknak nincs igénye.

Milics Gábor véleménye szerint a precíziós mezőgazdasági technológiák elterjedését gátló tényezők között szerepel, hogy a gazdálkodók többsége még mindig kételkedik az adatok jelentőségében. Sokan nem ismerik fel, milyen előnyöket kínálhatnak számukra ezek az információk. Pedig a téradatok révén világosan feltérképezhetnék a táblán belüli eltérések okait, és a mérésekre alapozott, célzott beavatkozások segítségével jelentősen javíthatnák termelési eredményeiket.

A nemzeti szintű stratégiai tervezés valóban arra kell, hogy irányuljon, hogy a mesterséges intelligencia integrálódjon az agrárszektorba. Ugyanakkor a valóságban még távol állunk attól, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon a hazai gazdálkodásban. Milics Gábor véleménye szerint a gazdák felé irányuló kommunikációt fokozatosan kell építeni, apró lépésekben haladva. Fontos, hogy türelemmel és lépésről lépésre mutassuk be számukra a menedzsmentzónák és az adatalapú megoldások valódi értékét és hasznát.

Az én nézőpontomból két lehetséges irány vonatkozik erre a helyzetre. Az egyik az, hogy ha valaki nem hajlandó lépést tenni a technológiai fejlődés irányába, és nem kívánja magát alkalmazkodni ehhez az új úthoz, akkor idővel elkerülhetetlenné válik, hogy feladja a gazdálkodást. Sokkal előnyösebb helyzetben leszünk, ha a földterületünket olyan cégre vagy vállalkozásra bízzuk, amely rendelkezik a szükséges tudással és gépparkkal, és képes a jelenlegi technológiai színvonalon, megfelelő szakmai kompetenciával művelni a földet. Ha a gépek viszonylag magas bekerülési költsége miatt nem tudunk beruházni, akkor érdemes lehet egy bérgépes szolgáltatóval együttműködni, aki garantálni tudja a megfelelő munkaminőséget. Bár ez esetleg több kiadással járhat, a bevételek terén hosszú távon megtérülhet a befektetés.

Mint azt a professzor hozzátette, előfordulhat olyan is, hogy egy kisebb gazdálkodó tisztában van ugyan az adatalapú működés jelentőségével, a szükséges eszközpark beruházási költsége azonban túl nagy terhet jelentene számára. Ilyen esetekben szóba jöhet egy szakmai szerveződéshez való csatlakozás, vagy akár a terület bérbeadása is - egy kis csavarral.

A konferencián például megismerkedtek egy amerikai kutatóval, aki jelenleg az Egyesült Királyságban dolgozik, miközben észak-amerikai földjét bérgazdálkodásra adja ki. A szigorú szerződéses feltételeknek azonban része az is, hogy mielőtt a területen bármi történne, neki tulajdonosként joga van a meghozott döntéseket áttekinteni, és ha kell, azokat felülírni. Ily módon elérheti, hogy a beavatkozások ne rutinból, hanem valós adatok és szakmai megfontolások alapján történjenek. Ez a példa is kiválóan mutatja, hogy a precíziós gazdálkodás nemcsak technológiai, hanem szemléletbeli kérdés is - és ezen a téren még komoly lépésekre és változásokra van szükség itthon.