A Lipótmezőn indult, most pedig Orbán hatalmának gyökerét feszíti.

Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be! Ha még nem, válassz a csomagjaink közül!

Képzelj el egy olyan politikust, akinek alig másfél éves pályafutása alatt három könyv is készült. Ilyen különleges figura Magyar Péter, akiről Bódis Kriszta beszélgetős könyve még csak előrendelhető. Bódis mellett Fellegi P. Tamás májusban megjelent kötete is barátságos hangvételű, és nem támadja az ellenzéki pártvezetőt.

Nem úgy mint Pilhál Tamás könyve, Az áruló.

Magyar Péter már augusztus végén értesült arról, hogy könyv készül róla, miután valaki megosztotta vele a borítót. "A szerző nem más, mint Pilhál Tamás, aki különös szenvedéllyel készít felvételeket kamaszlányok szoknyája alól" - írta akkoriban közzétett bejegyzésében, és valóban, Pilhál volt az, aki 2019-ben a DK kongresszusán megörökítette a Fidesz által meg nem indokolt módon támadott Nagy Blanka szoknyája alá.

A magánkiadásban megjelent könyvet a NER-es Libri forgalmazza. Amikor hétfő reggel elindultam, hogy rákeressek az online katalógusra, sajnos a Westendben és a Nyugati téren található boltokban sehol sem leltem rá. Csak a Mammutban akadt négy példány, legalábbis a polcok szerint.

Ez a kötet egy igazi „megúszós” válogatás, amely korábban megjelent újságcikkek gyűjteménye. Érdemes megjegyezni, hogy ez a jelenség nem csupán az orbánista oldal sajátja; a magyar zsurnalizmusban régóta jelen van ennek a hagyománya. Bár sosem tudtam olyan meggyőző érveket felhozni, amelyek alátámasztanák ennek a gyűjteménynek a létjogosultságát, kétségtelen, hogy akad néhány szerző, akinek írásai évszázadok múltán is megőrzik jelentőségüket. Ilyen volt például Ady Endre, akinek publicisztikái ma is élénken hatnak.

Pilhál Tamás egy igazi publicista, akit Apáti Bence így jellemez: "Olyan pénzügyi háttérrel bír, hogy mozgalma zelenszkijes-magyaros-tojásos plakátjai nyáron szinte eltüntették Budapestet." - Ő az, aki nem fél senkitől és semmitől. A puskaropogás az ő adrenalinlöketét jelenti. Van bátorsága, és a harcot élvezettel éli meg. Mégis, nem feszül meg; könnyedén, humorral közelíti meg a kihívásokat.

A könyv négy fejezetre tagolt tartalmában összesen 51 Magyar Nemzet-publicisztika található, amelyek a 2024. március 19. és 2025. augusztus 10. közötti időszakot ölelik fel. Nem állítom, hogy a kötetben szereplő írásokat alaposan összevetettem volna az eredeti cikkekkel, de kétségtelen, hogy akad néhány olyan szöveg, amely a válogatásban való megjelenésének körülményei miatt érthetetlen. Például az európai parlamenti választások előtt egy hónappal közzétett, „Endréék megmondják a tutit” című írásban a szerző szarkasztikusan ironizál a manipulációs technikákkal dolgozó mediános Hahn Endre által mért politikai támogatottsági mutatókon. A cikkben említett, „Magyar (Övcsatos) Péter” által vezetett Tisza Párt támogatottságát 24 százalékra becsülik, míg Gyurcsányék támogatottsága csupán kilenc százalék, ami nyilvánvalóan felveti a kérdést a kutatás hitelességéről. Különösen szórakoztató, ahogyan a Medián a kormánypártok 46 százalékos népszerűségét tálalja, mintha a Fidesz mélyponton lenne, miközben továbbra is dominál a politikai színtéren.

A Tisza Párt 29,6, a DK és szövetségesei 8,03, a Fidesz-KDNP 44,82 százalékot ért el, vagyis a jobboldal által gyűlölt Hahn még alá is becsülte a Tiszát, igaz, akkor még négy hét volt a választásig, vagyis alighanem telibe találta a közhangulatot. (A Medián legutolsó felmérése szerint a biztos pártválasztók körében 51:38-ra vezet a Tisza.)

Vicces dolog néhány tucat oldallal arrébb belefutni egy decemberi cikkbe, ahol Pilhál egy kormánypárti, századvéges felméréssel próbálja megnyugtatni az olvasókat. A statisztikái szerint a Fidesz gyengébben szerepel, míg a Tisza erősebb, mint a tavaszi mediános adatokban: előbbi 42, utóbbi pedig 34 százalékon állt. Olyan ez, mint amikor a kedvenc csapatod a szezon közepén feljebb lép a tabellán, de te még mindig a régi statisztikákat nézegeted!