A kínai autóipar jelenlegi folyamatai sok szempontból figyelemre méltóak, és úgy tűnik, hogy a versenytársak legyőzése nem csupán cél, hanem egyfajta filozófia is. Az innovációk és a technológiai fejlődés révén a kínai gyártók egyre inkább dominálják a gl
A szakértő véleménye szerint a helyzetet tovább bonyolítja a technológiai áttörés folyamata is. "Az elektromobilitás terén költségek és nyersanyag-ellátottság szempontjából nem tudunk versenyezni Kínával" – hangsúlyozta. Megjegyezte, hogy a problémák gyökere nem technológiai, hanem inkább a költségszerkezetben rejlik: "A termékek továbbra is kiváló minőségűek, az ágazat nehézségei a költségszerkezetből adódnak."
A magyar gazdasági helyzet kapcsán Várkonyi megjegyezte: "Jelenleg egy olyan szakaszban vagyunk, ahol a V4-es országok között éles verseny zajlik a német gyártási kapacitások áthelyezéséért." Véleménye szerint az Energiewende és a bürokratikus terhek következtében Németország már nem számít vonzó helyszínnek, így a termelés fokozatosan Lengyelországba, Csehországba, Szlovákiába és Magyarországra költözik. "Például a Mercedes az európai gyártási kapacitásának egyharmadát Kecskemétről fogja biztosítani" - hívta fel a figyelmet.
A kínai autóipar helyzete egyre aggasztóbbá válik, hiszen a szektor nem tűnik fenntartható pályán haladónak. Az árak drámai csökkenése, a deflációs nyomás és a kíméletlen piaci verseny következtében minden résztvevő a túlélésért harcol. A helyzet logikája világos: az a vállalat marad életben, amelyik képes a lehető leggyorsabban jelentős gyártókapacitást és piaci részesedést kiépíteni. E cél elérése érdekében a profit kérdése másodlagossá válik, mivel a legfontosabb az, hogy a cég megkerülhetetlenné váljon a kínai gazdaság színpadán.
Most ez a verseny határozza meg az egész ágazatot. A cél nem a nyereség, hanem az, hogy - nagyon csúnyán fogalmazva - "dögöljön meg a konkurencia": száradjanak ki az anyagi forrásai, és az erősebbek söpörjék be, amit a gyengébbek elhagynak. Ez már rendszer- és kormányzati szinten is komoly problémát jelent, hiszen az egymás alá vágott árakkal hosszú távon senki sem tud mit kezdeni. Ugyanakkor ez a stratégia rendkívül hatékony abban, hogy kiszorítsa a nyugati gyártókat a kínai piacról - ők ugyanis nem számíthatnak állami finanszírozásra a veszteségeik fedezésére. Így történhetett meg, hogy mindössze négy év alatt a korábban kétharmados nyugati piaci részesedés helyét kétharmados kínai dominancia váltotta fel - kevesebb mint egy autóipari modellciklus alatt.
