Drakula, a világ ikonikus alakja | ma7.sk Drakula, a vámpírok királya, nem csupán egy irodalmi figura, hanem a popkultúra egyik legmeghatározóbb szimbóluma is. Bram Stoker klasszikusa óta a sötét és titokzatos figura számos filmben, könyvben és egyéb műv

Éppen a 2024-ben debütáló Nosferatu című amerikai horrorfilmet nézem, és nem tudom megállni, hogy ne ráncoljam a homlokom. A filmben Dracula gróf román származásúként kerül bemutatásra, miközben az erdélyi táj hátterében egy ortodox templom emelkedik, és a helyiek románul beszélnek. Érdekes, hogy Bram Stoker, aki a 19. század végén elsőként rögzítette a gróf történetét, székely származásúként és Attila örököseként képzelte el a hírhedt vérszívót. Az 1897-ben publikált regényében azonban nyomát sem találjuk román karaktereknek; sőt, az író a gróf kastélya körüli lakosokat szlovákokként ábrázolja. A film tehát újraértelmezi a klasszikus legendát, és kérdéseket vet fel a kulturális identitásról és a történelmi hűségről.

Nekünk, székelyeknek, jogunk van arra, hogy büszkék legyünk örökségünkre, hiszen véreinkben sok bátor nép szelleme él, akik oroszlánként küzdöttek a túlélésért. Az európai népek olvasztótégelyében az Izlandról érkező ugor törzs hozta magával azt a harci szellemet, amelyet Thortól és Odintól örököltek. E harcosok, akiket a berserker állapotba került düh hajtott, olyan könyörtelen erővel harcoltak Európa partjain, hogy a helyiek között sokan már vérfarkasokkal azonosították őket. E hagyományok és legendák nyomán formálódik identitásunk, melyre mindig büszkék lehetünk.

Itt, amikor végre megérkeztek, hunokkal találkoztak, akiknek dühe olyan élénk lángoszlopként áradt végig a tájon, hogy az szinte megremegtette a földet. A halálra ítélt népek pedig úgy vélték, hogy ereikben a régi boszorkánymesterek vére csörgedezik, akik, miután száműzettek a szittyák földjéről, a pusztában ördögökkel kötöttek szövetséget.

Bolondok, bolondok! Kérdezem én, vajon melyik démon vagy boszorkány birtokolhatta valaha is olyan félelmetes erőt, mint Attila, akinek vére ma is áramlik ereinkben? Nem csoda hát, hogy mi egy hódító nép vagyunk, hogy büszkén álltunk meg a világ színpadán; hogy amikor a magyarok, lombardok, avarok, volgai bolgárok vagy a törökök vonultak határaink elé, mi bátran meg tudtuk őket állítani? Talán különös, hogy amikor Árpád és csapata végigsöpört a magyar őshazán, és ránk találtak, akkor mégis inkább megálltak a határon, mintha ezzel befejezettnek tekintették volna a honfoglalást?

"Amikor a magyar áradat kelet felé fordult, a győzedelmes magyarok szívük mélyéből atyafiaknak tekintették a székelyeket, és évszázadokon át ránk bízták a feladatot, hogy megvédjük hazánkat a törökökkel szemben" - írja Drakula gróf Bram Stoker regényének második fejezetében (41. old., 2021, Bartók Imre fordítása).

A rendkívül népszerű rémtörténet írója, Bram Stoker, a felvidéki Vámbéry Ármintól hallotta először a havasalföldi vámpír vajda mítoszát. Valójában a Kelet-kutató Vámbéry valószínűleg nem vámpírról beszélt, hanem egy brutális uralkodóról, akit később a hírhedt Vlad Țepeșhez kapcsoltak. Stoker regénye azonban teljes egészében a fantázia szüleménye, amely különböző karakterek, motívumok és történetek izgalmas keverékét alkotja meg, mindezt úgy, hogy a szerző sosem tette be a lábát a Kárpát-medencébe.

Regénye azonban teljesen átformálta a filmes tájat, hiszen szinte nincs olyan év, amikor ne bukkanna fel valamilyen új filmadaptáció ebben a műfajban. Ez pedig jól mutatja, hogy a közönség érdeklődése töretlen e téma iránt. Ennek következtében a román turizmus jelentős hasznot húz, sőt, egy egész iparág épült a történetek köré, mely új lehetőségeket teremtett a látogatók számára.

