"A méltóságért és a méltóságteljes halálért vívott küzdelem 82 évvel ezelőtt robbant ki a varsói gettóban."

Az 1943-as varsói gettófelkelés a második világháború történetének egyik legfontosabb zsidó fegyveres ellenállási megmozdulása volt. Ma a Nárcisz-akció keretében emlékezünk meg ezekről a tragikus, ám bátor eseményekről. Az Euronewsnak adott interjújában Zofia Bojańczyk, az akció koordinátora, hangsúlyozza az április 19-i megemlékezés jelentőségét, amely nem csupán a múlt tisztelete, hanem a jövő értékeinek megőrzése érdekében is fontos.

1943. április 19-én a varsói gettóban egy Mordechai Anielewicz által irányított, gyengén felfegyverzett fiatalokból álló csoport bátor fegyveres ellenállást tanúsított a német megszállókkal szemben. Ez a cselekedet nemcsak a harc szellemiségét testesítette meg, hanem a remény és az emberi méltóság védelmének szimbólumává is vált.

"A felkelők tisztában voltak vele, hogy a németek által megtestesített pusztító erővel szemben esélyük sincs. Ennek ellenére a harc a méltóságért és a méltóságteljes halálért zajlott, a győzelem reménye nélkül" - osztotta meg Zofia Bojańczyk, a Nárcisz-akció koordinátora és a lengyel zsidók történetét bemutató POLIN Múzeum munkatársa az Euronewsnak adott interjújában.

A felkelés kezdettől fogva a vereségre volt kihegyezve, bár első napjaiban a felkelőknek voltak sikerei. "Ez a maroknyi zsidó, fiatal, gyengén felfegyverzett ember, főleg a németeket tudta meglepni. Ne feledjük, hogy 1943-ban járunk, a háború már négy éve tart, a németek gyilkolták a zsidókat, tehát ezek a fiatalok már látták a barátaik, a családjuk halálát, ők maguk is megjárták a poklot, a holokausztot, és a németeket teljesen meglepte, hogy a zsidó oldalról bármilyen ellenállással találkoztak" - mondja Bojańczyk.

A POLIN Lengyel Zsidó Történeti Múzeum elkötelezett abban, hogy ébren tartja a történelem emlékét és méltó módon bemutatja a felkelés hőseinek örökségét. Az események egyik kulcsfigurája Marek Edelman volt, aki nem csupán a Szolidaritás mozgalom kiemelkedő alakja, hanem egy rendkívüli orvos is. Túlélve a holokauszt borzalmait, őrizte a zsidó emlékezetet és történeteket, amelyek segítenek megérteni a múltat - mondja a Nárcisz-akció koordinátora.

A múzeum Facebook-oldalán a következőképpen emlékezik meg Edelmanról: "Nem voltak illúziói - tudta, hogy nem fogják legyőzni a német hadsereget. És mégis harcolt. Nem magáért, hanem azokért, akik nem akartak passzívan meghalni. A háború után egyszerű szavakkal beszélt a felkelésről: fegyverrel a kézben kellett meghalni. De küzdelme nem ért véget 1943-ban - egész életében a gyengéket védte, orvosként az emberek szívét mentette, szociális munkásként pedig mások méltóságáért küzdött."

Marek Edelman, a Zsidó Harci Szervezet utolsó parancsnoka, minden év április 19-én, a varsói gettófelkelés évfordulóján, egy titokzatos ismeretlentől kapott egy csokor sárga virágot. Ez a gesztus a tisztelet és az emlékezés szimbólumává vált, amely évről évre újraéleszti a múlt fájdalmát és hőseinek emlékét.

"Nagyon gyakran nárciszok voltak, mert ez a nárciszok szezonja. És ezt a csokrot a gettó hőseinek emlékművénél helyezte el a varsói Muranów kerületben, ahol ma ezzel az emlékművel szemben található a lengyel zsidók történetének múzeuma, a POLIN, amely a Nárcisz-akciót szervezi. És Marek Edelmannal együtt egyre többen jöttek el, akik szintén megtették az emlékezésnek ezt a gesztusát, és szintén sárga virágokat helyeztek el az emlékműnél" - meséli Bojańczyk.

Marek Edelman 2009-ben távozott az élők sorából, de élete végéig Lengyelországban a lelkiismeret megtestesítője volt, és a megkérdőjelezhetetlen tekintélyek sorát gyarapította.

