A Hawking-pontok olyan lenyűgöző nyomok, amelyek arra utalnak, hogy létezhettek korábbi univerzumok, megelőzve a mi jelenlegi valóságunkat.

A világszerte elismert fizikus, a Nobel-díjas Sir Roger Penrose egy rendkívüli elmélettel rukkolt elő, amely alapjaiban forgatja fel a világegyetem keletkezéséről kialakított hagyományos elképzeléseket. Konformális ciklikus kozmológia (CCC) néven ismert elmélete azt állítja, hogy a világegyetem folyamatosan megújuló létformákon keresztül létezik, és az ősrobbanás nem egy végső kezdeti pillanat, hanem csupán egy átmeneti fázis a végtelen ciklusok sorában.

Penrose szerint az univerzum a végtelenségig tágul, míg végül minden anyag lebomlik. E folyamat végén egy új ősrobbanás következik be, amely egy új univerzumot hoz létre. A The Telegraphnak adott interjúban így fogalmazott:

"Az ősrobbanás csupán egy mérföldkő az idő folyamában. A történelem előtti időszakban létezett valami, ami még titokzatosabbá teszi jövőbeli felfedezéseinket."

Elméletének egyik alapvető bizonyítéka a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) megfigyeléseiből ered, amely az univerzum korai szakaszából fennmaradt gyenge sugárzás. Kutatásai során Penrose felfedezte a Hawking-pontok nevű jelenséget: ezek a CMB-ben észlelt, rendkívül meleg területek valószínűleg a korábbi kozmikus ciklusokban elpárolgott fekete lyukak nyomait hordozzák. Ezek a pontok – amelyek mérete körülbelül nyolcszorosa a Hold átmérőjének – alátámaszthatják Stephen Hawking fekete lyukak által kibocsátott sugárzásra vonatkozó elméleteit.

Egy 2020-ban a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban megjelent tanulmányában Penrose elemezte a Planck műhold által rögzített adatokat, amelyek ilyen rendellenes hőmérsékleti ingadozásokat tártak fel a CMB-ben. Korábbi, 2010-es és 2018-as kutatások során már felfedeztek hasonló mintázatokat, ami alapján ezek olyan gravitációs hullámok nyomai lehetnek, amelyeket a múltbeli univerzumok fekete lyukainak összeolvadásai hoztak létre. Az elmélet alátámasztására több mint 10 ezer szimulációt végeztek.

Bár a CCC elmélet izgalmas koncepció, mégis távol áll attól, hogy széles körben elfogadottnak tekintsük. Számos kritikus hang is megjelenik, akik nehezen tudják elképzelni, hogyan vezethet egy végtelenül kitágult univerzum egy új ősrobbanáshoz, amelyben az anyag ismét rendkívül sűrű állapotba rendeződik. Penrose modellje ezen kívül azt is sugallja, hogy idővel minden részecske tömege fokozatosan eltűnik, ám ezt a nézetet a fizika jelenlegi irányvonala nem igazán támasztja alá. Ennek ellenére Penrose, aki 2020-ban elnyerte a Nobel-díjat a fekete lyukakkal és az általános relativitáselmélettel kapcsolatos úttörő munkájáért, továbbra is eltökélt abban, hogy folytassa e radikális elmélet kutatását. Ha pedig végül bebizonyosodik a helyessége, az gyökeresen átalakíthatja a világegyetemről alkotott elképzeléseinket.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/Ebenezer42)