A törcsvári (Bran) és más, Drakulához kapcsolódó helyszínek évente körülbelül 450 ezer külföldi látogatót vonzanak, köztük számos amerikai turistát is. Érdekes módon azonban Vlad Țepeș neve, vagy bármilyen román vonatkozás, egyáltalán nem szerepel a könyv lapjain.

Stoker regényében a Borgói-hágó környékén élő emberek, akiket Drakula gróf kínozott, nem román származásúak, hanem szlovákok voltak. Érdemes megjegyezni, hogy a Borgói-hágó valójában nem Székelyföld területén található, és a szlovákok soha nem éltek ezen a vidéken.

1972-ben Radu Florescu és Raymond McNally írók a hírhedt kegyetlenségéről ismert Vlad Țepeș havasalföldi fejedelemhez kötötték Drakula grófot. Ez a nézet széles körben elterjedt, azonban számos állításuk csupán spekuláción alapult, amelyek később bizonyítékokkal megcáfolásra kerültek.

Drakula karakterét 1931-ben Lugosi Béla keltette életre, aki rendkívüli hitelességgel formálta meg a vámpír mítoszát. Ekkoriban azonban a román történelmi párhuzam még nem volt a köztudatban. Ahogy az évek teltek, egyre több filmes adaptáció született, és végül az 1992-es hollywoodi szuperprodukció már nyíltan elismerte ezt a kapcsolatot. Ez a lépés jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Drakula gróf figurája szinte teljesen összefonódjon Vlad Țepeș nevével, elmosva a határokat a fikció és a valóság között.

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár 1431-ben II. Vladot a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte, hogy a Kárpátokon túlról védje a Magyar Királyság keleti határát. Vlad felvette a magyar alapítású Sárkány Lovagrend lovagi címét, amely melléknév románosított verzióban változott Dracullá, utalva ezzel a rend sárkányos címerére.

Egyes feltételezések szerint viszont csak fia, III. Vlad, a török foglyokkal való kegyetlenkedései miatt kapta az ördögöt is jelentő Dracul, valamint a Karóbahúzó nevet.

Hunyadi János, Magyarország kormányzója, nem csupán politikai játszmák mestere volt, hanem a Havasalföldi trónhoz is közvetlen kapcsolatokat teremtett. III. Vlad, más néven Drakula, felfelé ívelő pályafutásához Hunyadi támogatása is hozzájárult, hiszen unokatestvérét, Szilágyi Jusztinát, feleségül adta neki. A történet azonban nem maradt ennyiben: Hunyadi Mátyás, a fiatalon trónra lépő király, egy idő után kétségekkel kezdett szemlélni egykori szövetségesét. A törökkel való kiegyezés gyanúra késztette, és végül cselszövést sejtve elfogatta Hunyadit. Először a budai várhegy bonyolult labirintusába zárta, majd a visegrádi Salamon-torony sötét börtönébe vetette, ahol tizenkét évet töltött. 1476-ban Hunyadi visszanyerte a havasalföldi trónját, ám a sors iróniája folytán, mindössze három hónappal később saját emberei végeztek vele. Levágott fejét Konstantinápolyba küldték a szultánnak, aki a látványosság kedvéért karóba húzatta, hogy mindenki láthassa. A történet klasszikus középkori drámának tűnik, de a rémregény elemei olyan ikonikus márkát teremtettek, amely Románia gazdaságának jelentős részét képezi ma is.

Mindezeket figyelembe véve, úgy tűnik, hogy mi, magyarok és székelyek is sokat nyerhetnénk a kultusz és a popkultúra globális brandjának előnyeiből. Sajnos azonban ezt a lehetőséget nem igazán akarják kihasználni sem a magyar, sem a székely közösség tagjai.

Bár Budán a várbarlang rejtélyes labirintusában létrehoztak egy lenyűgöző Drakula-kamrát, ahol a karóba húzottak erdeje, a kínzóketrec, a koporsó és a középkori béklyók mind a sötét középkor borzongató világát idézik, mégis érdemes lenne ennél többet kihozni belőle. Az élmény fokozása érdekében interaktív elemeket, izgalmas történeteket és látványos installációkat is bevezethetne, hogy a látogatók még mélyebben belemerülhessenek a legendák és a misztikum világába.