A természet varázslatos időutazása (DCLXXII)

A rómaiak június elején megünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus feleségeként és az ajtósarkok (latinul cardo) megszemélyesítőjeként tiszteltek.

Június a nyár küszöbén áll, egy új kezdetek hónapja. Ekkor bontogatja szárnyait a változás, mintha csak az év ajtósarkaként szolgálna, lehetőségeket és új élményeket kínálva.

1972. június 5-én Stockholmban tartották az ENSZ Ember és bioszféra környezetvédelmi világkonferenciáját, amely mérföldkőnek számít a globális környezetvédelem történetében. A konferencia nyilatkozata hangsúlyozta, hogy mindenkinek alapvető joga van a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a megfelelő életkörülményekhez, mindezt pedig egy olyan környezetben, amely méltó az emberhez és egészséges életet tesz lehetővé. E jeles esemény emlékére a konferencia résztvevői úgy döntöttek, hogy ezen a napon nemzetközi környezetvédelmi világnapot hirdetnek.

Gál Éva Emese gondolatával kezdem én is a nyár varázslatos várakozását, de hamarosan Medárd árnyékába kerülök.

Idén a bőséges esőzések már jóval Medárdus érkezése előtt megkezdődtek, és jelentős károkat okoztak – elég, ha a parajdi sóbánya szenvedéseire utalunk.

Szilveszter András Zápor után verse - az Utunkban jelent meg még 1978-ban - éppen erről szól: az állandóan földre visszakívánkozó vízről.

Június 8-án több mint 40 napnyi esőzést öveznek időjárási szabályok Európa-szerte, melyek évszázados megfigyelések gyümölcsei.

A legenda szerint egy vidám, pajkos táncoló társaság figyelmen kívül hagyta a szent püspök áhítatos figyelmeztetését. Ennek következményeként Medárd imájának hatására negyven napon át tartó eső zúdult rájuk, eltüntetve őket a világ színpadáról.

Medárd-napjától kezdve Oroszlán haváig 44-45 napot ölel fel az idő, ami körülbelül másfél holdhónapnak felel meg. E periódus során teljes mértékben átfedi a Rák havát is. A csillagászati hagyományok szerint a Rák hónapja "nedves" jellegű, hiszen az állatövi jegyének alapvető eleme a víz. Ezen kívül a Hold, mint a védnök, a csapadékos időszakokat, esőzéseket és áradásokat szimbolizálja – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.

A júniusi eső után a sár olyan súlyos terhet róhat a gazda vállára, hogy akár a koldusbot súlyát is érezheti a kezében.

- tartja a mondás. Az idén Pünkösd éppen Medárdra esik.

Csak a reményünk maradt, hogy idén szárazan teljenek a hónapok.

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje! - Balassi Bálinttal kívánjunk mi is szép időt e napra.

Amikor elérkezett Pünkösd napja, Jézus ígéretének megfelelően „tüzes nyelvek jelentek meg előttük, és megpihentek mindegyikükön.” A Biblia szavai szerint ekkor mindannyian beteltek a Szent Lélekkel, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. Ezen a különleges napon indultak útnak az apostolok, hogy az idegen népek között terjesszék a keresztény hitet, ezzel megkezdve a vallás globális elterjedésének történetét.

Jöjj el, Szentlélek Úr Isten, és áradj szívünkbe, töltsd meg lelkünket a Te szereteted és bölcsességed lángjával...

Pünkösd vasárnapja már az ősegyház idején is a Szentlélek megérkezésének ünnepe volt, amelyet hűséggel és hálával ültettek meg.

Föld mélyéről bújik elő a kankalin, íme! A vágyakozó remény, mit oly régóta kerestem.

Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! - mint friss vizű kútra

Illyés Gyula "Pünkösdi ének" című versének szellemében szeretném kifejezni a pünkösd ünnepének mélységét és szépségét. A költő lírai képei és gondolatai révén egy különleges atmoszféra teremtődik, amely a természet újjászületésével és a szellem megújulásával egyaránt foglalkozik. A tavasz frissessége, a virágzás csodája és az élet ciklikus megújulása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a pünkösd ne csak egy vallási ünnep legyen, hanem a remény és a megújulás szimbóluma is. A versben megjelenő motívumok, mint a szél, a fény és a víz, nem csupán a természet elemző szépségét tükrözik, hanem az emberi lélek mélyebb rétegeibe is bepillantást nyújtanak. A költő hangja buzdít, inspirál, hogy merüljünk el a belső átalakulásban, és tapasztaljuk meg a világ csodáit. Így válik a pünkösd a megújulás, a lelki feltöltődés és az összetartozás ünnepévé.

A pillanatnyi megnyugvás.

Amikor a római birodalom romjai felett Európa kereszténnyé vált, az új népek saját életformáikat kezdték kialakítani. Az egyház, hogy megőrizze az ősi hagyományokat, igyekezett azokat keresztény jelentéssel feltölteni. Ennek eredményeként a tavaszünnep szokásai szoros kapcsolatba kerültek a pünkösdi ünneppel - írja Bogdán István a Régi magyar mulatságok című művében.

Pünkösd a moldvai csángóknál román jövevényszóval ruszáli. Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása. (...)legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásokkal biztosítani. - így okít Bálint Sándor a Karácsony, húsvét, pünkösd című művében.

Már a XVI. században elterjedt az a kifejezés, hogy pünkösdi királyság, amely az értéktelen, mulandó hatalmat jelölte. (...) A XVI-XIX. század között gyűjtött adatok leginkább a versenyszerűen választott pünkösdi királyokkal foglalkoznak. Érdekes módon a XVI. századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megakadályozták, hogy a régi hagyomány szerint királyt válasszanak, és táncot leljenek pünkösd napján – olvashatjuk Dömötör Tekla írásában a Magyar népszokások című művében.

A verseny kimenetele - a lóvágták izgalma és a megfékezhetetlen bika betörése - révén Kis Mihály, Jókai Mór Egy magyar nábob című művében, pünkösdi királlyá emelkedik.

Pünkösd keddje - idén június 9-én - a víz fontosságát hangsúlyozza, hiszen ez a nap különösen a vízi ökoszisztémák védelméről szól. Az Óceánok Világnapját 1992 óta ünnepeljük, ezzel is arra ösztönözve az embereket, hogy mindennapi döntéseikkel támogassák a tengereink védelmét. A Föld felszínének több mint 70%-át tengervíz borítja, és a globális felmelegedés következtében a tengeri élővilág egyre nagyobb fenyegetésnek van kitéve. Ha nem teszünk lépéseket a káros folyamatok, például a környezetszennyezés megfékezésére, a jövő generációi számára is komoly problémákkal kell szembenézniük. Éppen ezért, ezen a napon fontos, hogy mindannyian elgondolkodjunk a víz szerepéről és arról, hogyan járulhatunk hozzá a tengerek védelméhez.

A Margit-napi, június 10-i eső még mindig aggasztja a parasztembert, aki óvatosan méri a felhők sötétlő árnyait.

E napon, 1930-ban született Csíkszentkirályon Kristó András geológus, földrajzi szakíró. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-geológia szakán szerzett tanári oklevelet 1953-ban. Az egyetemi évek alatt Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János és Treiber János irányításával bőséges adatokat gyűjtött A Kelemen-havasok Neagra- és Haita-völgyeinek geológiai viszonyairól című diplomadolgozatához: Tanár, iskolaigazgató, majd már nyugdíjasként, 1990 után a Csíkszeredában működő Gödöllői Agrártudományi Egyetem kihelyezett tagozatának oktatója volt. Geológusként a Nagyhagymás-Gyilkos-tó hegyvonulat és a Csíki-medencék geomorfológiájának és hidrológiájának volt kitűnő szakértője. A Csíki- és Kászoni medencék környékén, a Hargitán, a Vargyas mentén végzett kutatómunkát. Első szaktanulmánya a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyvében jelent meg 1955-ben. Közleményeiből kiemelkedik az 1978-ban Acta Musei Porolissensis hasábjain megjelent tanulmánya a gyergyószárhegyi Lázár-kastély építőköveinek földtani vonatkozásairól, a Bukarestben 1978-ban megjelent, Kisgyörgy Zoltánnal közösen írt

