Az önkéntesség varázslata Az önkéntesség egy különleges és csodálatos világ, ahol a szívünk és a cselekedeteink találkoznak. Ez a magasztos tevékenység nem csupán mások segítéséről szól, hanem arról is, hogy saját magunkat is felfedezzük és gazdagabbá vá

Mindenki a saját ízlése szerint tölti el a szabadidő pillanatait, legyen az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy éppen a természetben való barangolás. Vannak azonban olyan emberek, akik szívesen áldozzák idejüket mások támogatására. Az önkéntes munka nem a pénzért végzett tevékenység, hanem a szívből fakadó elköteleződés megnyilvánulása – ezt bizonyítja négy helyi hős inspiráló története is.

A gyermeki világ színesítése A gyermeki világ gazdagsága és sokszínűsége megérdemli, hogy egyedi árnyalatokkal és vibráló színekkel gazdagítsuk. Minden egyes gyermek sajátos látásmóddal és képzelőerővel rendelkezik, ami lehetőséget ad arra, hogy a körülöttük lévő valóságot egy különleges palettával töltsük meg. A színek nem csupán festéket jelentenek; ők érzelmeket, álmokat és történeteket hordoznak. Gondoljunk csak bele, milyen csodás lenne, ha a szürke hétköznapokat élénk sárga napsugarak, mély kék vizek és ragyogó zöld mezők ölelnék körül. A gyermekek fantáziája határtalan, így a világot saját elképzeléseik szerint formálják, hogy az mindenki számára izgalmas és inspiráló legyen. Ez a színezés nem csupán a külső környezetet változtatja meg, hanem a belső világukat is gazdagítja, hozzájárulva ezzel a személyiségük fejlődéséhez. Engedjük hát, hogy a gyerekek szabadon felfedezhessék a színek varázsát, és segítsünk nekik abban, hogy egyedi élményeiket és érzéseiket a világ elé tárják!

Kinga 48 éves, és még középiskolásként kezdett önkénteskedni. Egy helyi árvaházban segített, vigyázott a gyerekekre. Számára maradandó emlék, amikor egy roma származású kisfiú nagyon megszerette, és ragaszkodott hozzá.

"Mindig a kezemet fogta, és órákon át könyörgött, hogy vigyem haza, és készítsek neki töltött káposztát" - mesélte. Többször vitte haza a családjához, mígnem a kisfiút más városba helyezték.

Jelenleg az Alpha Transilvană Alapítványnál önkénteskedik, immár nyolc éve, ahol halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozik. Ez az időszak nemcsak a gyerekek, hanem a családjaik és az alapítvány munkatársai számára is jelentőségteljes, hiszen számos közös esemény, rendezvény és születésnap köti össze őket. "Még ha a gyerekek el is hagyják az alapítványt, mindig figyelemmel kísérem az életüket" - osztotta meg gondolatait.

Kingát mindig is támogatta a családja, és tőlük egy különleges nézőpontot sajátított el. Gyermekei szintén tele vannak lelkesedéssel és segítőkészséggel, ami részben a családi értékeknek köszönhető, hiszen szociális érzékenységük és empátiájuk is ebből fakad. "Hálás vagyok ennek a közösségnek, mert a tagjain keresztül nap mint nap egy új valóságot élhetek át, ahol minden apró lépés hatalmas lehetőségeket rejt."

"Én a marosvásárhelyi sürgősségi osztályon, a rohammentő szolgálatnál végzek önkéntes munkát" - mesélte a 21 éves Imre. Ez a lehetőség kezdetben csak az elsőéves hallgatói gyakorlat része volt számára, de az élmények és tapasztalatok annyira lenyűgözték, hogy másodévesként, egy vizsga sikeres letétele után, már hivatalosan is csatlakozott az önkéntes csapathoz.

"Az első élményem rendkívül kedvező volt" - osztotta meg. Ekkor értette meg igazán, hogy hányan küzdenek betegségekkel, és hogy mennyire hálásak tudnak lenni az emberek, ha támogatást kapnak. "Örömmel tanítanak minket, és napról napra figyelemmel kísérik lépteinket" - tette hozzá.

Másfél év alatt rengeteg tudást és tapasztalatot gyűjtött össze, ami arra ösztönözte, hogy önkéntes munkát vállaljon. Meggyőződése volt, hogy az egyetemen elsajátított elméleti ismeretek mellett a gyakorlati tapasztalatok is elengedhetetlenek a fejlődéséhez.

A munka világában nem csupán kedvező, hanem kihívásokkal teli helyzetek is adódnak. Mégis, orvosok, asszisztensek, ápolók és önkéntesek egyesítik erejüket, hogy életeket menthessenek. "A legszebb pillanatok számomra azok, amikor a páciensek arcán megjelenik a mosoly, és érzem a hálás tekintetüket" - osztotta meg Imre.

Szerinte ebben a szakmában a lelki támogatás és a biztatás a legfontosabb, hiszen sok odaadás és idő kell, hogy a munka gyümölcse beérjen. Családja, párja és barátai is támogatják ezen az úton.

