Az 5 leglazább macskafajta: ezek a cicák szinte minden otthonban tökéletes társak lehetnek Ha macskát keresel, de nem szeretnél túl aktív, energikus kis kedvencet, akkor a következő öt lusta macskafajta remek választás lehet számodra. Ezek a cicák nemcsa
Mint minden hasonló jellegű összegzés kezdetén, itt is fontos hangsúlyozni: minden macska egyedi személyiséggel bír. A fajta mellett az állat viselkedésére és karakterére szignifikánsan hatással van a szocializációja, valamint a családi háttér. Ezért nem ritka, hogy egyes egyedek nem, vagy csak részben mutatják a fajtára jellemző tulajdonságokat.
Most, hogy ezt tisztáztuk, következzenek a lusta macskafajták a teljesség igénye nélkül.
Bűn lenne egy ilyen listát nem a perzsával kezdeni! Ennek a rendkívül ősi macskafajtának a felmenői valószínűsíthetően Mezopotámiából származnak, ám a modern perzsa sokkal inkább nyugat-európai találmány. A hosszú szőrzet egy természetes mutáció eredménye, a rövid orr azonban már szelektív tenyésztés révén jött létre. Fontos azonban tudni, hogy a nyomott arcú változat, vagyis a peke-face mellett doll-face, vagy más néven classic perzsák is elérhetők - sőt, ők voltak az eredetik -, melyeknek nincs megrövidülve az orr-része.
Alapvetően nyugodt cicák, akik nagyra értékelik a gazda társaságát és a szunyókálást, de az tévhit, hogy a perzsa egész nap fekszik. Játékos macskák a perzsák, akiknek úgynevezett kiscicaszerű kitöréseik vannak: az egyik pillanatban békésen pihengetnek, a másikban pedig üldözőbe veszik az egyik játékukat. Szinte minden háztartásba könnyedén beilleszthetők laza természetük miatt, és jól viselik a változásokat is.
Tehát perzsa pizsamában! E fajtát az 1950-es években kezdték el kifejleszteni, amikor is perzsa macskákat kereszteztek brit rövidszőrűekkel. Akkoriban ez a kísérlet meglehetősen vitatott volt, de miután megjelentek a shaded silver és chinchilla színváltozatok — amelyek jellemzően hosszú szőrű fajtákra voltak jellemzők — a közvélemény álláspontja némileg megváltozott. Érdemes megjegyezni, hogy a "rövidszőrű" kifejezés a fajtanevében némileg félrevezető lehet, hiszen a szőrzet hosszúsága valójában nem igazán rövid. Az angol nyelvterületen azóta már inkább egzotikus néven emlegetik ezt a fajtát, mivel a szőrszálak valóban rövidebbek, de a "rövid" kifejezés használata erős túlzásnak számít.
A perzsa macskák, legyen szó akár az egzotikus változatról, akár a himalájai fajtáról, mindannyian megosztanak bizonyos közös vonásokat. Ezek a cicák alapvetően imádnak pihenni, de ugyanakkor pajkos természetük révén még idősebb korukban is képesek előhozakodni a játékosság lángra lobbanásával, ami igazán szórakoztatóvá teszi a társaságukat. Rendelkeznek egy kivételes alkalmazkodóképességgel is, ami lehetővé teszi számukra, hogy szinte bármilyen háztartásban megtalálják a helyüket.
Az amerikai rövidszőrű macska származásának története szorosan összefonódik az európai telepesek kalandos útjával, akik 1620-ban a Mayflower hajón indultak az Újvilág felfedezésére. Ezek a cicák, akiket főként egerésző képességük miatt választottak ki, rendkívüli szívóssággal és kiegyensúlyozottsággal rendelkeztek, amely lehetővé tette számukra, hogy alkalmazkodjanak a legnehezebb körülményekhez is. Ezt a legendás alkalmazkodóképességet a mai amerikai rövidszőrűek is öröklik, így továbbra is híresek az élethez való rugalmas hozzáállásukról.