A Románia ásványvizei és a Románia folyóteraszai címmel megjelent dolgozat 1985-ben látott napvilágot a Földrajzi Közlemények hasábjain. A Magyar Földrajzi Társaság 1995. július 1-jén posztumusz tiszteleti taggá választotta az alkotót, akinek munkásságát a csíktusnádi Borvízmúzeumban egy emlékszoba örökíti meg. Ezen kívül a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium is tiszteleg a néhai tudós emléke előtt, hiszen 2005-ben egy emlékét őrző márványtáblát avattak.

A rómaiak június 11-én ünnepelték a Matralia-t, amely Mater Matuta, a Reggeli Anya tiszteletére rendezett szertartás volt. Mater Matutát a görög mitológia Fehér Istennőjeként ismert Leukotheával azonosították, akit Inónak is neveztek. Inó, aki a dajkaistennő szerepét töltötte be, Juno ikertestvéreként lépett elő, míg Juno a gyermekáldás és a házasság védelmezője volt. Az ünnep így nem csupán a családok és a nőiesség ünnepléséről szólt, hanem a mitológiai párhuzamok és a hagyományok gazdag szövetéről is.

1989. június 11-én a Riszeg-tető varázslatos világába lépett Gergely János, a neves botanikus és természettudományi író. A Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerezte meg biológia-földrajz szakos tanári diplomáját. Karrierje kezdetén a Bolyai Tudományegyetem gyakornokaként dolgozott, majd 1957 után a Botanikus Kert tudományos főmunkatársa lett, 1978-tól pedig egyetemi előadóként osztotta meg tudását a diákokkal. Doktori értekezését 1984-ben Bukarestben védte meg, amely a Bedellő és Maros közötti térség növényzetét kutatta. Dolgozatai a növénytársulástan és növényrendszertan területén román nyelven jelentek meg, hozzájárulva a tudományos diskurzushoz. Főszerkesztő-helyettesként irányította a Contribuţii Botanice című folyóiratot, a Schedae ad "floram Romaniae Exsiccatam" periódikát, valamint a Botanikus Kert magkatalógusát és az egyetem herbáriumát, amelyet több ezer lappal gazdagított. Ismeretterjesztő előadásait magyar és román nyelven hallgathatta a kolozsvári rádió közönsége, míg cikkeit olyan neves lapok közölték, mint az Igazság, a Contribuţii Botanice, a Studii şi Cercetări Biologice - Cluj és a Studia Universitatis Babeş-Bolyai Seria Biologia, továbbá különböző bukaresti és megyei múzeumi kiadványok. 1960-ban Pázmány Dénessel közösen magyarra fordította Iuliu Prodan és Alexandru Buia A Román Népköztársaság flórájának kis határozója című munkáját, és aktívan részt vett a Flora R. S. România XII. kötetének, valamint a 1973-ban Sepsiszentgyörgyön megjelent Kovászna megye gyógynövényei című kötet szerkesztésében is.

A kis flóraművet alaposan átnézve, az egyetemi éveim során személyesen tőle tanultam meg a növényhatározás rejtelmeit. A tanári első fokozatú Marosvásárhely flórája című dolgozatom herbáriumi anyagát is ő és Csűrös István közösen revideálták. Ő mesélt nekem először arról, hogy a szülőfalujához, Torockószentgyörgyhöz közeli Kőrösfői hegytetőt miért hívják Riszeg-tetőnek.

A Daphne cneorum, más néven henye boroszlán, legnagyobb közössége ott található. Jelenleg éppen virágzásának időszaka van, és az általa árasztott illatot nehéz szavakkal kifejezni; csak azok tapasztalhatják meg igazán, akiknek volt lehetőségük elnyúlni a számtalan törpecserje között. Még a népdalok is megéneklik ezt a csodás élményt...

Daphné-csokromat a Brassai Sámuel szülőházának szomszédságában, a torockószentgyörgyi református templom udvarának csendes zugában, a kopjafa lábához helyezném el.