"Sokkal élvezetesebb és pihentetőbb egy kávézóban ülni, és egy süteményt kóstolgatni, mint azt nézni, ahogy lövöldözés zajlik" - osztotta meg véleményét Edelman.

2013 óta, a varsói felkelés kerek 70. évfordulója óta, a POLIN Múzeum önkéntesei sárga nárciszokat adnak a varsói lakosoknak. Ezek a papírból készült virágok nem csupán díszek, hanem egy mélyebb üzenetet is hordoznak: arra ösztönzik az embereket, hogy tűzzék a ruhájukra, így tisztelegve mindazok előtt, akik a gettóban harcoltak a szabadságért. Ezzel a gesztussal emlékeznek meg a múltból, felidézve a bátorságot és az áldozatokat, amelyeket a felkelés során hoztak.

Amikor azt mondom, hogy mindazok, akik küzdöttek, nem csupán a felkelőkre utalok, akik fegyvert fogtak, hanem azokra is, akik bátor civil ellenállást tanúsítottak. Olyan emberek voltak ők, akik padlásokon és bunkerekben rejtőztek, és életük minden egyes órájában, minden nap küzdöttek a szabadságért – fogalmaz Zofia Bojańczyk.

"Akadtak olyanok is, akik a fal másik oldalán állva támogatták a felkelést, titkosan próbálták egymásnak átadni a fegyvereket, pénzt és hamis dokumentumokat, hogy így segítsenek az ügynek. Tehát egy jól szervezett csoport működött, akik az ellenállás gépezetét irányították."

2013-ban az önkéntesek száma még meglehetősen alacsony volt. Azóta azonban a mozgalom egyre népszerűbbé vált, és több mint 15 ezer lelkes önkéntes csatlakozott az akciókhoz, miközben több mint kétmillió sárga virágot osztottak ki. "Ez a kezdeményezés, amely Muranówban indult, nem csupán országos szintre emelkedett, hanem a világ számos tájára is eljutott" - emeli ki Bojańczyk. A nárciszokat több mint 30 különböző országba küldték el. "Idén a nárciszainkat főként Buenos Airesből az ausztráliai Melbourne-be irányítják."

Önkénteseink között főként olyan embereket találunk, akiknek nincsenek zsidó gyökereik. Számukra a motiváció nem a családi múltban rejlik, hanem a város iránti erős kötődésben. Ők olyan varsóiak, akik büszkén viselik fővárosuk történelmét, és érzik, hogy ez a város az ő történetük is. Az ő lelkesedésüket egy rendkívül erőteljes érzés táplálja: Varsó a felkelések városa. Gyakran emlékezünk, és joggal emlékezünk az 1944-es felkelésre, de nem szabad elfeledkeznünk a varsói gettófelkelésről sem, amely 1943-ban zajlott le, és szintén a város történetének elválaszthatatlan része.

A varsói gettófelkelés kétségkívül a második világháború legjelentősebb zsidó lázadása volt. Az akció koordinátora kiemeli, hogy ez volt az első városi lázadás a megszállt Európában, amely új fényt vetett a zsidó közösségek ellenállásának bátorságára és elszántságára.

Évről évre egyre több intézmény kapcsolódik be a Nárcisz-akcióba. Zofia Bojańczyk, aki az Euronewsnak nyilatkozott, elárulta, hogy idén már meghaladja a 6000-et azoknak az iskoláknak, könyvtáraknak és egyéb intézményeknek a száma, amelyek Lengyelország különböző tájairól csatlakoztak. Ezek az intézmények olyan oktatási anyagokat kapnak, amelyek segítségével bemutatják a varsói gettófelkelés történetének fontos eseményeit.

A lényeg, hogy a felkelés körüli események tanulmányozása nem csupán a történelem lapjainak megismeréséről szól, vagyis nem csupán a fontos szereplők neveinek és dátumainak megjegyzéséről. Sokkal inkább arról van szó, hogy mélyebben elmerüljünk olyan alapvető fogalmakban, mint az empátia, a segítségnyújtás, a nyitottság, valamint az embertársaink iránti nyitottság. Amennyiben képesek vagyunk nyitott szívvel közelíteni a másikhoz, akkor elmondhatjuk, hogy az, ami 1943-ban történt, vagy maga a holokausztot előidéző gépezet, soha többé nem ismétlődhet meg – véli a kampány szervezője.