A lista szereplői között már eddig is nyilvánvalóvá vált, hogy a lustaság nem a haszontalansággal vagy az unalommal hozható párhuzamba. Sokkal inkább olyan macskákra gondolunk, akik mesterien gazdálkodnak az energiájukkal. Mellettük biztosak lehetünk abban, hogy ha pihenésre vagy összebújásra vágyunk, kedvenc kis cirmosunk nem fogja keresztülhúzni a számításainkat a függönyön végrehajtott mutatványaival. Az amerikai rövidszőrű imád játszani, és szinte minden dolog iránt érdeklődik, de a legnagyobb boldogságot akkor éri el, ha a családjával pihenhet. Szinte bármely háztartás számára tökéletes választás lehet: remekül kijön más állatokkal, fajtársaival, gyerekekkel és idősekkel egyaránt.
A legrégebbi angol macskafajták gyökerei valószínűleg a római házi macskákig nyúlnak vissza, akiket nagyra becsültek kiváló egerésző képességeikért. Idővel ezek a macskák kereszteződtek az európai vadmacska populációival, így kialakultak a robusztus, dús szőrű és erőteljes felépítésű egyedek, akik könnyedén alkalmazkodtak a környezeti kihívásokhoz. A viktoriánus korszak során különösen népszerűvé váltak, és elindult a tenyésztésük: az első macska kiállításokon a brit rövidszőrűek lettek az első hivatalosan elismert fajták, ezzel új fejezetet nyitva a macskatenyésztés történetében.
A brit rövidszőrű múltja tele van izgalmakkal és kalandokkal, de mára inkább a pihenést és a heverészést választja. Néha, emlékezve a régi szép időkre, egy-egy játékot is támad, mintha csak a fiatal éveit idézné fel. Ez a macskafajta rendkívül hűséges és odaadó társa a gazdájának, de az ölben való lustálkodás ritkán áll közel a szívéhez. A legfontosabb számára, hogy a szerettei körében lehessen, miközben a simogatások és gyürkészések nem mindig vonzzák. A gyerekekkel, kutyákkal és más állatokkal viszont türelmes és barátságos, bár a hordozást nem igazán kedveli. Kiválóan alkalmazkodik a csendes, magányos pillanatokhoz is, így olyan családokban is otthonosan érzi magát, ahol néha egyedül kell töltenie néhány órát.
Egy igencsak vitatott macskafajtáról van szó, amely nélkül a legjobbnak vélt fajták ranglistája nem lenne teljes. A skót lógófülű, akárcsak a perzsa, egy különleges alternatívát is kínál, amely a Scottish Straight néven ismert. A fajta modern képviselői Suzie, egy különleges istállómacska révén nyernek teret, aki a jellegzetes hajlított füleivel hívta fel magára a figyelmet. Különleges megjelenése miatt hamarosan megkezdődött a fajta tudatos tenyésztése. Azonban idővel kiderült, hogy a skót lógófülűek genetikai háttere komoly veszélyeket rejthet magában, mivel egy súlyos, sőt halálos betegség, az osteochondrodysplasia hordozói lehetnek. Ezért a tenyésztők szigorúan kerülik, hogy két lógófülűt párosítsanak, mivel az alomban születő kiscicák mindenképpen érintettek lennének a betegségben, amely a porcokra és csontokra gyakorol káros hatást. Ennek érdekében más fajták keresztezésével próbálják csökkenteni a genetikai problémák előfordulását, így a Scottish Straight néven ismert macskák is megjelennek az almokban, akiknél a fülek nem hajlanak, és ezzel a betegségtől is mentesek.
A skót lógófülűek és egyenes fülű rokonaik igazi gasztronómák: kedvenc időtöltésük az étkezés, miközben a mozgás nem éppen az erősségük. Ezért a gazdiknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy aktívan ösztönözzék a cicájukat a játékra és a mozgásra. Szerencsére nem lesz nehéz dolguk, mivel ezek a macskák rendkívül ragaszkodnak az emberekhez; a gazdájukkal való interakció igazán vonzó számukra. A társaság létfontosságú számukra, hiszen az egyedüllétet nehezen viselik. Ha társaságra van szükségük, az lehet kutya, másik macska, ember vagy akár gyerek is – mindegyikükkel remekül kijönnek, szívesen osztoznak a figyelem és a szeretet élményében.
