A Telex úgy tűnik, hogy nem tartja komolyan olvasóit, mintha csak azt várná, hogy a Tiszába vizet hordjanak.

Elindult a független objektív géptávíró klán legújabb hadművelete, amelynek célja, hogy megtévessze azokat, akik még hajlandóak olvasni a szakmai és tartalmi szempontból gyakran gyatra hamisítványaikat a világ eseményeiről. Most azt próbálják elhitetni, hogy "A Tisza Párt nem volt jelen azon a kongresszuson, ahol a kormánymédia szerint Ukrajna uniós tagságát megszavazták." Emlékeznek talán, hogy április végén Valenciában zajlott a Manfred Weber vezette Európai Néppárt kongresszusa, amelyen a Tisza Párt is részt vett. Ezen a nagy többséggel megszavazott eseményen döntöttek Ukrajna uniós tagfelvételének felgyorsításáról, beleértve a szükséges tárgyalásokat is.

A Telex nevű, zsoldosokkal teli csapat próbálja meg ámítani a híveit, mintha csak egy dadus mesélne a kis óvodásoknak a délutáni pihenő előtt. Azt állítják, hogy a tisztek mind a heten távol voltak a közös bulitól, ezért nem tudtak szavazni az ukrán gyorsítás ügyében. Úgy vélem, hogy ezt a gyenge érvet még a legelkötelezettebb Tisza-rajongók sem fogják bevenni, és inkább mély álomba merülnek. De ha mégis így tesznek, az már az ő döntésük.

Nem csupán a Telex, hanem kedvenc, futtatott pártelnöke is nyíltan lenézi a cukros, vezetőszáron tartott tábort, hiszen a cikk megjelenése után Brüsszel poloskája azonnal reagált: "A miniszterelnök és a teljes propaganda hazudott arról, hogy a Tisza megszavazta az Ukrajna uniós csatlakozásának felgyorsítására vonatkozó dokumentumot." Az viszont már elmarad, hogy megemlítse, hogy ezt valószínűleg Weber gazdától, a nyájfőkolomposától kapott felmentésként, mint ahogy a belpesti gyerek a tornaórán megússza a feladatokat. Miért is? Csupán azért, hogy a kongresszuson ne kelljen a nemzetközi nyilvánosság előtt szembesülnie azzal, amit itthon terjeszt.

Nem létezik olyan helyzet, hogy a legnagyobb uniós parlamenti párt grandiózus felhajtás közepette megrendezett kongresszusán egy apróbb, tagpárt önkényesen figyelmen kívül hagyja az eseményt, mintha mi sem történt volna.

Miért adta mégis meg Weber a lehetőséget csicska Péternek a lógásra?

Mivel ha Valenciában ül, akkor választania kell: vagy a néppárt mellett áll ki, vagy az itthon folyamatosan átvert tisztségviselők ellen voksol. Egy olyan politikai pályára készülő vezető, aki komolyan veszi a hivatását, nem engedheti meg magának, hogy inaséveiben kettős ügynökként játszadozzon, legalábbis nyilvánosan nem. Ami pedig Weber és tanácsadói szivarszobájában zajlik, az mások számára már csak kellemetlenség.

A 176 fős néppárti hitbizomány működését az Európa elleni fellépés során egy alig 7 fős, ráadásul jellemtelen mókus őrs jelenléte vagy hiánya nem befolyásolja érdemben. Elég, ha otthonról, pórázon tartva, a gazdi felé nyújtott kezét nyaldosva csendben figyel. Ha a magyar választók túlnyomó többsége valóban meg akarná vétózni a dolgokat, és nem csupán szavakat pufogtatna Ukrajnával kapcsolatban, akkor Valenciában lenne, és bátran tiltakozna, még akkor is, ha ez a gazdájától való távolságtartással jár. De erről szó sincs! Kinek lenne ez fontos? Így a nélkülük meghozott döntés rájuk nézve is kötelező érvényű, amivel a Tisza is csendben egyetért. Kecske és káposzta hatása a brüsszeli színpad technikai trükkjeivel felerősítve.

Ezeknek a Magyar-majmolóknak annyi eszük sincs, hogy észrevegyék: a Tisza folyása már jó ideje Weber irányítás alatt áll, akinek keze Brüsszel kedve szerint formálja a kanyarulatait. De mindez Magyarország kárára történik! Vajon miért és meddig van szüksége Webernek, akinek frizurája is alig él túl egy szélviharos napot? Csak a jövő évi országgyűlési választásokig, aztán, függetlenül az eredménytől, lerázza magáról ezt a mostanság zavaros vízben flangáló folyót, mint ahogy egy kutya is megszabadul a víztől. Brüsszel (Poloska) Péter, a népvezér inasa pedig, akár Trump, aki a szőnyeg alatt felbukkanó karddal kergeti Zelenszkijt, könnyedén el fogja dobni, mint egy üres sörösdoboz. Aki mégis felveszi, az 50 forintot nyerhet érte az automatából.

Mivel

Nem ő az, akire szükség van, hanem Orbán, aki nem találja a helyét a brüsszeli elit körében.

Csakhogy egy pehelysúlyú önjelölt nem lesz csereszabatos a nehézsúlyú klasszissal. Ez van! Ez lesz! Hazai történelmi kontextusba helyezve olyan ez, mintha Rákosi vagy mondjuk Horn Gyula akarná kiütni Horthy Miklóst. Ugyan már!

Nem csoda, ha a Holdról is látszik, hogy gazda és csicska nemhogy csak hazudik, hozzá még gyáva is, hiszen Brüsszelben Ukrajnás pólóban felállva tapsikolni, Budapesten pedig a rajongást, a csatlakozást letagadni, több mint emberi és politikai alávalóság. A kérdés szűk esztendő elteltével már csak az, meddig tűrik a tiszások, hogy hülyének nézik őket, vagy még ennek ódiumát is lelkesen vállalják, csak bukjon "azorbán".

Ami a géptávíróklán Telex szerepét illeti ebben a Poloska-féle újabb dedó hadműveletben, abban most sincs semmi extra, dilettáns formáját hozta.