"Végezetül csak ajánlani tudom ezt a tevékenységet bárkinek, bármilyen szakágban, mivel csak gazdagodni tudsz tudással, ismeretséggel s jó pillanatokkal."

Adrien 17 éves, lassan két éve önkénteskedik a színházban. Színészmesterség szakon tanul, ezért közel érzi magához a színházi világot. Emellett szeret emberekkel foglalkozni, így úgy érezte, ez a tökéletes út számára.

Első alkalommal kissé tanácstalan volt, amikor problémák merültek fel, de szerencséjére egy tapasztalt önkéntes segítette őt, akitől rengeteget tanulhatott a szükséges lépésekről. "Az első élményem nagyon kedvező volt, és már alig vártam, hogy újra részt vehessek" - osztotta meg élményeit.

A színházi önkéntesek szabadon választhatják meg, milyen feladatokat vállalnak az egyes előadások során. Adrienne számára a legörömtelibb pillanat, amikor az ajtónál fogadja a nézőket. „Csodálatos az egész csapat, és az, ahogyan összhangban tudunk együttműködni, egyszerűen lenyűgöző” - osztotta meg véleményét.

Az elmúlt két évben rengeteg tapasztalatot nyert, új embereket ismert meg, megtanulta a csapatmunka fontosságát, és betekintést nyert a színészek életébe is. Voltak nehezebb helyzetek - főleg előadás közben -, de mindig a protokoll szerint járt el. "Minél nyugodtabban kezeli az ember, annál hamarabb oldódik meg a probléma" - vallja.

Családja örömmel támogatja. Édesanyja javasolta is neki, hogy kezdjen el önkéntes munkát a színházban. Barátai is jó ötletnek tartották, sőt volt, aki kedvet kapott hozzá. "Mi azért vagyunk, hogy segítsünk az embereknek. Jó lenne, ha az emberek jobban figyelnének ránk, hiszen nem az önkéntesek hibája, ha valami rosszul történik - mi azért vagyunk, hogy segítsünk."

"2016. február 14. óta vagyok önkéntes tűzoltó a balavásári önkéntes tűzoltóknál" - mondta a 31 éves Zsolt. Egy baleset alkalmával kereste fel a tűzoltókat, és elmondta, hogy régóta figyeli a munkájukat, szeretne ő is segíteni. A válasz egyszerű volt: "Ezt a munkát csak úgy lehet csinálni, ha szereted, odaadó vagy, feláldozod a szabadidőd, és éjjel-nappal készen állsz a bajbajutottakon segíteni."

Zsolt gyermekkora óta elbűvölte a tűzoltók hivatása. Akkoriban még csak távolról, ámulva figyelte, ahogy a bátor lánglovagok megküzdenek a lángokkal, mostanra viszont már aktív résztvevője a tűzoltóság életének. Munkaidő után gyakran bevetésekre indul, sőt, sokszor reggelig is ott marad a csapatával. A riasztásokra jellemzően 10-15 percen belül megérkeznek, és rendszeresen rendeznek közös gyakorlatokat más tűzoltókkal. Ezek során olyan különleges helyzetekre készülnek fel, mint a személymentés tetőről, pincéből való kiemelése, vagy a különböző bevetési eszközök hatékony használata.

Egy emlékezetes eset a világjárvány idején történt: "Volt egy erdőtűz, és megkérdeztük az erdészt, meg lehet-e közelíteni a tűzoltóautóval. Azt mondta: 'Igen, persze, olyan az út, mint a bőr.' Ehhez képest, amikor odaértünk, mintha szántáson jártunk volna - még a nagyautóval is elakadtunk."

A munka nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő. Háznál tetőre kell mászni, erdő- és bozóttüzeknél hegyre vagy dombra cipelni a vízzel teli tömlőt. Lelkileg nehéz, mert az áldozatok között lehetnek gyerekek, rokonok vagy ismerősök is.

A csapatmunka ebben a szakmában rendkívül lényeges, hiszen a közös erőfeszítések révén érhetjük el a legjobb eredményeket. Emellett a gyorsaság is kulcsfontosságú, mivel ez alapozza meg a lakosság bizalmát és háláját. Zsolt üzenete azok számára, akik fontolgatják, hogy önkéntes tűzoltók legyenek:

"A tűzoltó oda megy, ahonnan mindenki más rohan. Menteni kell mások életét és vagyonát, miközben a saját épsége is veszélyben van. Ha szeretsz segíteni, képes vagy feláldozni a szabadidőd, és hajnali háromkor is felkelsz, ne gondolkodj sokat - egyre kevesebb az önkéntes tűzoltó, és szükség van ránk!"

Az önkéntesség sokszínűsége lenyűgöző: lehet egy kisgyermek ragyogó mosolya, egy beteg ember hálás pillantása, a közönség lelkesen zúgó tapsa, vagy egy megmentett otthon melegsége. Ami mindezekben közös, az a szívből jövő támogatás, amely képes hidat építeni emberek között. Ezek a történetek arra emlékeztetnek minket, hogy néhány óra önzetlen cselekedet csodákat tehet: nemcsak mások életét szebbé varázsolja, hanem a mi sajátunkat is gazdagítja.