Algéria gyarmatosítása Franciaország által egy komplex és fájdalmas fejezete a történelemnek, amely számos következménnyel járt az algériai nép számára. A 19. század közepén kezdődött francia hódítás során, 1830-ban, Algéria fokozatosan a francia birodalo

Franciaország és Algéria viszonyában újabb feszültség bontakozott ki, miután Tebboune, Algéria köztársasági elnöke, éles kritikát fogalmazott meg Franciaországgal szemben, vádolva azt a gyarmatosító magatartás fenntartásával. A francia vezetés azonban ahelyett, hogy közvetlenül reagált volna a vádakra, inkább a két ország közötti "közös érdekek" fontosságát hangsúlyozta, így elkerülve a konfliktus további fokozódását.

A francia Külügyminisztérium nyilatkozata elkerülte a választ Algéria köztársasági elnökének, Abdelmadjid Tebbunnak a szavaira, aki arra szólította fel Franciaországot, hogy ismerje el a volt gyarmat függetlenségi harca során elkövetett bűncselekményeket. Emellett Tebbun azzal vádolta meg az országot, hogy továbbra is fenntartja gyarmatosító magatartását.

"Algéria köztársasági elnöke kifejtette, hogy a mondandója személyes véleménye, amely saját magára vonatkozik" - olvasható a közleményben. Hozzátette, hogy a két nemzetet humanitárius és közös érdekek kötik össze.

Algériával való együttműködés során a közös érdekek mellett a regionális biztonsági kihívások terén is megosztják aggodalmaikat. Franciaország hangsúlyozta, hogy fontos számára a kapcsolatok elmélyítése Algériával, különböző szektorokban, ahol a párbeszéd elengedhetetlen szerepet tölt be.

Tebbun a december 30-án tartott beszédében élesen bírálta Franciarszágot, valamint azzal vádolta, hogy továbbra is fenntartja a gyarmatosító magatartását.

A két ország között Dél-Szaharán kívül egyéb történelmi problémák is megoldásra várnak.