Az Alaszkai csúcsok lenyűgöző látványt nyújtanak, ahol a természet vad szépsége és a hegyek impozáns magassága találkozik. A gleccserek csillogó jégvitrinjei és a fenyőerdők zöldellő szőnyege egy varázslatos tájat alkotnak, amely a kalandvágyókat és a ter

A címben nem a 6190 méter magas Mount McKinleyre (Denalira), hanem az annál sokkal alacsonyabb, mert pillanatszülte amerikai-orosz elnöki csúcstalálkozóra gondolok. Alaszka sok mindenről híres, csak arról nem, hogy világrengető diplomáciai tárgyalások helyszíne lenne. A legutolsó jelentős esemény 1867. október 18-án történt, mikor II. Sándor orosz cár megbízottja átadta Alaszkát Lovell Rousseau amerikai tábornoknak, a kötelező katonai sortűz, illetve az orosz zászló le-, illetve az amerikai zászló ünnepélyes felvonása kíséretében. Az amerikaiak potom 7,2 millió dollárért vásárolták meg a fagyos orosz gyarmatot a krími háborúban vesztes II. Sándor cártól, összeg, mely mai árfolyamra átszámítva is csak körülbelül 140 millió dollárt jelent! Micsoda ár ez a 1,5 millió négyzetkilométernyi területért! Ma is vannak olyan orosz nacionalista körök, akik szerint a vásárt vissza lehetne, illetve kellene csinálni.

Donald Trump amerikai elnök meghívására Vlagyimir Putyin, az orosz elnök nemrégiben Alaszkába utazott, azonban nem a híres terület visszavásárlása áll a középpontban, hanem egy sokkal fontosabb téma: Ukrajna jövője és az orosz befolyás kérdése. Az elnöki találkozó célja, hogy megpróbálják rendezni ezt a bonyolult helyzetet, bár a siker mértéke kérdéses. Bármi is legyen a csúcstalálkozó kimenetele, Putyin mindenképpen győztesként távozik, hiszen hosszú idő után, amikor nemzetközi szinten gyakorlatilag száműzöttként élt, most újra szalonképes politikai szereplővé válik. Az Egyesült Államok látogatása, még ha körözés alatt áll is, lehetőséget ad számára, hogy visszanyerje a nemzetközi elismerést. Persze csak Trump ajtaja nyílik meg előtte, aki úgy tűnik, a világot egy golfklubként kezeli, ahol a hatalom és a befolyás játéka folytatódik.

A találkozóra izgatottan készülődő nemzetközi sajtó és diplomaták felfigyelnek a választott helyszín szimbolikus jelentőségére. Valóban, a hagyományok szerint sokkal inkább egy semleges, nemzetközileg elismert helyszín tűnhetett volna megfelelőnek a csúcstalálkozóra. Ugyanakkor, ha visszagondolunk a minden szempontból tökéletesnek tűnő genfi helyszínen zajlott Biden-Putyin találkozó katasztrofális kimenetelére, talán mégis inkább Alaszka lenne a jobb választás.

Alaszka az amerikai-orosz üzleti kapcsolatok jelképe, és bár a hajdani alaszkai ingatlanüzlet nem volt a legkedvezőbb a ruszkik számára, az orosz elnök most komoly reményekkel tekinthet arra, hogy amerikai "barátjától" nagylelkű ajándékot kaphat Ukrajna ügyében. Trump minden bizonnyal hajlandó lenne erre, ha nem állnának közbe az európai országok és az orosz elnyomás ellen harcoló ukránok. Az ukránok meg fogják akadályozni ezt a forgatókönyvet, még akkor is, ha nem ülnek ott a tárgyalóasztalnál, és nem azért, mert diplomáciai zsenik, hanem mert hatalmas összegért jelentős mennyiségű amerikai fegyvert fognak beszerezni. Erre pedig sem Trump, sem az amerikai hadiipar nem tud nemet mondani, hiszen a béke iránti vágya hamar véget ér, amikor megpillantja az első jelentős csekket.

Az emberi emlékezet természeténél fogva mindig is ingatag volt, de a politikai elit körében talán senki sem rendelkezik olyan rövid távú memóriával, mint a politikusok. Az Egyesült Államok globális stratégiája hosszú időn keresztül a NATO keleti bővítésére összpontosított. Kelet-Európa országainak szerencsére ez a politika egy ideig sikeresen működött, egészen addig, amíg az Orosz Föderáció, a szétesett Szovjetunió örököse, Putyin erőszakos vezetése alatt fel nem lépett. Az orosz elnök már a 2007-es Müncheni Biztonsági Konferencián világosan kinyilvánította, hogy véget kíván vetni ennek a nyugati geopolitikai irányvonalnak, mégis, a 2008-as bukaresti NATO-csúcson, az amerikai nyomásra, Ukrajna és Grúzia meghívást kapott a szövetségbe. A történet folytatása már közismert: az ukránok időben nem tudtak lépni, és a NATO-tagság helyett végül egy háború lett az ambícióik végkimenetele.

Trump a történelem porondján elvetette az Egyesült Államok nagyhatalmi ambícióit, és a világbirodalmi pozícióból egy izolacionista sündisznóvá változtatta Amerikát. Letette a Pax Americana zászlaját, és minden "plusz feladat" csupán irritációt okoz, amely a nemzetközi kötelezettségeiből fakad. Nárcisztikus jelleme miatt hiányzik belőle az empátia, nem képes felfogni, hogy a világot nem csupán a pénz és az érdek mozgatja. Ez a politikai irányvonal persze létezhet, de béketeremtésre nem lesz alkalmas, bármennyire is hangoztatja azt. Az európai vezetők egyre inkább kezdik átlátni Trump gondolkodását; a hízelgés – mint például Mark Rutte tevékenységei – és a pénz segítségével befolyásolni lehet a geopolitikai döntéseit. Putyin jól tudja ezt, és orosz módján táplálja Trump hiúságát, de egyelőre nem tud nagyobb üzleteket kínálni az európaiaknak. Az alaszkai tárgyalások nem két ellenség között zajlanak, hanem egy orosz neoimperialista politikus és egy amerikai antiglobalista üzletember között, akik kölcsönösen szimpatizálnak egymással. Elképzelhető, hogy Ukrajna csupán ürügy a számukra, hogy sokkal fontosabb ügyeket vitassanak meg. Izgalmas találkozóra számíthatunk, de senki ne várja el, hogy a két fél bármennyit is áldozna a saját érdekeiből a béke vagy az emberiség javára. A jövő titkai még rejtve állnak előttünk...